Örökös megváltók Kulcsár Péter2023. 11. 26., v – 19:01
Önöket is zavarja, hogy vannak politikusok, akik már évtizedek óta mindig megváltóként tetszelegnek, és állításuk szerint csak ők azok, akik meg tudják menteni az országot, akik megvédik az embereket (különböző valós és kreált veszélyektől, ellenségektől stb.), akik elhozzák a kánaánt?
A messiás szerepben tündöklő politikusok mindig a választások előtt tudják pontosan, mi kell a hazának, hogy négy év múlva (vagy előre hozott választás esetén ennél rövidebb időn belül) újra csak ők azok, akik megérdemlik a bizalmat? Mert bevallom, nekem már eléggé fárasztó tud lenni, hogy mindig ugyanazok az arcok néznek vissza a parlamentből, kormányhivatalból. Lehet, nem a legdemokratikusabb megoldás, de én bizony korlátoznám a hatalmasokat, és meggyőződésem, ez lenne az igazán üdvös az országnak – lehet, itt-ott belefutnánk egy őrültbe, de a fékek és ellensúlyok miatt azt is túlélnék, hogy utána valóban állampolitikusok tegyék rendbe, amit az elődök elszúrtak. Nem mellesleg, egy ilyen megoldás talán – lehet, túl optimista vagyok – a lopás mértékét is korlátozná…
A hatalom gyakorlása közfeladat – ezt sajnos sok politikus gyakran nem érti –, és szerencsés lenne, ha erre a lehető legtöbb embernek esélye lenne, nem csak egy kiváltságos társaság privilégiuma lenne. A mostani kormányunk is úgy gondolkodik, mintha egy magáncégben lenne, azt vezetné, és azt csinál, amit akar, az államkassza – amibe mindenki tesz, az is, aki szimpatizál velük, és az is, aki nem – pedig a saját pénztárcája, amiből arra ad, amire akar, és azokat, akiket nem szível, pénzmegvonással bünteti. És ez csak a „jobbik” eset, mert a történelmi példák is mutatják, hogy abból szívesen gazdagítják magukat, a haverokat, családjukat…
Mi lenne, ha mondjuk korlátoznánk a politikusok hatalmát, például két, legfeljebb három választási ciklusra? Nem demokratikus? Lehet, de ahogy az államfő esetében is elfogadott és bevett gyakorlat, úgy ez működhetne a parlamenti képviselők, miniszterek, államtitkárok, kormányfők (sőt akár még a közfeladatot ellátó egyéb pozíciók) esetében is. Lássuk, mi szól ellene? Ott van például, hogy… no, hogy is mondjam, na… Most nem jut semmi az eszembe.
És mi lenne a hozadéka? Például, hogy nem lennének évtizedekig a politikába beágyazódva a hatalmasságok, hogy tudnák, ha megválasztják, akkor legfeljebb 8–12 évnyi közszolgálat után újra a piacgazdaságban kellene dolgoznia. Talán így kevesebb ellenséget is kreálnának, mert tudnák, hamarosan nekik is egyszerű emberként kell dolgozniuk. Hogy a közszolgálatot, a pozíciót valóban annak vennék, ami, hogy a kapott időintervallumban a lehető legtöbb hasznosat tegyék az ország számára. Tegyük fel a kérdést: melyik az a politikus, amelyik a kormányzása 14. vagy 18. (vagy hosszabb) évében virágoztatta fel országát, tette jobb hellyé az összes állampolgár számára? Én nem tudok ilyet, és azt gondolom, nagyítóval keresve sem bukkanunk példára. Ennyi év után általában már az agresszió, az arrogancia és a hatalom bebetonozása szerepel csak a palettán, a valódi jólét, minőségi szociális háló, magas életszínvonal megteremtése sosem prioritás…
Így a kormányzás, politizálás nem lenne kiváltságosok klubja, hiszen folyamatosan frissülne a „felhozatal”, kevesebb lenne a lopás (senki sem bízhatna az örökös immunitásban, hiszen lehet, a következő kormány éppen a korrupcióellenességgel nyerne), és minőségibb lehetne az államigazgatás. Csak egy kis módosítás kellene. Hogy eltűnjenek az örökös megváltók, az ígérgetés bajnokai, hogy a politikusok valóban a közjóért dolgozzanak. Tudom, ez csak egy álom, de legalább jó volt eljátszani a gondolattal…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
