Része a stratégiának, hogy azok bírják tovább a gyűlöletharcot, akik sokan vannak
Régen minden más volt. Voltak a megélhetési palesztin terroristák, Abu Nidal és Carlos, szélsőbaloldali nyugati cinkosaik meg akik nekik dolgoztak, és a hidegháború feltételrendszerébe illeszkedve terrorcselekményeket követtek el. Ezek az aktuális közel-keleti helyzethez kapcsolódtak. A legismertebb közülük az 1972-es müncheni olimpia idején elkövetett, de volt számos más, köztük magyar vonatkozásúak is. Így a Ferihegyi gyorsforgalmi úti 1991-es merénylet, amely az Izraelbe kivándorló szovjet zsidók ellen irányult.
Emlékezetes maradt idehaza az 1985-ös schwechati terrortámadás is: palesztin terroristák a bécsi repülőtéren az izraeli légitársaság várakozó utasaira támadtak kézigránátokkal és lőfegyverekkel. Akciójukban turnéjukra induló magyar színészek, így Kibédi Ervin és Szegedi Molnár Géza is megsebesültek, utóbbi egy életre megrokkant. A bejrúti Malév-gép 1975-ös katasztrófája a mai napig felderítetlen, de sokan valószínűnek tartják, hogy köze lehetett a közel-keleti politikai helyzethez.
A terrortámadások – különösen a müncheni, amelyet az év világeseménye idején követtek el – megrázták a világot, döbbenetet váltottak ki, de a terror egyes csúcsidőszakokat (és az 1970-es, 80-as évek Franciaországát) leszámítva mégsem vált mindennapossá Európában. Minden egymillió emberből egy-egy lehetett terrorista.
Ma – mint francia vendégpublicistánk, Jacques Guillemain írja – csak Franciaországban háromszáz dzsihadista ül börtönben, nyolcezer muszlimról vezetnek S-, azaz biztonsági dossziét a titkosszolgálatok, és százezren radikalizálódhattak. Ez olyan, mintha egy Győr méretű város összes felnőttje terrorgyanús lenne. Bár Franciaországban különösen rossz a helyzet, egész Nyugat-Európában nyugtalanító.
Az izraeliek és a zsidók nyilvánvaló célpontok a Hamász egy hónappal ezelőtti izraeli terrortámadása, illetve az azt követő megtorlás nyomán. De már a békés svéd futballszurkolók sem járkálhatnak nyugodtan Brüsszelben, amely pedig állítólag az Európai Unió fővárosa (olyan is!), mert jön szembe az utcán egy iszlamista, aki épp Svédországra pikkel, és végez velük. Egy francia tanár válogassa meg a szavait, mert könnyen elérheti korunk forradalmi nyaktilója, a botcsinálta terrorista tízeurós fegyvere, a konyhakés. A berlini zsidó a falhoz húzódva osonjon a zsinagógába, mert nem tudhatja, honnan és mikor leselkedik rá veszély.
Régen Párizs Marais negyedében a Rue des Rosiers szomorú nevezetesség volt, miután palesztinok halálos áldozatokat követelő merényletet hajtottak végre egy zsidó étteremnél. Ma csak arra egész napos emléktúrát lehet szervezni katasztrófaturistáknak, hogy bejárják a 2015-ös terrorhullám párizsi színhelyeit a Charlie Hebdo szerkesztőségétől a Stade de France-on át a Bataclan szórakozóhelyig. Ezeken bő tíz hónap leforgása alatt több embert öltek meg terrortámadásban, mint addig összesen.
Gyakran írjuk a terror elterjedésének egy nyilvánvaló okát. Tízmilliós nagyságrendben élnek muszlim bevándorlók Nyugat-Európában, és az is bőven túlterhelné a rendvédelmet, ha csak minden századik lenne veszélyes. Százezer ember is irdatlan nagyságrend, ha napi megfigyelésről, esetleg megelőző intézkedésről lenne szó. Különben is, milyen alapon? Európában a polgároknak ma jogaik vannak, kérem! Ügyvédek, támogató szervezetek állnak mögöttük. Aztán ha valamelyikükben túlteng a gyűlölet, és elindul a vezérhangya, a politikai vezetés felelős a következményekért. Negyven éve Schwechaton még egy terrorkommandó, kismillió fegyver és hosszas előkészület kellett ahhoz, hogy megöljenek három embert egy olyan helyen, ahol biztonsági őrök is dolgoztak.
