Nem az a lényeges, hogy a holland polgárok hogyan szavaznak. Hanem az, hogy az úgynevezett brüsszeli politikusok elégedettek-e a demokrácia megnyilvánulásával. Ez önmagában mutatja, hogy bohózattá züllött az Európai Unió. Ugyan nem küldtek tankokat tagállamokba, mint a Kreml tette 1956-ban és 68-ban – még. De zavarja őket a nép, a lakosság.
bbc
Nyakleves kapott a nyugat-európai szélsőbal. Hollandiában egy hazafias párt nyerte el a legtöbb szavazatot a választáson. Geert Wilders Szabadságpártja 37 mandátumot szerzett a 150 tagú amszterdami törvényhozásban.
Wilders populista pártja – írja a szélsőbalos sajtó mellett a bulvármédia is.
A Lajtán túl a hazafias pártokat populistának becézik. Annyira buták az ottani sajtóirányítók, hogy nem tudják: a populizmus éppen a demokrácia lényegét ragadja meg. Ők azonban megbélyegzésként ragasztják rá a demokratákra.
Aki populista, az szalonképtelen.
Nálunk már Göncz Árpát ledorongolásként illesztette beszédeibe a popooo..populizmust, kimondani nem tudta, de a jelentésével sem volt tisztában. Igaz, Göncz olyan párthoz tartozott, amelyről Medgyessy Péter miniszterelnökként jelentette ki 2002. augusztus 17-én a Népszabadságban: „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.”
A korrupció nem olyan nagy bűn, mint a populizmus – a szélsőbalosok és a liberálisok szerint.
Az angol Dailymail bulvárlap – majdnem azt írtuk: populista lap –, nem annyira gyűlölködő, mint a szélsőbaloldali, liberális sajtóorgánumok. Ám a fősodor áramában van. Ezért ha akarja, akkor sem tudja mellőzni a szélsőséges sajtópaneleket. „Rémálom-győzelemnek” nevezték a demokratikus választási eredményt.
„Brüsszelt nyugtalanította” – döbbenet: a demokrácia nyugtalanítja Brüsszelt…
Kiderül: Wilderst „holland Trumpnak” nevezi a szélsőséges sajtó. A címkézés a szélsőbal régi fegyvere. Nem kell érvelni, csak címkézni. Ez olyan, mintha most Karácsony Gergelyt kineveznénk „a gyurcsányi jelölt”–nek. Nem Karácsony Gergely számít, hanem az, hogy Gyurcsány mögé sorakozott fel. Egy gumitöltényes tömegbe lövető mögé.
Erkölcsileg már el is helyezi a jelöltet.
„A szélsőjobboldali francia politikus, Marine Le Pen gyorsan gratulált Geert Wildersnek” – írja a brit lap. Kiosztja a szélsőjobboldali jelzőt, így lebunkózza Marine Le Pent, és vele együtt Wilderst is. Nem kell érv, nem kell szellemi teljesítmény. Csak címke. Mintha az SZDSZ reinkarnációját látnánk – ám ez maga az inkarnáció: az SZDSZ soha nem tűnt el: páholyokból figyeli a fejleményeket.
A spanyol Vox párt is megkapja a szélsőjobboldali jelzőt. Miért?
A párt vezetője, Santiago Abascal megszólalt: „Egyre több európai követeli az utcákon és az urnáknál, hogy védjék meg nemzeteiket, határaikat és jogaikat.” Igen, ez már a szélsőjobboldal a nyugat-európai gyűlöletszélsőség szerint.
„Egyértelmű: a lakosság valódi változásra vágyik. Nemcsak Hollandiában, hanem Flandriában is. A miénkhez hasonló bulik Európa-szerte jönnek!” Ezt belga politikus írta: Tom Van Grieken. Természetesen ő is megkapta a szélsőjobboldali címkét a bulvárlapból gyűlöletlappá süllyedt brit propagandaterméktől.
Georgia Melonit rögtön Mussolinival kapcsolja össze a dühöngő cikkfogalmazó, és ide illeszti Matteo Salvinit is: az olasz politikus új Európát lát a jövőben.
A propagandista „drámainak” minősítette a holland választási eredményt: azaz a demokráciát.
A buta sajtóproletár még értelmezte is, mi az a szélsőjobb: francia, magyar, olasz, spanyol és belga szélsőjobboldali vezetőktől, akik azt mondták, hogy „meg kell védeni a határokat és a jogokat”. Tehát ezek szerint a jogok védelme szélsőjobboldali gesztus.
Ilyen mélyre süllyedt a brit sajtó.
„De míg a jobboldali európai vezetők gratuláltak Wildersnek, a De Telegraaf és más kiadványok megjegyezték, hogy a brüsszeli politikusok nem lesznek annyira elégedettek diadalával.”
A buta sajtóember bevallja, hogy nem a demokrácia a fontos.
Nem az a lényeges, hogy a holland polgárok hogyan szavaznak. Hanem az, hogy az úgynevezett brüsszeli politikusok elégedettek-e a demokrácia megnyilvánulásával. Ez önmagában mutatja, hogy bohózattá züllött az Európai Unió. Ugyan nem küldtek tankokat tagállamokba, mint a Kreml tette 1956-ban és 68-ban – még. De zavarja őket a nép, a lakosság.
Nagyon nehéz, és rendkívül költséges lesz megszabadulni tőlük.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »