Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitát Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a Nyíregyházi Egyházmegyéért végzett munkájának elismeréseként Szent Miklós-díjjal tüntette ki. Az érsekkel ennek kapcsán készített podcastot a görögkatolikusságról, az egyház jelenéről és jövőjéről az egyházmegye sajtóreferense, P. Tóth Nóra. A beszélgetésből közlünk részleteket.
„Óriási kincs a keleti egyházunk a katolikus Egyházban, híd lehet az ortodoxia és a katolikus Egyház között. […] A keleti lelkiség az egész életünkre, mindenre kihat: teológiánkra, szokásainkra, öltözködésünkre, mindenben jelen vannak a keleti rítus jegyei. Feladatomnak is tartom, hogy ebben erősítsem meg a híveket. […] Hiszem, hogy ez nagyon sokat adhat ma a katolikus Egyháznak, a magyar nemzetnek, hogy van itt egy kicsiny közösség, akik ezt ismerik, élik, törekednek rá, ezt tudják adni.”
„[…]… az imádság fontos. Ha az ember imádsággal vezeti az életét és a rábízottakat, akkor jó eséllyel olyan döntéseket hoz, ami az Isten akarata szerint van. […]
Én nagyon intézménypárti vagyok, mert az intézményeken keresztül nagyon sok emberhez eljuthat a missziónk, amely nemcsak imádság, hanem az Isten megtapasztalása. És azt mondhatom, hogy a keleti egyháznak ez a sajátossága, hogy nagyon földközeli, emberközeli – a sok keresztvetés, az ének, a mozgások, a böjt – ez mind-mind olyan dolog, amely életszagúvá teszi a mi vallásunkat, a hitéletünket. És éppen ezért ott van a helyünk a társadalmi életnek a területein is, és oda kell elvinnünk ezt a lelkiséget. Az Isten országát hirdeti az Egyház, és annak nagyon sok területe van, nem csak a templomban: a családokban vagy imakörökben is meg lehet élni az Isten országát.”
Ha nem görögkatolikusokkal beszélgetünk, sokak számára nem világos, hogy van Hajdúdorogi Főegyházmegye, Miskolci Egyházmegye, Nyíregyházi Egyházmegye. Ők úgy mondják, ti, görögök. A saját metropolitai egyház feje hogyan tekint a három immár 2015 óta önálló egyházmegyére? Veszített-e vajon egységéből a görögkatolikusság a három egyházmegye megalapításával 2015 óta? – tette fel a kérdést a riporter.
„Én ezt a folyamat gyermekbetegségének tartom, hogy amikor a három egyházmegye létrejött, akkor főleg az új egyházmegyék, a miskolci és a nyíregyházi nagyon szerette volna a saját születését és a saját létét minél erősebben megmutatni, minél hatékonyabban munkálkodni ebben. És emiatt voltak jelentős feszültségek az első években, ami azt is mondhatom, ha erős kifejezést használnék, hogy meglékelte az egységet. És éreztük ezt, hogy már-már mintha nem is egy egység lennénk. Annak nagyon örülök, amikor így mondják, hogy ti, görögök. Mert tényleg nem is szakadhatunk szét, teljesen fölösleges volna. Egyenként sokkal gyöngébbek vagyunk. Együtt erősek. De én azt érzékelem, hogy lassan-lassan kinőttük már ezt. És nem egymás ellen kell minél jobbnak lenni, hanem egyre erőteljesebb és szebb az együttműködés. Ez nagyon-nagyon fontos. Az egységet nyilván a metropolita személye is jelképezi, összefogja. Ezért szeretnék is tenni, hogy ne a szomszéd vármegye főnöke legyek, hanem mindenkinek a Fülöp atya, püspöke.”
Hogyan, mikor élte meg az Isten körülölelő szeretetét és az ezzel járó eufóriát, melyet a görögkatolikus hívők is megtapasztalhattak? – hangzott el egy másik kérdés.
„A görögkatolikusságunkat megjelenítő események azok, amelyek engem nagyon-nagyon feltöltenek, és boldoggá tesznek, például ilyen volt a nyíregyházi székesegyház felszentelése, de előtte néhány nappal nekünk is volt egy kisebb épületátadásunk (…).A Görkapocs szokott ilyen lenni, vagy a bál, és vannak kisebb-nagyobb hasonló események, ezek engem is nagyon-nagyon feltöltenek (…).”
Az Eucharisztikus Kongresszus, a pápalátogatás is olyan események voltak, amikor jelen volt a görögkatolikusság – idézték fel.
Kocsis Fülöp ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy „nem föltétlenül igaz, hogy minél nagyobb volumenű eseményről van szó, annál jobb, hanem bármikor, amikor ott van a levegőben a forróság, hogy egy családba tartozunk. Ahhoz tudom hasonlítani, mint ahogyan gyerekkoromban a karácsonyt vártam és szerettem. Elképesztő boldogság töltött el szenteste, ahogy bementünk a szobába: a fa, ahogy égtek a gyertyák, énekeltünk a testvéreimmel, bontottuk az ajándékot, játszottunk. Ennél nagyobb boldogság nincs. A görögkatolikusság egy ilyen nagy család, ahol boldogok vagyunk, hogy összetartozunk.”
Bár még messze van Kocsis Fülöp nyugdíjba vonulása, majdnem 15 év, az is szóba került, milyennek szeretné látni mondjuk húsz év múlva a görögkatolikus egyházat. „Azt remélem, hogy sikerül széles körben eljuttatni azt a fontos igazságot, hogy mi »keleti« emberek vagyunk itt a magyar valóságban, óriási kincseink vannak a keleti egyház hagyományvilágában és teológiájában, lelkiségében. Feladatomnak tartom ennek megéléséhez hozzásegíteni a családokat. Egy apró részletet is mondok: ha mondjuk minden görögkatolikus családban otthon volna ikonsarok és imádkoznák a szokásos kezdetet a Mennyei királlyal. Azt kívánom, hogy a családi életben is – minél szélesebb körben – jelenjen meg az a liturgikus lelkiség, amelyet nekünk kell megélni, képviselni.”
Kocsis Fülöp arról is beszélt, hogy a püspöksége is hozott többletet az életébe, a személyiségébe, és nem csak koloncként hordja, mint ahogy az elején gondolta.
Az interjú meghallgatható a Nyíregyházi Egyházmegye podcastcsatornáján.
Forrás és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
