Különleges alkalomnak adott helyet november 14-én, kedden reggel a Csak Egyet Szolgálat Izabella utcai nappali melegedője: Erdő Péter bíboros szolgálta fel a reggelit a folyamatosan érkező hajléktalanoknak. „A szegények az Egyház kincsei” – Szent Lőrinc vértanúnak ezt a meggyőződését tükrözte az esemény, amelyen a bíboros nagy örömmel és természetességgel vett részt.
Budapest 6. kerületében, az Izabella utcában található ez a nappali melegedő, ahol hideg napokon mintegy 180 hajléktalan ember kap ételt, testi-lelki gondoskodást. Szépen rendben tartott pincehelyiség, a vendégek otthonosan mozognak benne, türelmesen állnak sorba ételért, kávéért. A szendvicsosztás ma különleges, de ezt ők nem tudják: a baseballsapkás, kötényes úr, aki az ételt kínálja, Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása.
Nem várakoztatott meg senkit, sőt, több mint fél órával a nyitás előtt ért a helyszínre, ahol Kunszabóné Pataki Anna, a Csak Egyet Szolgálat megálmodója és vezetője végigvezette a nappali melegedőn, megmutatta a konyhát, az étkezőt, a hátsó asztalokat, ahol telefonálni lehet és ügyeket intézni. Kapott egy kötényt és egy baseballsapkát is, ezeket nagy örömmel öltötte magára.
Imádsággal kezdődött az alkalom, minden dolgozó, segítő összegyűlt Erdő Péter körül, Kunszabó Zoltán, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség alapítója felolvasta a napi evangéliumot. A bíboros rövid elmélkedésében kiemelte, hogy mi is szolgák vagyunk, azzal a lelkülettel szolgálunk, amit Jézus tanított, amikor elmondta: „amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek”.
Tízes csoportokban érkeztek a vendégek, először regisztrálni kellett névvel, TAJ-számmal, ezt követően lehetett sorba állni az ételért. Ez alkalommal a szendvicset a bíboros kezéből kapták egy-egy mosoly és jókívánság kíséretében. Néhányan felismerték, atyának szólították, de a legtöbben csak a néhány fotós jelenléte miatt sejtették, hogy rendkívüli nap van. Talán éppen ez volt benne a szép: valójában nem volt rendkívüli. A magyarországi egyház feje szolgálta ki a szegényeket, akik az Egyház kincsei – ahogyan Kunszabóné Pataki Anna megfogalmazta a végén. És ahogy az egyik vendég elmondta: olyan volt, mint máskor, kedvesen szolgáltak fel. Talán ennél nagyobb dicséret nincs is egy ilyen helyen, ahol a dolgozók és az önkéntesek mindennap szívvel-lélekkel, odaadó szeretettel végzik a feladatukat. Az Egyház szolgálja a szegényeket, a legfőbb méltóság éppen olyan kedvességgel, ahogyan a karitatív szolgálatot végző munkatársak és önkéntesek, példát mutatva ezzel minden keresztény hívőnek.
„Nagy örömet jelent számomra, hogy itt lehetek – osztotta meg Erdő Péter bíboros az érzéseit szerkesztőségünkkel. – Amikor magánkezdeményezésből születik meg egy fontos szociális tevékenység, akkor is az Egyház él és dolgozik, hiszen a hit alapján segítenek az emberek. Hosszú évek óta figyelemmel kísérem ennek a közösségnek a munkáját, amikor szükséges volt, próbáltam magánemberként is segíteni. Nem mindig ételosztással, de ha most így adódott, ezt is szívesen teszem. Örömmel fogadtam a meghívást, ismertem már a tevékenységet és fontosnak tartom. A hívők öntevékeny szeretete nyilvánul benne, és ez az Egyház. Az Egyház nem csak a hierarchikus struktúrát jelenti, hanem a hit alapján működő őszinte tevékenységet is. Megvan hozzá a szakértelem is, a rászorulók nem csak ételt és melegedőhelyet kapnak, hanem ha szükséges, orvosi, pszichológusi, mentálhigiénés, jogászi és más segítséget is. Ezen a helyen van imádság, havonta egyszer pedig szentségimádás is, sokan részt vesznek és ez nagyon szép, fogékonyak a hitre.”
