December 20-án a Szentatya a betlehemállítás eredetét idézte fel: Assisi Szent Ferenc kereken nyolcszáz évvel ezelőtt állította fel Greccióban az első „élő” betlehemet, mely a mértékletesség és az öröm iskolája lehet számunkra. Szánjunk időt arra, hogy szemléljük a jászolban fekvő kisdedet, és érezzük meg Isten gyengéd közelségét!
Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Szent Ferenc nyolcszáz évvel ezelőtt, 1223 karácsonyán állította fel az élő betlehemet Greccióban. Most, amikor a családi otthonokban elkészítik a betlehemet vagy éppen már az utolsó simításokat végzik rajta, érdemes újra felidéznünk a betlehemállítás eredetét.
Hogyan jött létre a betlehem? Mi volt Szent Ferenc szándéka? Azt mondta: „Meg akarom eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán” (Celanói Tamás: Szent Ferenc első életrajza, XXX, 84, Agapé, Újvidék – Szeged – Csíksomlyó, 1993, 90. oldal). Ferenc nem egy szép műalkotást akar létrehozni, hanem a betlehemi jászlon keresztül ámulatot akar kelteni: ámulatot az Úr rendkívüli alázatosságán, a nélkülözéseken, melyeket irántunk való szeretetből szenvedett el a szegényes betlehemi barlangban. Assisi Szent Ferenc életrajzírója ugyanis megjegyzi: „Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át” (uo., 85, magyar kiadás: 91. oldal).
Kiemeltem egy szót: ámulat. Ez fontos. Ha mi, keresztények úgy tekintünk a betlehemre, mint valami szép dologra, mint valami történelmi, akár vallásos dologra, és imádkozunk előtte, ez nem elég.
Ha a misztériumok színe előtt nem jutok el ehhez az ámulathoz, akkor a hitem egyszerűen felületes; legfeljebb „információkat adó” hit. Ezt ne felejtsük el!
A betlehemállítás egyik jellemzője, hogy a józan mértékletesség iskolájaként születik. Ez sokatmondó számunkra. Ma ugyanis nagy a veszélye annak, hogy szem elől tévesztjük azt, ami számít az életben, és paradox módon ez a veszély éppen karácsonykor nő meg. Változik az emberek gondolkodása a karácsonyról: elmerülünk a fogyasztás világába, mely elhomályosítja a karácsony értelmét. A karácsonyi fogyasztás… Igaz, ajándékozni szeretnénk, ez rendben is van, ez az egyik módja az ünneplésnek, de a vásárlási láz másra tereli a figyelmünket, nem a karácsony józansága irányít bennünket.
A betlehem pedig arra való, hogy visszavezessen bennünket ahhoz, ami számít: Istenhez, aki eljön, hogy közöttünk lakjon. Ezért fontos nézni a betlehemet; mert segít megérteni, hogy mi a fontos, és azt is, hogy milyen társas kapcsolatai voltak akkor Jézusnak: a családja, József és Mária, továbbá a kedves látogatók, a pásztorok. Az emberek a dolgokat megelőzően! Mi viszont sokszor a dolgokat helyezzük az emberek elé. Ez nem működik.
De a grecciói betlehem a józan mértékletesség mellett az örömről is szól, mert az öröm más, mint a szórakozás. A szórakozás persze nem rossz dolog, ha helyesen történik; nem rossz dolog; emberi dolog. De az öröm még mélyebb, még emberibb. Néha megkísért bennünket, hogy öröm nélkül szórakozzunk, hogy zajongva szórakozzunk, ahol az öröm nincs jelen. Kicsit olyan ez, mint a bohóc figurája, aki nevet, megnevetteti az embereket, de a szíve szomorú. Az öröm a jó karácsonyi mulatozás gyökere. Az örömről pedig a korabeli krónika ezt írja: „Eközben elérkezett az öröm napja, megjött az örvendezés ideje. […] Megjött Isten szentje is, és […] örvendezett. […] Az odaérkező emberek újult örömmel örültek a titok megismétlődésének. […] Az ünnepi virrasztás végeztével ki-ki örvendezve tért vissza otthonába” (Szent Ferenc első életrajza, XXX, 85–86, magyar kiadás: 91–92. oldal).
Miből fakadt ez a karácsonyi öröm? Biztosan nem abból, hogy ajándékokat cipelünk haza, vagy pazar szertartásokon veszünk részt. Nem, ez az öröm akkor tör fel a szívből, amikor kézzelfoghatóvá válik számunkra Jézus közelsége, Isten gyengédsége, aki nem hagy magunkra, hanem megvigasztal bennünket. Közelség, gyengédség és együttérzés, ez Isten három viselkedésformája. És a betlehemet szemlélve, a jászol előtt imádkozva megérezhetjük az Úrnak ezeket a tulajdonságait, melyek segítenek mindennapi életünkben.
Kedves testvéreim, a betlehem olyan, mint egy kis kút, amelyből Isten közelségét, a remény és az öröm forrását meríthetjük. A betlehem olyan, mint egy élő evangélium, házi evangélium. Olyan, mint a kút a Bibliában, a találkozás helye, ahol Jézus elé vihetjük – ahogyan a betlehemi pásztorok és a grecciói emberek tették – az élet vágyait és gondjait.
Ha a betlehem előtt állva Jézusra bízzuk mindazt, amit szívünkön hordozunk, akkor minket is „igen nagy öröm” (Mt 2,10) tölt el, olyan öröm, amely éppen a szemlélődésből fakad, az ámulni, elcsodálkozni képes lélekből, amellyel megyek, hogy szemléljem ezeket a titkokat. Álljunk a betlehem elé! Mindnyájan szemléljük, és engedjük szabadon szívünk érzéseit!
Ferenc pápa felhívása az általános kihallgatás végén:
A kínai Gansu és Qinghai tartományokat sújtó hétfői pusztító földrengés áldozataira és sérültjeire gondolok. Szeretettel és imával közel vagyok a szenvedő emberekhez, bátorítom a segélyszolgálatokat, és a Mindenható áldását kérem mindannyiukra, hogy vigaszt és enyhülést adjon fájdalmukban.
Fordította: Tősér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
