A napokban került a nyilvánosságra egy fontos középkori irat. A kolozsvári Szent Mihály-templom felújításáig a plébánia irattárát, kéziratait, köztük mintegy kétezer, többnyire nyomtatott kötetet a templom kórusa melletti teremben tárolták – adta közre december 5-én a honlapján a Gyulafehérvári Főegyházmegye.
A most azonosított kódex az egyetlen középkori kézirat, amelyet a kolozsvári Szent Mihály-plébánia levéltárában őriznek. Az 1470-ben keletkezett kolozsvári kézirat Nicolaus de Lyra ferences (1270–1349 körül) kommentárjait (postilla) tartalmazza a négy evangéliumhoz Paulus burgosi érsek (1351–1435 körül) kiegészítéseivel.
A Kolozsváron megtalált kézirat egy másik, a gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár gyűjteményében található kézirathoz kapcsolódik. Ahogyan azt a Batthyáneum könyvtár a közösségi médiában közölte: az MS I.12. kézirat a Batthyáneum Könyvtár 1471-ben kelt irata, tartalmazza Nicolaus de Lyra Postilláját és Paulus de Burgos kiegészítéseit az Újszövetség több könyvéhez. A könyvek azonos méretűek, és amint azt Adrian Papahagi kolozsvári professzor a Batthyáneum Könyvtárban tett látogatása során megállapította, a kéziratok korabeli gótikus kötései azonos mintákkal és azonos fémdarabokkal díszítettek (mindkét kéziratot lánccal kötötték, ami csak a kolozsvári kéziratban maradt fenn).
Nagy Emőke levéltárostól megtudtuk, hogy a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltárának Kolozsvári Gyűjtőlevéltára igen értékes és nagyszámú könyvtárat őriz, még rendezés alatt áll, mivel 2018 augusztusában került végleges helyére, korábban a Szent Mihály-templom nyugati homlokzatán elhelyezkedő karzatról nyíló szobában volt tárolva (ahol eredetileg a levéltári anyagot is tárolták, ám azt már korábban a szakszerűen kialakított levéltárban helyezték el). A tudományos közösség számára ismeretlen, elveszettnek hitt kéziratot először Adrian Papahagi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora tanulmányozta.
Papahagi írja: ,,Tudtam, hogy az erdélyi püspökök, magától Batthyánytól kezdve 1913-ban Majláth Gusztávig az erdélyi püspökök szokása volt a középkori kéziratokat a plébániákról a gyulafehérvári nagy könyvtárba szállítani. […] Nem kellett mást tenni, mint összehasonlítani a két kötetet. Bár különböző írnokok másolták őket, a két kéziratot minden bizonnyal ugyanabban a műhelyben kötötték be, amint azt a vasszerelvények és a vaknyomásos kötés néhány bélyegzője is bizonyítja. Bár a gyulafehérvári kézirat elveszítette a láncát, a kolozsvári könyv pedig a címlapon lévő címkét, ezek az elemek is közösek voltak bennük. Ráadásul ugyanezekkel a szerszámokkal díszítették a Szent Mihály-gyűjtemény különböző ősnyomtatványainak kötéseit is, ami azt bizonyítja, hogy a Gyulafehérváron lévő könyvet Kolozsvárról vitték oda” egy még nem azonosított időpontban.
Nagy Emőke így nyilatkozott: ,,A közel 2000 számú könyvpéldány nagy kincse Kolozsvárnak és a különböző történeti idők rétegeit őrzi a könyvek által, amely folyamatosan bővült a plébánosok hagyatéka révén. A reformáció előtti időkben már jelentős könyvtára volt a Szent Mihály-templomnak. Ennek emlékét őrzik a 22 példányszámban fennmaradt ősnyomtatványok (1500 előtt nyomtatott könyvek). A középkori állománynak igen értékes darabja – egy középkori kézzel írott kódex –, melyet a plébánián őriztünk, átkerült a levéltárba és a most rendezés alatt álló és kialakuló könyvtár részét képezi.