Kunszabó Zoltánt, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség vezetőjét kérdeztük, honnan jött ez a merész ötlet, hogy ételosztásra hívják meg a bíborost. Nem érezte különös merészségnek, hiszen a főegyházmegye főpásztoraként ő hagyta jóvá 2008-ban ideiglenesen, 2011-ben pedig hosszú távra a közösségüket és ez tette lehetővé, hogy intézményt működtessenek. Felesége, Kunszabóné Pataki Anna álma volt, hogy legyen egy hely, ahol naponta segíthetik a közösségükhöz az evangelizációs alkalmakon csatlakozott hajléktalanokat a gyakorlati dolgokban és lelkileg is, hogy belülről, méltóságukban, önbecsülésükben újjáépülhessenek Isten szeretetével találkozva. Erdő Péter bíboros mindig élénken érdeklődik a Csak Egyet Szolgálatról, támogatja őket, ő volt az, aki áprilisban őket ajánlotta, hogy tanúságot tegyenek Ferenc pápa előtt. „Mindig is éreztük, hogy ez fontos neki, látszik most is, milyen szívből jövő mosollyal, közvetlenséggel fordul az emberek felé. Sokszor látom őt áldoztatni és mindig megragad az a bensőséges szeretet, ahogy Krisztus testét adja. Most is kiemelte az elmélkedésében, hogy Jézust fogjuk szolgálni. Ami itt történik, az valami szent dolog.”
A reggeliztető csoport aznapi vezetője Kati, aki elmondja, nagyon szereti ezt a munkát, mindennap örömteli számára, már személyesen ismeri az érkezőket. Mindenki kap egy szelet kenyeret és egy pohárka savanyúságot, teát, kávét. Mellette Alessandro atya keni a kenyereket, teszi bele a parizert. 19 éve Budapesten él missziós papként, a Borromeo Szent Károly testvériséghez tartozik, a Bakáts téri plébánián szolgál és egyetemi lelkész a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Hetente egyszer jön segíteni, olykor eljön vele néhány fiatal is.
A vendégek nagy része hajléktalanszállón töltötte az éjszakát, a zárás után érkeztek ide reggelizni, melegedni. Otthonosan mozogtak, vártak a sorukra, közben lehetőségük nyílt ruhákat válogatni, akinek tanácsra volt szüksége, a szolgálat munkatársaival a hátsó részen beszélhetett. Az asztaloknál kisebb társaságokban ettek, beszélgettek, játszottak, sakkoztak, aki pedig éhes maradt, a vége felé sorba állhatott repetáért, újabb adag kávéért. Beszélgetésbe elegyedtünk Árpival, aki három éve van az utcán, művelt ember, Dosztojevszkijt idéz, jól sakkozik és remek társalgó, de nem sok reménnyel tekint a jövőbe, belefáradt az utcai életbe. László a város széléről jár be minden reggel, az eső miatt ma csuromvizes cipőben érkezett, ami miatt kicsit szomorú, de ezzel együtt viccelődik, megnevettet minket. Otthon érzi magát ezen a helyen, ahogyan – úgy tűnik – a legtöbb vendég, akik ismerősökre találnak, beszélgetnek, testben és lélekben is felengednek egy kicsit az éjszakai hideg után.
Az esemény végeztével Kunszabóné Pataki Annát, a szolgálat vezetőjét kérdeztük, hogyan élték meg ezt a különleges alkalmat. „Boldogok voltunk, hogy nem hagyományos módon kapcsolódott be a bíboros. Szoktunk hívni atyákat misézni és gyóntatni, de most arra hívtuk, hogy ő ossza a kenyeret – mondta el. – Úgy érezzük, lényegi volt az ittléte, a magyar egyház vezető papja osztotta a kenyeret a vendégeinknek, akik az Egyház kincsei. Mielőtt elment, azt mondta: ez az Egyház, mi vagyunk az Egyház. Ez nagy dolog, mert a szegények tényleg hozzátartoznak a krisztusi testhez. A hajléktalanlét alapérzése, hogy nem vagyok fontos, nem kellek senkinek – és ők most itt kiemelt helyet kaptak, fontosak voltak.”
Fotó: Merényi Zita
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
