Ugye a facebookosok mindegyike találkozott már azzal a jelenséggel, hogy vadidegen férfiak vagy nők írnak üzenetet egy bejegyzésünk alá, teleaggatva dicsérő szavakkal. A másik módszer az ismerősnek jelölés, vagy pedig a felkérés, hogy mi jelöljük az illetőt ismerősnek. Egyik jobb, mint a másik.
Nekem régebben egy videófelvételre jött egy „amerikai” férfi dicshimnusza, hogy mennyire tetszem neki, szeretne velem megismerkedni, blablabla… Később hasonlóképpen jelentkezett ugyancsak egy „amerikai” , hogy ne is mondjam: nagyon jóképű pasi. Természetesen nem vettem figyelembe a megkereséseket, jól tudom, hogy a fiktív név és fénykép szélhámost, éhenkórászt, csalót takar. Az ismerősnek jelölés módszere szintén úgy 2-3 hetenként zavarta meg azelőtt nyugalmamat. Mondom: azelőtt. Mert újabban szinte naponta, sőt ugyanaznap több megkeresést is kapok. Gondolom mások is. És a videós vagy fényképes bejegyzésekhez csak azért nem jönnek dicshimnuszok, mert ilyeneket nagyon régen nem posztoltam, azt hiszem, azóta, hogy az a két ízetlen komment jelent meg alattuk.
Az egyre sűrűbb megkeresések arra engednek utalni, hogy tovább romlik az emberek szociális helyzete, ebből következően növekszik a szélhámosságok száma. Mert ugye, nem kell hangsúlyozni, hogy ezek a felkérők egytől egyig szélhámosok. Már aszerint is tudhatjuk, hogy olyan neveket válogatnak össze, amelyek hamisságról tanúskodnak.
A kutatások szerint a legtöbb ilyen felkérés Nigériából érkezik, de ez nem zárja ki, hogy a földgolyó bármelyik más pontjáról is felkeressenek. A kérelmezők álneveit illetően érdekes következtetéseket lehet levonni. Szlovákiai áldozataiknak olykor szlovák, vagy szlovákosan hangzó nevekkel írnak. De milyenekkel! Kaptam már megkeresést Ingrid Tulebától – férfit ábrázoló fénykép kíséretében. Vagy František Roytól, Štefan Vidától, Ladislav Edwardtól. De leggyakoribbak az angol hangzású nevek (köztük még Stephen King is szerepel!). Mert ezek a csalók többségében azt állítják, hogy Amerikában, Ausztráliában élnek, esetleg Nyugat-Európában. Az az érdekes, hogy a bejegyzés szerint legtöbbjük Trencsénben, Kassán vagy Pozsonyban született, és most sikeres üzletemberként, pilótaként, orvosként, ügyvédként stb. éldegél a világ legjobb, legszebb, leggazdagabb pontján. És ami a legérdekesebb, ők mind özvegyek – már csak egy megértő társ hiányzik az életükből, pont én!
Miközben ezeket a sorokat írom, befut egy újabb bejegyzés William Tomáštól. De lám csak! Ezt a pofát már láttam valahol. Megvan! Tegnap is kaptam tőle üzenetet, még nem töröltem ki, itt van, csak tegnap még Francisco Ferdinandnak hívták. Nahát, mit látok: tegnapelőtt is írt nekem a drága, akkor Alex Bojan volt a neve. Igazán attraktív, jó megjelenésű férfi! Csak azt nem lehet tudni, ki áll a háttérben. De ez nem is fontos. Csupán az, hogy bedőljünk a cuki dumájának, hogy ő mennyire szeret minket, nemsokára meglátogat, éppen csak kell neki harmincezer euró, mert zárolták a számláját, de hamarosan visszaadja a kölcsönt. Ez a kezdet, aztán jön egy temérdek pénzbe kerülő temetés (busás örökség lesz a jutalom), egy tolvaj (de már elcsípték, éppen most próbálják kiszedni belőle, hova rejtette a zsákmányt) meg hasonlók.
Ezeket a történeteket a kárvallottak osztják meg másokkal (nagyon kevesen, mert szégyellik). Nemrég egy nő a tévében mondta el, hogy minden megtakarított pénzét és a lakása árát is elküldte „szerelmének”, mert bajba jutott szegény, és csakis ő segíthetett rajta. De azóta, hogy átutalta a százezreket, a férfi szerelmének alászplajbász!
Csak ámulok és bámulok, hogy még mindig van, aki hagyja magát rászedni. Erre jön a szomszédom, és szemlesütve mondja, hogy szeretne velem beszélni. A téma: nem is érti, de mostanában valahogy egyre több férfinak tetszik, csupa jóvágású, gazdag külföldi pasinak! A legtöbbje szívesen letelepedne Szlovákiában, nemsokára meg is látogatnák őt, hogy közelebbről megismerkedhessenek. Kétórás beszélgetés után kezd hinni nekem a szomszédasszony, kezdi elfogadni, hogy ezek a levelek „talán” mégsem tisztességesek. Megbeszéltünk még egy találkozót másnapra, hogy teljesen meggyőzzem az őt fenyegető átverésről.
Azóta még egyszer becsöngetett, és elmondta, milyen jó, hogy abbahagyta a levelezést azzal a néhány külföldivel, mert bizony pórul is járhatott volna.
Hát ilyenek a facebookosok – okosok!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
