A várakozás meghitt időszakában idén törekedünk arra, hogy egy-egy lelkiayta ünnepi gondolatait megosszuk Önökkel. Ma Mons. Kiss Róbert atya, kanonok, komáromi esperes-plébános, és nagyszombati általános helynök szavai segít nekünk lelkileg is felkészülni az ünnepre.
A Katolikus Egyházban ádvent harmadik vasárnapján Istentől az igazi lelki öröm kegyelmét kérjük. Szent Pál apostol buzdít erre bennünket:
Az emberi lélek öröm nélkül nem lehet meg, a lélek légköre az öröm. Azért, ha szent öröme nincs, keres magának világi örömöket, mert öröm nélkül nem élhet. Milyen fontos azért, hogy szent öröm töltse be lelkünket.
Csávossy Elemér jezsuita szerzetes tanítja, hogy ha öröm lakozik lelkünkben, minden sokkal könnyebb Isten szolgálatában. Könnyebb legyőzni a kísértéseket, de kevesebb is a kísértés; könnyebb gyakorolni az erényt, könnyebb dolgozni Isten- és a lelkekért, könnyebb teljesíteni hivatásbeli kötelességeinket, könnyebb meghozni az áldozatokat, melyeket az élet és Isten szolgálata megkíván, könnyebb szenvedni, könnyebb fölemelkedni a szentség és hősiesség magaslataira. Istennek csak az az ajándék tetszik, melyet örömmel hozunk:
„Mert Isten a jókedvű adakozót szereti.” (2Kor 9, 7)
Az érdem is nagyobb ott, ahol a lelki öröm éltet minden cselekedetet; amikor a cselekedetet örvendve ajánlunk fel Istennek.
Az örömöt, mint minden más kegyelmet, imádság által lehet megszereznünk. Megszerzése azonban nem lehetséges önmegtagadás és a szív kellő tisztasága nélkül. Mert épp a meg nem fékezett szenvedélyek okozzák legtöbb esetben a lélek szomorúságát. Elősegíti a lelki öröm megszerzését az elmélkedés is, mely segít feltárni, hogy miben áll az igazi lelki öröm.
A lelki öröm tárgya Isten és mindaz, ami Istennel összefügg. Az ádventi időszakban ez abban nyilvánul meg, hogy „az Úr közel van” (Fil 4,5). A jól elkészült lélek már alig várja az Úr jövetelét; az Egyház is egyre sürgetőbb kérésekkel sietteti eljövetelét.
Ádvent harmadik vasárnapján az evangéliumi szakasz segít megértetni velünk Keresztelő Szent János szerepét, aki keresztelt, és az Úr Jézusét, aki örök üdvösséggel ajándékozta meg az embert.
A próféták mind a messiási jövő felé mutattak szavaikkal, János az utolsó tanú. Ő már az egészen közeli jövő felé mutat, arra a személyre, aki közvetlenül utána jön. A tanúságtételeire a zsidó nép vezetői is felfigyeltek – küldötteik révén faggatták őt. Kérdéseikre a tömör válasza ez:
„A pusztában kiáltó hangja vagyok.”
Akik kérdéseket intéztek hozzá, hallották őt Isten hírnökeként beszélni, aki bűnbánatra szólítja fel az embereket. Látták, hogy a lélek tisztulása után vágyakozókat bemeríti a Jordán folyó vizébe, és sokat beszél Isten eljövendő országáról. Ezért gondoltak arra, hogy ő lehet a Messiás, a Szabadító, a Megváltó. János azonban elutasítja a feltételezést és kijelenti:
„Nem én vagyok a Messiás”.
Ők azonban tovább faggatóznak:
„Akkor ki vagy, mit mondasz magadról?”
Keresztelő Szent János a pusztában kiáltó szó, akinek az a feladata, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét. Az Úr szócsöve, aki tanúságot tesz Jézus Krisztusról. Tudta, hogy Jézus az Isten Báránya, aki Istentől jött, hogy elvegye a világ bűneit – ezért életével bizonyította, hogy Krisztus a Messiás.
Megkeresztelkedésünk és bérmálkozásunk alkalmával mi is az Úr előfutárai, küldöttei lettünk, ennek meg kell rajtunk mutatkoznia.
„Közel van az Úr mindazokhoz, akik őt őszintén segítségül hívják’” (Zsolt 144,18)
Azért szívünk egész bensőségével imádkozzunk az Egyházzal:
Kérünk, Uram, hallgass könyörgésünkre és látogatásod kegyelmével világosítsd meg lelkünk sötétségét. „Uram, ki a kerubok fölött ülsz, mutasd meg hatalmadat és jöjj, aki Izraelt kormányzod, hallgass ránk, mutasd meg hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket!” (Zsolt 79. Graduale)
Mons. Kiss Róbert atya
(kanonok, komáromi esperes-plébános, nagyszombati általános helynök
Áldott adventet kívánunk mindenkinek!
Beszerzkesztette: Körkép.sk/Laky Erzsébet
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