Ma elindul egy felheccelt magányos farkas, és végez két mit sem sejtő svéd futballturistával. Terroristaszemmel ez jobb ár-érték arány. Könnyen meglehet, hogy ez is a cél. TikTok- és egyéb videókkal felheccelt lúzereket indítani dzsihádra, akik aztán lakhatatlanná teszik a fejlett világot, amely volt olyan kedves, és ötven éve beengedte a nagypapáikat, akik még zokszó nélkül álltak a szalag mellett a Renault-gyárban, amíg nagymama a padlót sikálta a francia kórházban. A mai fiatalok már nem ilyen engedelmesek. „Nácik vagyunk, büszkék vagyunk!”, „Éljen Palesztina!” – kiabálta egy fiatalokból álló csoport a párizsi metrón. A Hamász melletti szimpátiatüntetéseket be lehet tiltani – sajnos, hogy ide jutottunk a polgári demokráciákban, de indokolt is –, a metrón való utazást viszont nem. A hangoskodás is csak az utazási szabályzatot sérti.
A tömeges bevándorlás mellett egy másik, ugyancsak a globalizációval összefüggő tényező járul hozzá a gyűlölethullámhoz.
Ez a kommunikációs forradalom az új médiával, amelyben bárki bármiről bárhogy felelősség nélkül tudósíthat, valós vagy manipulált fotókat és videókat tehet fel, embereket buzdíthat fel velük. Elkoptatott fogalom a világfalu, de van benne valami: bármelyikünk kvázi szemtanúként élheti át, mit művelt a Hamász október 7-én Izraelben, illetve milyen állapotok vannak ma Gázában az izraeli hadsereg válaszlépése óta.
Aztán ki-ki közösségi kötődésének, civilizáltságának, kiegyensúlyozottságának vagy elvakultságának, vérmérsékletének, törvénytiszteletének megfelelően reagáljon a látottakra. Attól függően, milyen szemüveg van rajta, amikor megnyomja a lejátszógombot.
Szó nincs róla, hogy a palesztinok csak elkövetők lennének. Áldozatok is. A legszélsőségesebb esetben egy idős főbérlő Chicago mellett halálra késelt egy hatéves palesztin kisgyereket és csaknem az anyját is, mert – szavai szerint – „mérges volt” a közel-keleti helyzet miatt. Az izraeli megtorlás számos palesztin civil áldozatot követel, és általában is rontja a békeidőben is szörnyű, mostanra egyenesen pokoli gázai körülményeket. Emiatt már az amerikai kormány is aggódik, noha az általános tűzszünetet nem támogatja. Része lehet az iszlamista stratégiának, hogy végül is azok bírják majd tovább a gyűlöletharcot, ahogy a szakemberek mondják, a gyűlölet spirálját, akik sokan vannak. Márpedig a muszlimok sokan vannak és még többen lesznek, az izraeliek pedig kevesen. Izraelt és az Egyesült Államokat leszámítva a zsidók is kevesen vannak, sőt a demográfiai előrejelzések szerint egyre kevesebben élnek majd a világban. Az amerikai földrész kivételével a keresztények is kevesebben lesznek arányaikban. A muszlimok ráérnek.
Van ma valami, amivel az egyébként nincstelen ember is rendelkezik, és amivel régen nem: az információ. Ilyen vagy olyan, de információ. Már az 1999-es törökországi nagy földrengés idején feltűnt, hogy földönfutóvá lett emberek, akiknek ruhájuk is annyi maradt, amennyi éppen rajtuk volt, a fülükre szorították mobilkészüléküket vagy sms-üzenetet írtak, olvastak rajta. Ezek még nem okostelefonok voltak. Ma bárki bárhol megnézheti annak a palesztin lánynak a „videóriportját”, aki telefonjával körbejár a romok között, és kommentálja. Nem kell már a CNN stábja.
Ezért is volt ijesztő a minapi zsidóellenes pogrom a mahacskalai repülőtéren. Az Oroszország lágy altestén fekvő Dagesztán lakói muszlimok, de bevándorlásukról nem beszélhetünk: Oroszország vándorolt be valaha Dagesztánba, a darginok, a lezgek és más népek pedig az őslakosok. De egy uszító Telegram-csatorna hatására tömeg rohamozta meg a repteret a Tel-Avivból érkezett járat utasaira vadászva. Sok eszük nincs, de Telegram-alkalmazásuk – oppardon, appjuk –, az van. Olyasmi volt ez, mint az 1991-es ferihegyi merénylet, csak botcsinálta terroristákkal és botcsinálta zsidókkal. Nem kértek származási igazolást.
Amikor Izraellel és zsidókkal összefüggésbe hozható helyszíneket pécéznek ki, az egyéb áldozatok csak járulékos károk, nem számítanak. Ez is a terror része. Végül is Kibédi Ervinnek sem mondta Schwechaton a palesztin terrorista: Művész úr, láttuk a Hacsek és Sajóban, maga rendes óbudai sváb, bújjon már el a hátam mögé, és a haja szála nem görbül majd!
Borítókép: Izraeli tüzérségi egység halad a Gázai övezet határa felé Dél-Izraelben 2023. november 3-án (Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi)
Szőcs László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
