Nyilván szimbolikus értelemben értendő a frontvonal, de az kétségtelen, hogy hosszú évek óta ádáz harc dúl a makói Continental gyár vezetősége és a szakszervezet között, jó ideje problémáktól terhelt a viszonyuk, és gyakran kerül az országos média híreibe is az, ami Makón történik. Inkorrekt munkáltatói lépések, kirúgások, pénzmegvonások, sztrájk, csak pár címszó, ami jellemezte a helyzetet. A napokban is egy ilyen hír terjedt el, hogy 50 magyar dolgozót rúgnak ki, erről mi is hírt adtunk.
Azt gondolom, az ottani események egy kicsit túl is mutatnak már önmagukon, túlterjeszkedik Makón, ahogy mondani szokás, a rossz munkáltatói magatartás "állatorvosi lova" a makói gyár. Igencsak tömény formában jelentkezik egy mentalitás, amit én úgy hívok, profitkapitalizmus alapú kizsákmányolás. Amely nem ismeri túlságosan az emberi tényezőt, bár természetesen ezt tagadják, és néha tesznek ilyen-olyan gesztusokat, de hosszabb távon újra és újra előjön lényegi mivoltuk.
Makón már akkor is rossz volt a helyzet, amikor még nem kezdődött meg Magyarországra a harmadik világbéli vendégmunkások behozatala, azóta természetesen ez is hozzáadódott a már meglévő gondokhoz. Ez a mostani eset is kapcsolódik hozzá, ugyanis nagyjából 150 indonéz dolgozik Makón, és a gyár vezetése valamiért mégis úgy gondolta, hogy nem közülük bocsát el a "sajnálatos, de piaci viszonyok miatt elkerülhetetlen" leépítések alkalmával, hanem még olyanokat is, akik már több mint 20 éve dolgoztak a gyárban.
A Continental egyébként, érezvén a felháborodást, igyekezett megvédeni magát, sőt, jogi lépésekkel fenyegette meg a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség titkárát, Hajdú Rolandot. Erről közleményben számoltak be. Azt állítják, ők tájékoztatták megfelelően a leépítésről a munkavállalókat, a szakszervezet azonban azt állítja, ez csak annyi volt, hogy különböző faliújságokon kiírták, hogy várható lesz 50 ember elküldése.
Azt is állítja a gyár vezetése, nem igaz, hogy nemzetiségi alapon küldték el a munkásokat, szerintük "ez akár lehetett volna külföldi" is. De érdekes módon nem lett. Sőt, nem tudom, ez volt-e a céljuk, de ezzel még bele is rúgtak az elbocsátott dolgozókba, főként az olyanokba, akik már 20 éve ott vannak, mert ezzel azt üzenték: ti nem dolgoztok olyan jól, mint a vendégmunkások! Ez pedig egész egyszerűen nem igaz. Ott dolgozó emberektől tudjuk, hogy messze nem érik el azt a hatásfokot, mint a magyarok, de még így is a magyarokra bízzák az összetettebb feladatokat, ami által az ő mutatójuk is romlik.
De azt is felhozza a gyár közleménye, hogy "többségében" nem azokat küldték el, akik már hosszú munkaviszonnyal rendelkeznek, hanem olyanokat, akik ún. munkaerőkölcsönző-cégeken keresztül jutottak be, és az ilyen munkaviszony 5 évre szól csupán. De még az ő megfogalmazásukból is kiderül, hogy nem tagadják, voltak mégis régi dolgozók az elküldöttek között, az pedig, hogy mi számít soknak, jó kérdés. Akkor, amikor 150 indonéz és számos kölcsön munkaerő dolgozik a gyárban, még az egy ilyen dolgozó elbocsátása is sok lenne. Ettől függetlenül a valóságban több ilyen is volt. Csakhogy az információáramlás is elég döcögős, a szakszervezetet sem tájékoztatják mindenről.
A gyár vezetésének közleményére reagált a szakszervezet is, mint írják, "nyilatkozataink kizárólag ténymegállapításokat tartalmaztak arra vonatkozólag, hogy a munkáltató elbocsát több, évtizedes munkaviszonnyal rendelkező magyar munkavállalót, miközben alkalmazásban tart száznál több távol-keleti vendégmunkást, kölcsönzőst és egészségügyileg alkalmatlant."
S ami miatt azt mondom, hogy a makói "frontvonal" nem csak a makói gyár dolgozói számára érdekes, az az, hogy igenis nem mindegy, hogy mit lehet megtenni a magyar dolgozókkal ebben az országban, és mit nem, mert ha azt látják máshol, hogy következmények nélkül folytatódhat minden, az rossz példával fog elöl járni mások számára is. A kérdés még inkább sarkosítva az: mi a fontosabb, a magyar dolgozó erkölcsi és anyagi megbecsültsége, vagy a rideg profit? És mivel ez Magyarországon történik, és itt fogalmazódik meg a kérdés, azt gondolom, Makón kívül is kíváncsiak vagyunk erre, és sok sikert kívánhatunk a szakszervezet harcához.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
