A gyengédség ünnepe – Karácsonyi ebédek a Sant’Egidio közösséggel Magyarországon

A gyengédség ünnepe – Karácsonyi ebédek a Sant’Egidio közösséggel Magyarországon

A Sant’Egidio közösség Budapesten, Pécsett és Monoron idén is ünnepre terített asztallal várta szegény barátait december 25-én. A fővárosban két helyszín is megtelt a Kapuvári Ízvadászok főztjének illatával. A vendégek hajléktalanok, magányos idősek, szegény családok, menekültek, bevándorlók voltak, köztük ukrajnai fiatal édesanyák, akiknek mindenük odaveszett a háborúban, és gyerekek apa nélkül.

A Kapuvári Ízvadászok már évek óta fáradhatatlanul, mosolyogva töltik azzal karácsonyuk első napját, hogy kora reggel furgonba pakolják az összetevőket, útra kelnek, hogy azután kondérban ünnepi menüt főzzenek – ha kell, a sekrestyében, ha kell, akkor a hideg utcán. Az Ízvadászok – azaz Magyar László és felesége, Pócza Kati – megértették a Sant’Egidio karácsonyi ebédjének lényegét:

(Minden út nemcsak Rómába, hanem Rómából vezet: az Ízvadászok előbb főztek a római, mint a budapesti szegényeknek.)

A Párbeszéd Házában az asztalokra kikészített menükártyák tanúsága szerint az újházi tyúkhúsleves után gombás sertésszelet, édességként zserbó és bejgli várta a vendégeket. A házaspár kettesben főzte meg a háromszáz adagot, aminek egy részét a másik budapesti ebéden, a Szent Kolumbán skót presbiteriánus parókián szolgálták föl, így gazdagítva nemzetközi és ökumenikus vonásokkal az ünnepünket.

S hogy kik voltak a vendégek? Hajléktalanok, magányos idősek, szegény családok, valamint Ukrajnából, Pakisztánból, Afganisztánból és máshonnan érkezett menekültek, bevándorlók. Fájdalmas történetek hordozói, mint azok a dél- és keletukrajnai, fiatal édesanyák, akiknek mindenük odaveszett a háborúban; gyerekek, akik most apa nélkül kell, hogy boldoguljanak egy olyan országban, amely egyszerre kínál nekik befogadást, de számos kihívást is – kezdve a semmihez sem hasonlító magyar nyelv megtanulásával. (A., a közösség egy középkorú afgán menekült barátja minden szerdán segít a hajléktalanoknak vacsorát osztani, miközben maga is hajléktalan szállón él, távol Szíriában rekedt családjától.)

Az ebédet a Párbeszéd Házának kápolnájában bemutatott szentmise előzte meg. Ahogyan Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök szentbeszédében hangsúlyozta: ez a sorrend is azt fejezi ki, hogy

A szép jezsuita kápolna zsúfolásig megtelt szegény vendégekkel – a rendezők az első sorokba tessékelték őket, míg maguk hátul álltak.

János evangéliumának prológusáról elmélkedve a püspök arra figyelmeztetett, hogy a karácsonyban jelen van az ellentmondás is: az Ige „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,11).

A templomban felállított bájos betlehem, ahol még az állatfigurák is mosolyognak, nem feledtetheti velünk, hogy a Kisjézus nem bölcsőben, hanem az állatok etetésére szolgáló jászolban feküdt, és születésétől kezdve sok bezárkózó és kevés nyitott szívvel találkozott. De ez sem akadályozhatta meg abban, hogy közénk jöjjön és szeretetét kiárassza ránk és a világra.

Fontos, hogy a közösség ilyenkor azokkal a szegény barátaival ül egy asztalhoz, akikkel év közben rendszeresen találkozik.

Karácsonykor együtt a család – tartja a mondás, talán azért, mert az Isten Fia is emberi családba született. Mária gyengédsége és József gondoskodása nélkül a Gyermek nem maradhatott volna életben.

Hírdetés

De mit tegyen az, akinek nincs családja? Mert elhagyták, vagy ő hagyta el, vagy meghaltak, vagy soha nem is volt? Korunk legpusztítóbb népbetegsége a magány.

Ha mindenki csak eggyel több terítéket tesz az asztalra, akkor a magány vereséget szenved legalább karácsonykor. Évek óta vannak olyan családok, akik így ünnepelnek: felkerekednek és együtt jönnek, hogy segítsenek náluk kevésbé szerencséseknek ünnepelni.

Budapesten a két helyszínen összesen több mint kétszáz, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium dísztermében százötven, a monori Fürge Páva kávéházban negyven főre terítettünk. Az utóbbi helyszín különösen is mutatja, hogy mennyire fontos a szépség amely, Dosztojevszkijjel szólva megmenti a világot. A tulajdonos, ifj. Kruchió László virágkölteményei díszítettek már oltárt Ferenc pápa budapesti miséin és a köztársasági elnök rendezvényein egyaránt. A monori szegények a családias légkör mellett így az ő dekorációinak varázslatos világába is beléphettek. A Fürge Páva azért jött létre, amire minden közösségünk, intézményünk, helyiségünk rendeltetett: hogy a beszélgetések, találkozások, barátkozás helye legyen.

