A Duna tévében közvetített Tündérkert című, fikciós elemekkel tűzdelt történelmi kalandfilmsorozat somlyai Báthori Gábor fejedelemségének idejébe, Erdély 1608 és 1613 közötti időszakába kalauzol, ám a díszletként igen gyakran megjelenő címerek hol a 15–16. századot idézik, hol meg a 18.-at. A Báthori-címer farkasfogai (nem sárkányfogai – lásd alább) hol előre, hol hátra irányulnak, olyan is akad, hogy a három helyett négy agyar jelenik meg.
Ráadásul a fejedelem fő jelképeként többször megjelenített címerforma soha nem létezett: olasz reneszánsz pajzsban négy hátra irányuló fehér fog (fordítva színezték a 15. század végén kőbe faragott címert), a pajzsot sárkány veszi körül, azt meg 18. századi grófi rangkoronával fejelték meg, s az egészet egy alappajzsba helyezték, megtoldva egy nappal és holddal. Arra meg, a nemesi címerek mintájára, sisakot illesztettek, sisaktakaróval és sisakkoronával. Arról nem is beszélve, hogy a losonci Bánffy-címer helyett az alsólindvai Bánffy-címer jelenik meg, Weiss Mihály (Michael Weiss), Brassó bírája címereként a város sisakkal, sisaktakaróval és koronával ellátott pajzsát jelenítették meg. Történelmünk rovatunk mai kiadásában a Báthoriak címerábrázolásaiban igyekszünk eligazítani az olvasót.
Báthory vagy Báthori?
A közkedvelt névváltozat az y végződésű alak, a Báthory. Internetes megjelenése ötszöröse a Báthori névalaknak. Ám a Kriterion Kiadónál 1978-ban megjelent, Szabó T. Attila vezetésével szerkesztett Magyar helyesírási szótár, no meg a történelmi nevek használatának mai irányzata szerint a Báthori forma a helyes. Ez a somlyai vagy somlyói, azaz a szilágysomlyói ágra vonatkozik. A család ecsedi ága tekintetében a mai névhasználat még egyszerűbb, h nélküli: Bátori.
Tehát, a Tündérkertben szereplő fejedelem neve helyesen Báthori Gábor.
Sárkányfogak vagy farkasfogak?
A filmben Báthori Gábor lekicsinylően szól oda Bethlen Gábornak: az én címeremben sárkányfogak vannak, a tiedben meg libák.
Bethlen azonnal kijavítja: hattyúk azok.
A Báthori család címerét általában úgy ismerik, mint vörös mezőben levő három sárkányfogat. Valójában farkasfogakról van szó. A sárkányfogas leírás onnan eredhet, hogy a Bátori család egyes tagjai a Sárkányrend lovagjai voltak, és annak sárkányos jelvénye bizonyos legendákat ihletett. De lássuk, miről is van szó?!
A nemzetségi címer
A Gutkeled nemzetséghez, annak majádi főágához tartozó Báthori-ág között találjuk – többek között – az ecsedi Bátoriakat és a somlyói Báthoriakat. Mindkét család a nemzetség címerét vitte tovább.
A címertanban az oldalak felcserélődnek, mivel a jelképet a pajzstartó lovag szemszögéből írjuk le. Tehát a címer jobb oldala vagy eleje az, amit mi szemből bal oldalnak látunk.
A nemzetségi címer oldalékeket (elnyújtott háromszögeket) tartalmaz. Az ősi jelvény nyolcszáz évvel ezelőtti megjelenésétől a heraldikai korszakok stílusának megfelelően változott. A legrégibb korszakban az ékek száma és helyzete még nem tisztult le. János fia Leustách pecsétje 1236-ból háromszögű pajzsban két jobb és két bal oldali, egymásba nyúló éket mutat. István szlavón báné (1250–1259) két bal oldali ék, Hodus ispáné 1272-ből két bal s egy jobb oldali, egymásba nyúló oldalék. Bátori István országbíró 1439-es pecsétjén már kiforrottan három-három éket és ellenéket látunk.
