A búcsi Katona Mihály Alapiskola és a Búcsi Református Egyházközség közösen szervezte meg a XXIII. Katona Mihály Napokat, ahol az iskolás gyermekek műveltségi vetélkedője, kiállításmegnyitó, előadások, istentisztelet és koszorúzás követték egymást.
Tudós lelkészük – Katona Mihály (1764–1822) – beírta nevét minden idők nagy magyar geográfusai és a magyar természeti földrajz igazi, a szó tudományos értelmében vett alapítói közé. Odafentről örülhet, hiszen kétszázötvenkilenc éve a mostani gyerekek őseit ő nevelte a tudás és az elődök tiszteletére, úgy tűnik, jó eredménnyel.
Két kiadott munkáját (A Föld mathematicai leírása /1814/ és Közönséges természeti földleírás /1824/) magyarul írta. Szeme előtt az alábbi jelmondat lebegett: „Midőn idegen Tartománybéli történetekről beszélünk, szükséges, hogy a Hazai dolgokban ne legyünk jövevények.” Mit sem von le munkásságának tudományos értékéből, hogy a földrajztudomány tevékenysége óta jelentősen továbbfejlődött: számos megállapítása ma is megállja a helyét. Önmagunkat becsüljük, ha nemzeti művelődésünk e kiválóságát nem engedjük a feledés homályába merülni.
A könyvtár állománya mind tartalmi, mind nyelvi szempontból egyetemes gyűjtőkörűnek tekinthető, hiszen a teológiai, vallási tárgyú művek mellett a világi tudományok szinte minden ága képviselve van az egyes adományozók, hagyatékozók érdeklődésének megfelelően. A dokumentumtípusok sokfélesége figyelhető meg az állományban: táblanyomatot (Biblia Pauperum), számos kódexet, közel 300 ősnyomtatványt, antikvákat, metszeteket, térképeket, kéziratokat, apró- és kisnyomtatványokat, periodikákat őriz. Jelentős az egyházi névtárakat tartalmazó gyűjteménye (esztergomi, más magyarországi, illetve külföldi egyházmegyék és rendi sematizmusok).
A rendezvény programja Varga Tamásnak, a komáromi Jókai Mór Alapiskola tanárának előadásával folytatódott, aki a felkelő nap országáról, Japánról tartott értékes élménybeszámolót.
A következő programban dr. Deme Tamás tanár, egyetemi docens, művelődéskutató tartott előadást, Mi az emlékezés értéke? címmel. Emberemlékezet óta próbálja megfejteni az emberiség, hogy hogyan működik az emlékezet. Olyan kérdésekre keressük a választ évezredek óta, hogy miért lesz valamiből emlék és miért felejtünk el fontosnak tűnő dolgokat, min múlik, hogy mit tudunk felidézni vagy megtanulni, és miért kezdenek el halványulni emlékeink párhuzamosan azzal, ahogy idősebbek leszünk. Az emlékezés nem csak módosítja az emlékeket, hanem létre is hozza őket. A későbbi alkalmakkor pedig már arra emlékszünk, amire legutóbb is emlékeztünk, nem pedig magára az eseményre. A legizgalmasabb dolog, amit az emlékezetkutatás az elmúlt évtizedekben felfedezett, hogy az emlékek igazából nincsenek sehol.
Orisek Márta, a nagykőrösi Arany János Református Általános Iskola és Óvoda könyvtárpedagógia-tanára az iskolai megemlékező műsorok szervezéséről tartott előadást.
Kora este Novák Ferenc, a bátorkeszi Kováts József Alapiskola korábbi igazgatója és Pelle István pedagógus visszaemlékezésére került sor.
A következő napon Gál Péter művelődésszervező előadására került sor és Görföl Jenőnek, a Csemadok országos titkárának fotókiállítását tekinthették meg Szent László-legendák képekben és történetekben címmel. Szent László királyunk az egyik legszerethetőbb és legnépszerűbb, harcos uralkodónk, akit halála után száz évvel III. Béla királyunk kezdeményezésére nyilvánítottak szentté, de kultuszáért a XIV. században Anjou-királyaink tettek talán a legtöbbet. Mintegy harminc olyan templom őrzi ma a Kárpát-medencében lovagkirályunk emlékét, főként freskókon, amelyek közül csak négy-öt található a mai Magyarország területén, a többi a Felvidéken, Pozsony megyében, de a legtöbb főként Gömörben és Szepességben.
Az ötletes feladatok megoldásához a versenyző diákoknak nem elsősorban lexikális tudásra volt szükségük, sokkal inkább arra: hogyan tudják felhasználni a felkészülés során megszerzett ismereteket, amelyeket a kérdéseket összeállító Elek József gimnáziumi tanár értékelt. Az idei vetélkedő témája a 220 éve született Deák Ferenc volt, aki Széchenyi István és Kossuth Lajos mellett a XIX. század magyar közéletének harmadik nagy átalakítója. Szellemi nagysága a szabadságharc bukása után bontakozott ki. Magyar részről ő vezette az 1867-es kiegyezéshez vezető tárgyalásokat, amely Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy, és ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett rögzítette. Deákot ekkor kezdték a haza bölcsének nevezni.
A református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten igét hirdetett nt. Szabó András nyugalmazott esperes. Közreműködött: a budapesti Tungsram Kodály Zoltán Férfikar. Zengő énekük teljesen betöltötte a templomot.
Az istentiszteleten jelen volt Katona Mihály egyik ükunokája és szépunokái Budapestről, Tóth Gáborné Kathona Zsuzsanna nyugalmazott lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke és gyermekei.
Az istentisztelet után megkoszorúzták a református templom falán Katona Mihály emléktábláját.
„Katona Mihály a felvilágosodás korának nagyon haladó szellemű, sokoldalú személyisége volt, akit érdemes jó példaként diákjaink elé állítani. A komáromi református kollégium tanáraként kis falunkban találta meg a munkásságához szükséges nyugalmat. Nemcsak lelkész volt, hanem földrajztudományi kutatásai során a világűr működését is tanulmányozta. A könyveiben olvasható gondolatai ma is időszerűek. Mivel azonban a felfedezéseit magyarul írta le, nem válhatott világhírűvé. Emellett nagyon áldozatkészen viszonyult a búcsi református gyülekezethez, segítette a tevékenységét. Igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy az iskola tanulói, tanítói, a szülők, a falu közössége, mindenki megtalálja benne az őt érdeklő részt, felelősséggel tovább ápolva Katona Mihály szellemi hagyatékát – válaszolt Győző Andrea arra a kérdésünkre, miért tartják fontosnak a helyi Katona Mihály-kultusz éltetését.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