A lakoma fényét emeli a műsor is. A Párbeszéd Házában Makk András dzsesszgitáros Django Reinhardt repertoárjából játszott asztali zenét. A karácsonyi hangulatról zenében pedig a Juverka vokál, azaz Beke Csilla és két lánya, Julcsi és Veronika gondoskodott. XVI. Benedek pápa mondta a Sant’Egidio közösségről: Nálatok összekeveredik az, aki szolgál azzal, akit szolgálnak”. A karácsonyi ebédet nem a szegényeknek adjuk, hanem a szegényekkel együtt költjük el. De igaz ez a műsorra is. A vendégek és a segítők maguk is hozzájárulnak saját művészetükkel a műsorhoz. A Szent Kolumbán plébánián a közeli, Rózsa utcai idősek otthonának lakói közül Laci bácsi szájharmonikán, az egykor bárokban és presszókban is fellépő Aranka néni zongorán játszott slágereket és karácsonyi számokat. Idősek, hajléktalanok, bevándorlók és menekültek: a különbözőségek ünnepe is a karácsony, ahol a Csendes éj és más karácsonyi énekek arabul és kínaiul is felhangzottak. Pécsett japán egyetemisták, Budapesten itt tunéziai lány és szülei, pakisztáni mérnök is szorgoskodtak a terítésben.

Az ebéd nem ér véget a desszerttel és a kávéval. Hiszen vannak olyanok, akik nem tudnak eljutni rá: legyengült, szenvedélybeteg utcán élők, vagy ágyhoz kötött idősek. Monoron egy német hajléktalan bácsi, aki megfagyott volna, ha egy barátnőnk nem talál rá az erdőben és nem fogadja be a tanyájukon egy lakókocsiban, azt az ígéretet kapta, hogy a közösségtől kap karácsonykor ebédet. Ám a tanyán hatalmas sár lévén ez csak traktorral volt lehetséges, amit Matyi vezetett 17 éves lánya társaságában, aki németül tanul a gimnáziumban. Stefan nagyon boldog volt, sírt is, hogy valaki gondolt rá.

A rákosszentmihályi Pesti úton lévő nagy idősotthonba pedig karácsony másnapján érkezett meg egy csapat ajándékokkal és finomságokkal megrakodva. A közösség már sok éve látogatja ezt az intézményt, de a világjárvány óta megnehezült a lakók kijárása. Az intézetben meglátogattak egy idős hölgyet, akinek a lánya egy emelettel feljebb lakik. Mégsem találkoznak soha, mert annyira betegek, hogy nem tudják egymást felkeresni. A közösség látogatásának köszönhetően azok, akik bár összezárva, de szigetként élnek egymás mellett, most ünnepi találkozásban részesülhettek egymással is.

A világ körül több ezer helyen, csillogó nagyvárosokban és eldugott kis, afrikai falvakban ül egy asztalhoz a közösség szegény barátaival. A vendégek száma összesen a kétszázezret is meghaladja ennél a világot körülölelő asztalnál. (Martin Buber írta, hogy a világot megérteni nem lehet, de átölelni igen – ezért kerek.) Mindez nem volna lehetséges önkéntes segítők és adományozók sokasága nélkül, akiknek e helyütt szeretnénk köszönetet mondani. A Secret Santa, vagyis a Szegények Karácsonyi Angyala kampányban összegyűjtött ajándékok, sütemény és anyagi hozzájárulás, valamint a rengeteg szorgos kéz az előkészületekben és a felszolgálásban ámulatra méltó: bizonyíték arra, hogy lehetséges egy másfajta társadalom, az együttérzés, a szolidaritás annak a rideg és kemény világnak ellenében, amelyről a hírek és olykor saját tapasztalataink is szólnak.

Külön köszönet illeti azokat, akik a gyönyörű helyszíneket biztosították: nélkülük legfeljebb „ételosztást” tudtunk volna tartani, nem pedig a „barátság ünnepét”, ahogyan Nagy János, a Sant’Egidio pécsi felelőse fogalmazott, aki hozzátette: „A Megváltó, Jézus Krisztus azt akarja, hogy senki ne legyen egyedül karácsonykor, s hogy ebből az örömből mindenki részesüljön. Ezért a legnagyobb taps őt illeti, hogy volt bátorsága megszületni e földre, és … reménységet ad akkor is, amikor nagyon nehéz reménykedni, amikor sok a fájdalom”.

Az egyik tizenéves segítőnek, Annának valamelyik szegény vendég így lelkesedett: „Ilyennek képzelem a mennyországot”. Az Isten országa közöttetek van (Lk 17,21) – mondja az Úr.

Az Isten országa köztünk van, ha annak a gyengédségnek a szavaival és gesztusaival élünk egymás, és különösen a legszegényebbek iránt, amellyel Mária és József körülvette az újszülött Kisjézust.

Forrás: Sant’Egidio közösség

Fotó: Merényi Zita (a Párbeszéd Házában); Sant’Egidio közösség Facebook-oldala (Szent Kolumbán)

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »