HIV-pozitív gyerekek, utcán alvó emberek: beszámoló Ugandából szaszifanni2023. 12. 16., szo – 12:52
Ingyenes oktatás, elérhető betegellátás, tél, rengeteg élelmiszer és ruha. Ez csak néhány dolog abból, ami itt, Szlovákiában magától értetődő, „természetes”. Nincs ez mindenhol így. Papánková Enikő legutóbb néhány hete járt Ugandában, ahol a szegénység és az iskolázatlanság számunkra ismeretlen arcával találkozott.
„A Health Initiatives Association (szabad fordításban: Egészségügyi Kezdeményezések Egyesülete) civil szervezet projektjén keresztül jutottam ki Afrikába. Ez a szervezet főleg HIV-pozitív gyermekekkel foglalkozik, akiknek a 90%-a árva. Az ő egészségügyi ellátásukat, oktatásukat segítik” – avat be Enikő ugandai látogatásának részleteibe.
Ez a játék ehető?
„Miután hazajöttem, elgondolkoztam azon, hogy itt, Európában mennyire önző életet élnek az emberek. Mindent túlhalmozunk. Ugandában sok-sok éhező kisgyereket láttam a földön fekve. Volt, hogy az ételt, ami kiesett a kezemből, felkapták, majd megették. Tíz évvel ezelőtt, az első látogatásomkor játékokat, építőkockákat vittem magammal a helyieknek ajándékba. Amikor azonban mindezt kiszórtam eléjük, értetlenül néztek rám. Felemelték a színes kockákat, majd megpróbálták azokat megenni.”
Méregdrága oktatás
Ugandában az oktatás drága mulatság, semmit sem kapnak ingyen a helybéli gyerekek. Pedig számukra a tanulás a nyomorból való kitörés lehetőségét jelenti. „Uganda brit gyarmat volt, ebből kifolyólag a kicsik csak akkor léphetnek be iskolába, ha van egyenruhájuk. Ezek a ruhák kb. 40 euróba kerülnek, ami a 290 eurós átlagbér mellett szinte megfizethetetlen kiadás. Ezenkívül kell, hogy legyenek saját füzeteik, írószereik, sőt seprűjük, mivel a bentlakásos iskolákban takarítani is tanítják őket. Az ilyen típusú oktatási intézményeknek az az előnye, hogy a megfelelő táplálék biztosított, illetve hogy ha a diákok hazalátogatnak, a családjuknak is átadhatnak valamit a tanultakból.”
Nagy családok, munkanélküliség
A kelet-afrikai országban hatalmas a munkanélküliség. A nők többnyire otthon vannak, átlagosan több mint öt gyermeket nevelnek. „Rengeteg férfi dolgozik taxisként, sofőrként. Sokan próbálkoznak a fővárosban munkavállalással, de az ottani lakások az ugandaiaknak gyakran megfizethetetlenek, ezért inkább az utcán alszanak. A szervezet székhelye, klinikája a fővárostól nem messze található, azonban autóval két óra odajutni, mert az utak nehezen járhatóak. Míg a főváros egy viszonylag modern hely, addig az ország többi részén olyan tákolmányokban élnek az emberek, amilyeneket mi elképzelni se tudunk. Mindezek ellenére a helyiek nyugodtak, mosolygósak. Nincs olyan rohanó életük, mint nekünk, összhangban vannak a természettel. Igyekeznek mindent újrahasznosítani: PET-palackokból például rengeteg dolgot készítenek. És nem mellesleg nagyon segítőkészek” – meséli Enikő.
Fogadj örökbe egy ugandait!
A helyiek már megszokták, hogy a szervezet munkatársai azért vannak ott, hogy segítsenek nekik. Az egészségügyi központban rengeteg helybélit alkalmaznak, ezáltal lehetőséget kapnak egy jobb életre. A klinika mellett nagyon fontos projekt az oktatás támogatása. „Távúton »örökbe fogadhatunk« egy-egy helybéli kisdiákot, akinek támogatjuk az oktatását, hiszen minél több időt tölt egy gyermek az iskolában, annál inkább javulnak a kilátásai. Így nő az esélye, hogy ezekből a diákokból önálló, önfenntartó és sikeres felnőttek lesznek. Nekem is van támogatottam, most pedig élőben is láthattam őt. Nem mondtam el neki, hogy ki vagyok. Nem szerettem volna, hogy a többiek irigykedjenek, rosszul érezzék magukat. Csendesen figyeltem őt, nézegettem a rajzait.”
A projekt egy másik része, hogy a HIV-pozitív gyerekek havi gyógyszerét vehetik meg a támogatók távúton. Hiszen ha valaki rendszeresen szedi a gyógyszerét, akkor teljes életet élhet.
„Időnként érkeznek ruhaszállítmányok is, de a ruhákat fokozatosan osztják ki. Ha ezeket egyszerre kapnák meg, hazavinnék, és a családtagok eladnák. Nem szabad, hogy úgy gondolják, minden ingyen van. Motiválni kell őket.”
Nincs tél, se lekvár
A legutóbbi látogatáskor készítettek egy prezentációt Szlovákiáról, amiben szerepelt, hogy nálunk négy évszak van (Ugandában három évszak van: 2 rövid, száraz és egy hosszú, esős – a szerk. megjegyzése). „Amikor a tél került szóba, a legkisebbeknek fordító tanár bajban volt, hiszen a helyieknek nincs erre szavuk. Mivel a havat, jeget sem nagyon ismerik, a tanító a mélyhűtőhöz hasonlította a téli időszakot.”
Enikő a lekvárkészítés és a befőzés titkait is megosztotta néhány helyivel. „Rengeteg gyümölcsük van. De nem ismerik ezeket a tartósítási technikákat, pedig így jobban tudnának raktározni.”
Miért az afrikaiak?
Enikő többször is kapott olyan megjegyzéseket, hogy szép meg jó ez a program, de miért nem segít inkább azoknak, akik közel vannak hozzá, hiszen az országban is rengeteg a rászoruló. „Nálunk legalább mindenki ingyenesen hozzáfér az oktatáshoz, ők nem. És azt is láttam, hogy a szervezet milyen sok embernek segített már az évek alatt. Minden pénz jó helyre került. Személyesen ismerem a projekt megálmodóit, és csodálatos munkát végeznek. Hihetetlen, hogy tíz év alatt mi mindent felépítettek. Úgy gondolom, az lenne a legjobb, ha mindannyian segítenénk valakinek. A világ jobb hely lenne. Én ebben találtam meg magam. Szeretem, élvezem, és szeretném az ottaniakat minél többször meglátogatni. Megéri látni a mosolyt, a hálát a kis arcokon.”
Kelet-Afrikában, az Egyenlítő mentén elhelyezkedő ország.
Főváros: Kampala
Pénznem: ugandai shilling
Hivatalos nyelvek: szuahéli, angol
Népesség: 45,85 millió (2021)
Terület: 241 038 km²
Uganda
A cikk a Vasárnap családi magazin 49-es számában jelent meg, 2023. december 5-én.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
