A régió énekkari mozgalma történetének egy kis szeletét adta közre Mészáros Magdolna az Énekkel a megmaradásunkért a Mátyusföldön című kötetében. Az alcím bővebben megmagyarázza, hogy nem átfogó műről van szó, csupán adalékokról, melyekben főleg a felsőszeli Rozmaring énekkar eddigi tevékenységét ecseteli. A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete mellett működő énekkar már 45 éve hirdeti Sütő András szavait: „Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik.”
A felvidéki magyarságnak az elődök hagyományai lételemnek számítanak. Ebbe születtek, ezt kell továbbra is megélniük rendszeresen, hogy ezáltal teljesebb legyen a magyar identitásuk. A közösségépítés és annak megtartása főleg a nemzetiségi létben nagyon fontos. Ezért is választották a könyvbemutatóra az éneklőcsoport megalakulásának 45. évfordulóját.
A helyi művelődési házban a szerző vetített képes bemutatóval kínálta elolvasásra a több mint 200 oldalas kötetet, mely a KULTMINOR, vagyis a Kisebbségi Kulturális Alap, a Felsőszeli Községi Önkormányzat és a Csemadok helyi alapszervezete támogatásával jelent meg.
A képekben is gazdag kötet bevezetőjét Mézes Rudolf írta, az ajánlást Szabados László fogalmazta meg. A szerző a kötet fejezeteiben a történelmi visszapillantást a háború előtti évekkel kezdi, hiszen az egyházi kórusok már régóta működtek. Az 1949-es változás, vagyis a Csemadok megalakulása a dél-szlovákiai magyar falvakban a kultúrcsoportok, s így az énekkarok létrejöttét is elhozta. A felsőszeliek életében is voltak lelkes kezdeményezések, amelyek bizakodással töltötték el a dalolni szerető embereket. Ezek közül legfontosabb a Soós Kálmán vezette 40 fős kórus, mely az I. Kodály Napokon is sikeresen szerepelt 1969-ben. Azonban a karnagy betegsége miatt elakadt a kórustevékenység. Csak 1978-ban került a faluba olyan pedagógus, aki próbálta feléleszteni a kóruséneklés hagyományát.
A népdalversenyek és fesztiválok rendszeres résztvevői, a falusi rendezvényeken és a régió sok-sok településén szólaltatták meg többek között a Kodály Zoltán és Ág Tibor gyűjtötte dalokat, vitték az itteni emberek üzenetét az erdélyi testvérekhez, vagy a magyarországi kitelepített rokonokhoz vagy testvértelepülésekre.
A kötet gazdag képanyagát a szerző Szabados László, Kovács István és a saját fotóiból állította össze. A kiadás megjelenését többek között az a tény is indokolta, hogy az eltelt időszak szinte kínálta a lehetőséget, hogy egy kézzelfogható emléket tegyen le az asztalra, mellyel mintegy megköszöni az egykori és a jelenlegi énekkarosoknak az önzetlen énekesi munkát, a sok feláldozott szabadidőt, mellyel a kultúrát szolgálták és szolgálják napjainkban is. A modern média világában talán még mindig a könyv, a kézbe vehető kép ereje valós, s elérhető az idősebb generáció számára is.
A kötet keresztelését Simkó Mária végezte, akire mindig lehet számítani az énekkari munka során. Papírhangjegyekekkel megszórva a kötetet azt kívánta, hogy még sokáig dalolhassanak az énekesek a magyar kultúra megmaradásáért.
A Csemadok vezetősége emléklapot adott át a Rozmaring éneklőcsoportnak és vezetőjének, továbbá egy hatalmas tortával kedveskedett a jelenlevőknek. Egyik legszebb megnyilvánulás a vezetőség részéről a hímzett elismerő oklevél a 45. évforduló alkalmából.
Az est további fénypontja a Csemadok Országos Tanácsa Díszoklevele, a „Csemadok Érdemes Művészeti Csoportja” kitüntető cím átadása volt. Görföl Jenő, az OT titkára nyújtotta át Mészáros Magdolnának az évforduló alkalmából. A műsorban köszöntötte az énekeseket a Kikelet citerazenekar Erdélyi Csaba művészeti vezetővel az élen, továbbá a Nyíló Rózsa tánccsoport Simkó Mária koreográfussal. Természetesen a Rozmaring éneklőcsoport is fellépett, és nagy sikerrel tolmácsolta a vidék népdalait köszönete jeléül.
A jubileumi est a kötet dedikálásával és baráti beszélgetéssekkel fejeződött be.
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
