1848. december 2-án I. Ferenc József lépett trónra, s nem sokkal később, 1848. december 14. és 16. között indult meg a császári-királyi hadsereg koncentrált támadása Magyarhon ellen, amellyel a magyar önvédelmi háború új szakasza következett el. A császári ármádia főerejével szemben a Kis-Kárpátok és a Fertői-tó között széles arcvonalon elhúzva Görgei Artúr vezérőrnagy Feldunai hadserege védekezett.
A császári támadás bevezetéseként 1848. december 6-án Galíciából a Duklai-hágónál tört be Magyarországra gróf Franz Schlik von Bassano und Weisskirchen altábornagy császári hadteste azon céllal, hogy Kassa elfoglalását követően Pest-Buda ellen vonuljon. December 9-én Eperjesre masíroztak be a félszemű Schlik katonái és december 11-én értek Kassa alá. Budamér mellett cselfalvi Pulszky Sándor ezredes kilencezer újoncával tett kísérletet megállításukra, ám vereséget szenvedett. Schlik aztán óvatosan benyomult Kassára, és nem siette el útját a magyar főváros felé. December 26-ig Kassán tanyázott, hogy bevárja a további hadműveletekhez az erősítéseket és a szomszédos vármegyéket meghódoltassa.
Ordódy őrnagy csapatai zömével a lipótvári erődbe vonult vissza, míg kisebb része Nagyszombat felé hátrált, amellyel lehetőséget adott a császáriaknak a magyar jobbszárny átkarolására.Az összecsapásról Szabó György honvéd köztüzér a következőket írta emlékirataiban: „(…) reggel a riadó fúvása sorakozásra siettetett minket. Ekkor valósággal megtámadtattunk. Az ellenség nagy sereggel vonult át a hegyen, mi a falu előtt lemozdonyoztunk, állásunk azonban rosz[sic!] volt, mert az ellenség előnkbe nem jött, hanem Nádas és Szomolyán közt nyomult előre; mi is tehát állásunkat elhagyva, a falun keresztül ennek tulsó végére mentünk. Ott hagytuk végkép Nádast, de mivel parancsolat szerint minden riadókor összes nyalábunkkal kellett megjelenni, nem hagytam lakásomon semmit (…)
A falut elhagyva, az urasági csűrös kertet és majort égni láttuk. Ezen épületek – a mint tudom – ellenségünk fővezére, a herczeg Windischgrätzéi voltak.
A falun túl lemozdonyoztunk, a csekély huszárságunkra támadó nagy csapat lovasságot lövéseinkkel hátrálásra kényszerítettük. Ezután a Nagyszombatba vezető országúton lépésben vonultunk vissza. Gyalogságunk és szabályos rendben hátrált.”
Győzelméről Simunich altábornagy az alábbi jelentést küldte főparancsnokának, herceg Alfred zu Windisch-Grätz tábornagynak: „Ma reggel 7 órakor megtámadtam az ellenség Jablonic feletti állásait Bikszárd felől 3 oszloppal a főúton s a bal szárnyon, és rövid ellenállás után elfoglaltam azokat.
Az ellenséget gyalogsággal, lovassággal és rakétaüteggel Nagyszombatig nyomtuk vissza, és egy osztály Szelpicéig követte. A saját veszteségünk néhány könnyű sebesültből, 1 halottból és 1 megsérült lóból áll. Az ellenségtől 14 foglyot ejtettünk az Ernő főherceg gyalogságtól és a honvédségtől. Vesztesége halottakban és sebesültekben nagyobb, még jelentősebb lett volna azonban, ha a tüzérséget nem hátráltatta volna sok torlasz és árok, és nem érkezett volna későn. A lövegtelep és a málha még nem érkezett meg mind.
Ma reggel 7 órakor megtámadtam az ellenség Jablonic feletti állásait Bikszárd felől 3 oszloppal a főúton s a bal szárnyon, és rövid ellenállás után elfoglaltam azokat.
Mivel Verbón és környékén csapatok gyülekeznek, és röviddel ezelőtt egy huszárosztag, valamint egy löveg ment el erről a környékről, továbbá, mivel Csesztén is ellenséges alakulatok találhatók, és semmiképp sem lehet olyan hírszerzőkre szert tenni, akik megbízható híreket szereznek az ellenségről, ezért azt hiszem, hogy egy előnyomulás mind Cseszte, mind Nagyszombat, vagy egyidejűleg mindkettő irányába kockázatos és mindaddig kevés hasznot hajtó, míg az ellenséget ki nem űzzük Pozsonyból, és azt az egyik vagy a másik oldalról az egész csapattal meg nem tudjuk szorítani.
Egy zsidó, akinek igen jó jutalmat ígértem, éppen most vállalta, hogy még ma éjjel elmegy Csesztére s onnan Nagyszombatra, és holnap délre híreket hoz nekem onnan.
A csapatok Nádas és Binyóc között táboroznak, az előőrsöket Boleráz irányába toltam előre.
Az ott található szarvasmarhákat magukkal vitték. Franz gazdasági tanácsos, ha már szabad, Pozsonyban van, Mikovényi fiskális pedig Nagyszombatban. A beadványt a veszteségről, valamint néhány, másokkal szemben magát kitüntető személyről utólag terjesztem fel.
Az ellenséget gyalogsággal, lovassággal és rakétaüteggel Nagyszombatig nyomtuk vissza, és egy osztály Szelpicéig követte. A saját veszteségünk néhány könnyű sebesültből, 1 halottból és 1 megsérült lóból áll. Az ellenségtől 14 foglyot ejtettünk az Ernő főherceg gyalogságtól és a honvédségtől. Vesztesége halottakban és sebesültekben nagyobb, még jelentősebb lett volna azonban, ha a tüzérséget nem hátráltatta volna sok torlasz és árok, és nem érkezett volna későn.
A lövegtelep és a málha még nem érkezett meg mind.
Mivel Verbón és környékén csapatok gyülekeznek, és röviddel ezelőtt egy huszárosztag, valamint egy löveg ment el erről a környékről, továbbá, mivel Csesztén is ellenséges alakulatok találhatók, és semmiképp sem lehet olyan hírszerzőkre szert tenni, akik megbízható híreket szereznek az ellenségről, ezért azt hiszem, hogy egy előnyomulás mind Cseszte, mind Nagyszombat, vagy egyidejűleg mindkettő irányába kockázatos és mindaddig kevés hasznot hajtó, míg az ellenséget ki nem űzzük Pozsonyból, és azt az egyik vagy a másik oldalról az egész csapattal meg nem tudjuk szorítani.
Két nappal később a császári fősereg általános támadása megindult. A császári balszárnyat képező Simunich altábornagy ekkor ért Nagyszombat alá és kiszorította az ott lévő Guyon Richard ezredes csapatait, ám a magyar jobbszárnyat nem tudta átkarolni.
A szerző hadtörténész.
(Babucs Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