A következő időszakban megszűntek az ellenékek, leginkább három jobb oldali éket találunk. A 15. század végétől kezdődő, néhány évtizedet felölelő korszakban az olasz reneszánsz hatása érződik: az ékek oldalainál elhagyták az egyenes vonalat, s azt ívvel helyettesítették. Ezáltal jellegére nézve egyező, de alakra elütő mesteralakot nyertek: az úgynevezett farkasfogakat. A három ékből három farkasfog lett. (A mesteralak pajzson belüli, általában egyik szélétől a másikig kiterjedő mértani alakzat. Ilyen a háromszögű ék és az ék formájú, ívelt oldalú, farkasfog nevű alakzat is.)
Ebbe a korszakba illik Bátori Miklós váci püspök vörös márványba vésett címere 1487-ből, mely a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja, valamint Bátori István erdélyi vajda kőcímere 1488-ból a nyírbátori református templomban. Mindkettő olasz reneszánsz lófejpajzsban három, jobbra nyúló ívelt éket, azaz farkasfogat tartalmaz. A pajzsot jobbra, azaz előre néző, farkával nyaka köré tekeredő sárkány veszi körül. A korábbi címerben mindezt még egy enyhén ívelt tárcsapajzsba helyezték.
A 15. század végétől a természetes ábrázolásmód hatása észlelhető. Eltűnt a mesteralak, s helyét állkapocsból kinövő három farkasfog vette át. Tehát, a farkasfog nevű szerkesztett mesteralakból természetes címerkép, farkasfog lett. Ilyen címerkép látható a somlyai Báthoriak, István, Kristóf, Zsigmond és Gábor pénzérméin.
A Sárkányrend jelképe
A magyar Sárkányrend a 14. század végén keletkezett. Zsigmond király feleségével, Cillei Borbálával együtt 1408-ban kiadott alapítólevelében szabályozza a szervezet működését. A Sárkányrendet politikai okokból hozta létre a király, aki nem érezte elég szilárdnak trónját. Uralkodói tekintélye érdekében szükségesnek látta, hogy szövetkezzék hatalmasabb alattvalóival s hiúságukat látható jellel elégítse ki, így őket magának lekötelezze.
A politikai helyzet már I. Ulászló idejében teljesen megváltozott. A trónváltozással járó, a töröktől mindinkább fenyegetett s a huszitáktól gyötört társadalmat a Sárkányrend nem egyesíthette többé politikai célokra. Ily módon, vallási és politikai jelentősége csökkenvén, a rend e korszakban s később, Mátyás uralkodása idején is csupán mint dekoráció maradt fenn, melyet a király az udvarában élő uraknak, főleg katonáknak érdemeikért, királyi kegye jeléül osztogatott. Ily módon a 15. század végére a Sárkányrend jelvénye mint a címerpajzsot ékítő, a család régiségére, előkelő őseire célzó heraldikai ábrázolás maradt.
A Sárkányrend jelvénye a farkával nyaka köré tekeredő, azaz önmagát megfojtó sárkánygyík, mely szimbólum az áldozatkészségre utal. Zölddel és arannyal is ábrázolták.
A Bátori család több tagjának címerpajzsa körül fellelhető e jelkép, mely tovább öröklődött.
Ecsedi Bátori Miklós váci püspöknek a nógrádi várból, 1483-ból származó címerkövén ott látható a pajzs körül a sárkány. Egy 1484-ből származó márványtáblán szintén sárkányos Bátori-címer látható. Bátori István erdélyi vajda 1488-as címerkövén, a nyírbátori református templom déli falán szintén ott a Sárkányrend jelvénye. A nyugati kapu fölött másik címeres kőfaragvány. A nyírbátori református templom a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő, 1511-ben készült stallumának egyik támláján intarziabetétes Bátori-címer található, a pajzs körül ott a sárkány. Bátori István 1511-ből származó pecsétje szintén a rend jelvényével övezett pajzsot mutat.
A Sárkányrend jelképét előszeretettel használta később a somlyói ágból származó, de Ecseden nevelkedett Báthori Gábor, a Tündérkert filmsorozat fejedelme.