A kódexről egy 1963-ban, Baráth Béla kanonok által láttamozott, a Szent Mihály-plébánia könyvállományát áttekintő katalógus tesz először említést. A kódexet a Szent Mihály-plébánia levéltárosaként azonosítottam a kötet végén található kolofon alapján. Mint azt szakmai körökben tudjuk, az ősnyomtatványoknak és kézzel írott kódexeknek nem voltak címlapjai, hanem a könyv végén lévő kolofon ismertet a kötet adataira (név, cím, kiadás) vonatkozóan. Nicolaus de Lyra könyve az egyetlen kézzel írott középkori kódex, ami a Szent Mihály-plébánia könyvtárából fennmaradt. Nicolaus de Lyra (1270–1349) francia ferences szerzetes, főműve az egész Szentíráshoz írt magyarázatos könyve (Postilla litteralis super totam Bibliam), amit 1322–1331 között írt. Műve igen elterjedt volt a középkorban és sokan használták fel prédikációjukhoz kiegészítésként, magyarázatként. Ebből a célból sok kéziratos másolat készült a középkorban. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő könyv a négy evangélista műveinek a kommentárjait tartalmazza, kiegészítésekkel Paulus (1351–1435), Burgos püspöke munkájából. A kódexet 1470-ben másolták. Sajnos az első oldalak rossz állapotban maradtak fenn, valamikor nedvesség érhette a kódexet, emiatt restaurálásra szorul. A gótikus kötés azonban jó állapotban van.”
A kódexet Adrian Papahagi kutató, aBabeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának egyetemi tanára kutatta elsőként. A kutató szerint német nyelvterületen másolták (a betűtípusokból megítélve) és rokonságot mutat a Batthyáneumban őrzött, 1471-ből származó kódexszel, ami úgyszintén Nicolaus de Lyra munkáját tartalmazza, mégpedig az Újtestamentum további részeit (Apostolok Cselekedetei, levelek, Jelenések könyve).
Nagy Emőke elmondta, ebben a kódexben is tetten érhetjük Burgos püspöke, Paulus Nicolaus de Lyra művéhez fűzött kiegészítéseit. A kutató szerint mindkét kódex német nyelvterületen íródott (másolták), és a plébánia megrendelésére vagy a ferencesek kérésére érkezett Kolozsvárra (több ferences könyv is bekerült a Szent Mihály-plébánia tulajdonába a szerzetesrendek 16. századi szekularizációja során). A kutató vizsgálata nyomán rámutatott arra, hogy a Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő kódex az első kötet (1470), a Batthyáneumban őrzött kódex a második kötet (1471). A második kötet (ami eredetileg a Szent Mihály-plébánia tulajdonát képezte) feltehetően Batthyányi Ignác (1741–1798) és Majláth Gusztáv (1864–1940) püspöksége alatt és az e közötti időszakban bármikor átkerülhetett Gyulafehérvárra, ahol a régi, igen értékes könyveknek megfelelő tárolóhelyet hoztak létre. Nagy valószínűséggel több kötet is átkerült ebben az időszakban Gyulafehérvárra, ami aztán később a Batthyáneum tulajdonában maradt.
Adrian Papahagi további észrevétele az, hogy a két kéziratot ugyanabban a műhelyben kötötték be. Erre utalnak a két kódex kötéseinek azonos stílusú vaspántjai és azonos motívumok a bőrfelületbe préselve. Az írás alapján megállapítható, hogy német nyelvterületen másolták mindkét kódexet és két különböző kéznek az írását mutatja (nem azonos a másoló). A két kódexnek a papírba préselt vízjele is eltérő, más műhelyből származó papír. Mindkét kötet, értékéből fakadóan, lánccal volt rögzítve a polchoz. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában őrzött kódexen szépen megőrződött a lánc. A kutató feltételezése, hogy egyszerre rendelték meg a kétkötetes munkát (a Szent Mihály-plébánia vagy a ferences rend) és Erdélyben (talán Kolozsváron) kötötték be őket, ugyanabban a könyvkötő műhelyben.
Nagy Emőke még hozzátette: ,,Érdekességképpen említem, hogy a könyvet lezáró kapcsok mintázottak: az egyiken a koronás Szűzanya látható a kis Jézussal az ölében, a másikon Antiochiai Szent Margit látható kezében a kereszttel és mellette a sárkánnyal, akit legyőz. Én nem láttam a kódex Batthyáneumbeli társát, nem tudom, hogy azon a kapcsok úgyszintén meg vannak-e mintázva.
A két kódex kapcsán felmerül a kérdés: miért csak a második kötetet vitték el Gyulafehérvárra? Habár erre egyértelmű válaszunk nincsen, valószínűsíthető, hogy a négy evangélista munkáját értelmező kódex (az első kötet) nagyobb használatban volt, mint az újszövetségi részeket részletező és magyarázó második kötet.”
Forrás és fotó: Gyulafehérvári Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
