Szent Ignác szerint az evangéliumi szemlélődés az evangélium alapján Krisztusra tekintést jelent. Szemlélődöm, ami azt jelenti, hogy figyelmesen nézem a világban élő és cselekvő Krisztust, és hogy megérintsen, szemlélem saját létemet annak fényében, amit az Úr Jézus él. Átalakul a világról alkotott látásmódom, ítéleteim helyes mederbe kerülnek, és ismét cselekvő emberré válok.
„Valójában nem a sok tudás az, ami kielégíti és jóllakatja a lelket, hanem a dolgok belső átélése és megízlelése.”
(Loyolai Szent Ignác)
Az ignáci lelkiség az imádkozásnak egy olyan módját javasolja, amely több szakaszra bontható. Ez a mód lehetővé teszi számunkra, hogy személyessé tegyük kapcsolatunkat az Úrral, aki fokozatosan olyanná válik, aki közel áll hozzánk, akivel úgy beszélgethetünk, ahogyan egy barát beszélget a barátjával. Szent Ignác számára ez egy szabad lelkigyakorlat, az akarat cselekedete: „Úgy döntök, hogy imádkozom” – mondja Ignác.
A szemlélődő ima különböző szakaszai az ignáci szemlélődésben
1. Az ima előtt választok egy részt az evangéliumból (például Lk 10,25–37, Jézus elmondja az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet). Majd keressek egy olyan helyet az imához, ahol senki sem zavar, ahol nincs zaj, és ahol kikapcsolhatom a telefonomat: a saját szobám, kialakított imasarok, templom stb. Kiválasztom, hogy milyen testtartásban fogok imádkozni: térdelve, ülve, a földön fekve…
2. Kérem a Szentlelket, hogy vezesse lelki érzékeimet: a képzeletemet, az intelligenciámat, az emlékezetemet, a szívemet, és kérem a Krisztussal való belső találkozás kegyelmét.
3. Elolvasom a szöveget egyszer, vagy akár kétszer is, hogy tisztán megjelenhessen bennem.
4. Becsukom a szemem és elképzelem a jelenetet. Anélkül, hogy ilyen vagy olyan gondolatoknak engednék utat, összpontosítsam figyelmemet kezdettől fogva arra, amit ebben a gyakorlatban szemlélni fogok. Próbálom magamban látni az út szélén hagyott személyt, a tájat, a papot, a levitát, az irgalmas szamaritánust…
5. Igénybe veszem a lelki érzékeimet: megnézem, hogyan gondoskodik az irgalmas szamaritánus a haldoklóról. Hallgatom őt. Mit tesz, lehajol-e a béna ember fölé? Mit mond? Elképzelem a főszereplők hangulatát és hozzáállását is. Végül belehelyezkedem ebbe a jelenetbe. Melyik szereplő vagyok én?
6. Egy különleges kegyelmet kérek Jézustól: A szokásos kegyelem, amit Ignác javasol, hogy kérjem Jézus bensőséges megismerését. A kért kegyelem lehet más is, de minden esetben mindig a lelki növekedéssel kapcsolatos kegyelem (és nem anyagi juttatás vagy az aktuális problémám megoldása) legyen. Például: Uram Jézus, az irgalmas szamaritánus nyomdokain haladva ismét elmondom neked, mennyire szeretnék úgy viselkedni, mint ő. Ez a szeretet tőled származik. Add meg nekem a szívnek ezt a nagylelkűségét, ezt a készséget, hogy úgy szeressek, mint az irgalmas szamaritánus, felhasználva ehhez a tőled kapott javakat. Néha könnyű ezt megtennem, és te tudod, hogy máskor talán vonakodom. Azonban minden körülmények között a te tanítványod akarok lenni. Ismétlem, hogy követni akarlak és veled akarok lenni.
7. Beszélgetés Jézussal. Ez a legfontosabb pillanat. Imádkozni azt jelenti, hogy beszélgetni Istennel, beszélgetni vele és hallgatni őt, „ahogyan egy barát beszélget a barátjával”. Lényeges megállni és elgondolkodni azon, hogy mi szól hozzánk, mi érint meg minket, mi ad fényt lelki életünkhöz vagy általában az életünkhöz… Ez az, ami táplálja hitünket, Isten iránti szeretetünket, szolgálatunk iránti vágyunkat stb.
8. Újraolvasás. Néhány perccel az ima befejezése után jegyezzünk fel egy-két dolgot, ami fontosnak tűnt. A következő imaidőben térjünk vissza erre a dologra, és kérjük a kegyelmet, hogy mélyebben lássuk, mi hozott örömet, békét, ellenállást…
Forrás: romkat.ro
Fotó:
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