A sárkánnyal díszített címerek láttán születhettek azok a mondák, melyek azt magyarázzák, a család címerében levő fogak sárkányfogak.
Mondabeli sárkányok
Mondák keringenek a Bátori család eredetéről és címerképéről. Ezekben egyértelműen sárkány és sárkányfog jelenik meg. Egyik monda szerint az Opos nemzetség egyik tagja, még a honfoglalás idején megölt egy sárkányt Ecsednél, ahol aztán várat is épített. Ezért a vitéz tettéért nyerte a Bátor nevet s a hősiességét igazoló címert. Megjegyezzük, abban a korban még nem léteztek címerek.
Az Ecsedi-láp sárkányáról szóló másik monda tulajdonképpen a Bátori család eredetmondája. A legenda szerint a Nyírség és a Szatmári síkság közelében lévő Ecsedi-láp mocsarában egy sárkány tanyázott. Azt beszélték, a víz olyan mély volt, hogy bár több száz ölnyi kötelet eresztettek bele, nem érték el az alját. Élt akkoriban egy Bátor Opos nevű vitéz, aki elhatározta, hogy megöli a sárkányt. Lement a mélybe, és meg is ölte a szörnyeteget buzogányával. Hogy a hős vitéz bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát. A király megjutalmazta a sárkányt legyőző Opost. A bizonyságul vitt három sárkányfogból alakult ki a sárkányos Bátori-címer – áll a mondában.
Ez utóbbi az ismertebb legenda. Ezek az ecsedi Bárhori családhoz kötődnek.
A somlyói Báthori család sárkányáról és sárkányfogairól is született legenda. Réges-régen, amikor a Kraszna-folyó még oly nagy volt, hogy vize a keskeny völgyet egészben elborította, Szilágysomlyó várossal átellenben, a Púposhegy északi lejtőjén, egy kiálló szikla alatti, pince alakú lyukban lakott egy hétfejű sárkány. E szörny, mivel embert, állatot egyaránt pusztított, valóságos réme volt a vidéknek, olyannyira, hogy itt semminemű élőlény megtelepedni nem mert, s ekként a vidék csaknem lakatlan volt. Halálfia lett bárki is, ki e szörnnyel szembeszállott s őt megtámadni merte. Akadt ugyan több hős, ki hírnevet akarván szerezni magának megvívta a halálharcot, de mit sem ért el egyebet, minthogy a sárkánynak valamelyik fejét levágta vagy megsebesítette. A sok küzdelemben a sárkány elvesztett hat fejet s farkának nagy részét, mindemellett egy fejjel és csonka testtel is uralta a környéket. Egy Bátor nevű hős férfi élt abban az időben a Magura-hegyre épült sziklavárában. Egy tündérbe lett szerelmes, de a tündér csak oly feltétellel ígérte kezét a hősnek, ha a rettegett sárkányt megöli. A hős a sárkányt megtámadta, s a küzdelemben a sárkány állkapcsából egy jókora darabot, három foggal együtt levágott. Megölni azonban ez alkalommal nem sikerült. Hát cselhez folyamodott. Ismerve a sárkány torkosságát, néhány vadállat bőrét kitömte, amihez csali mellett nagy mennyiségű oltatlan meszet is használt. Az így kitömött állatokat a lyuk közelében helyezte el, a sárkány azokat csakhamar föl is falta, s szomja oltására a Kraszna vizéből jókorát ivott. A víz hatására a mész működni kezdett, s a sárkány gyomrában iszonyú fájdalom keletkezett. Midőn a tűrhetetlen fájdalmak következtében a sárkány a hátán fetrengett, Bátor, aki csak erre a pillanatra várt, közelről nyilával szíven lőtte a szörnyet. Magasra lövellt a vér a szívből, de annyi ereje mégis volt a sárkánynak, hogy a lyukba visszamászott, s onnan soha többé ki nem jött. E bátor férfi, ki a sárkányt megölte, a Bátori család őse volt. E sárkány megölése által e vidék a folytonos rettegés alól fölszabadult, s egyedüli ura, tehát magaura (innen a Magura helynév) e vidéknek Bátor lett.
Fejedelmek címerei
Míg az ecsedi Bátoriak címerében ékek, majd ívelt ékek, azaz farkasfog nevű mesteralak látható, a somlyói Báthoriak címerében állkapocsdarabból kiálló vagy állkapocs nélküli három hegyes agyar, természetes ábrázolású farkasfog található címerképként. Az ecsedi Bátoriak ékei vagy farkasfogai inkább előre, azaz jobbra fordultak, a somlyói Báthoriak farkasfogai előre is, hátra is irányítottak.
A somlyói Báthoriak hat uralkodót adtak Erdélynek. Báthori István 1571–1586 között volt az állam feje, előbb vajda megnevezéssel, majd 1576-tól, a lengyel királyi méltóság megszerzésétől az Erdély fejedelme címet használta. Ekkor nevezte ki testvérbátyját helytartójának, Báthori Kristóf a vajdai címet viselte 1576-tól haláláig, 1581-ig. Kristóf fia, Zsigmond 1588 és 1602 között négy ízben volt Erdély fejedelme. Első lemondásakor, 1594 júliusában unokatestvérét, Báthori Boldizsárt jelölte ki utódjául, de augusztus 8-án újra visszavette a hatalmat. Harmadik lemondásakor Boldizsár testvérének, a szerencsétlen véget ért Báthori András bíborosnak adta át a hatalmat 1599-ben. 1608–1613 között András és Boldizsár unokaöccse, a Tündérkertben megjelenő Báthori Gábor ült a fejedelmi székben.
Báthori István pénzein és címerábrázolásain az állkapocsdarabból kinövő három farkasfog balra mutat.
Báthori Kristóf pénzein és egyéb címerábrázolásain a címerkép jobbra fordult.
Báthori Zsigmond esetében 1593 korhatárnak számít. Az addig vert pénzeken hátra, az azután verteken előre mutat a címerkép. 1593-ban mindkét fajtából gyártottak.
Báthori Boldizsárnak a fogarasi várban fellelhető címereiben a fogak jobbra néznek.
Báthori Andrástól mindkét formájú címert ismerünk.
Báthori Gábor címerében, pecsétjein, pénzein a címerkép mindig jobbra fordított. Tehát, a filmben mutatott címerekben mind természetes ábrázolású farkasfogaknak kellene megjelenniük, és azoknak mind előre, jobbra, szemből nézve balra kellene irányulniuk. Báthori Gábor használta a sárkányrend jelképével ékített farkasfogas címert is.
Egyértelmű farkasfogak
Említettem, hogy nem sárkányfogakról, hanem farkasfogakról van szó. Ezúttal bizonyítom is.
Farkasfog jelenik meg azon az adománylevélen, amellyel II. Rudolf német-római császár 1595. január 28-án Prágában kiadott oklevelével német-római birodalmi hercegi rangra emelte Báthori Zsigmondot, és ennek megfelelő címert adományozott neki. Az oklevél nem tartalmazza a címer festményét, de latin nyelvű leírását igen. Vörös pajzs közepében fehér farkas állkapocsból három fog áll ki (lupinum mandibulum album tribus dentibus).
Ioannes Iacobus Chifflet 1632-ben Antwerpenben kiadott, az Aranygyapjas Rend lovagjainak címereit bemutató könyvében leírja a Báthori-címert: vörös mezőben ezüst farkas állkapocs, balra mutató fogakkal (maxila lupina argentea, dentibus in leuam obuersis).
Tehát a Bátori/Báthori-címer sárkányfogként közismert címerképe tulajdonképpen farkasfog. A Sárkányrend jelvénye ihlethette a sárkányos mondákat. A Gutkeled nemzetség ékei előbb – szakkifejezéssel – farkasfog mesteralakká változtak, majd természetes agyarakat mutató címerképpé: farkasfogakká. Báthori Zsigmond címerében magát a címerképet hivatalosan farkasfogként írták le.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
