A budai Szent Imre Plébánia alapításának századik évfordulója alkalmából november 4-én nagyszabású konferenciát rendeztek a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében. Aznap este Erdő Péter bíboros, prímás vezetett rózsafüzér imádságot a budai ciszterci Szent Imre-templomban, ahol az ima után szentmisét celebrált.
A Szentimreváros szívében, Budapest XI. kerületének emblematikus épülete, a Feneketlen-tóra néző templom szomszédságában, a Szent Imre Gimnázium dísztermében gyűlt össze a budai ciszterci Szent Imre Plébánia közössége és a városrész érdeklődő polgársága a plébánia száz esztendős történelmét részletesen bemutató konferenciára.
Szkaliczki Örs O. Cist. plébános ismertette a rendezvény öt szekcióból álló programját. A közel tucatnyi előadás mindegyike eredeti történészi kutatómunka gyümölcse, s a nem hívő lokálpatriótáknak is igazi csemege volt.
Neves szakemberek vázolták fel a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia alapításának körülményeit, az építkezés korát a Horthy-korszakban, Walder Gyula építész munkáját a budai ciszterciek szolgálatában, a Szentimreváros létrejöttének és fejlődésének történetét, a plébánia életét 1945 után a „szűkülő mozgástérben”, a vallásoktatás és a közösségformálás lehetőségeit a diktatúra kiépülésének időszakában, a pártállam idején, az 1960-as és 1970-es évek hitéletét, az ifjúságpasztoráció korlátozását (A „Fekete Hollóktól” a beatmisékig címmel).
Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát szekcióvezetésével a délutáni előadások segítségével az érdeklődők betekintést nyerhettek a szentimrevárosi egyházközség vallásgyakorlatába az Állami Egyházügyi Hivatalt működtető Kádár-korszak idején, valamint a plébánia és a városrész kápolnái közötti kapcsolatrendszer alakulásába az 1960-as évektől kezdve a rendszerváltozásig.
A rendezvény záró szekciójában – amelyet Erdődy Gábor történész, diplomata vezetett – a ciszterciek visszatérésének időszakát ismerhették meg a jelenlévők, valamint Szkaliczky Örs O.Ciszt. plébános mutatta be a plébánia működését a jelenkor kihívásai közepette.
A „Lángolj és világíts!” mottóval megrendezett konferencián az előadások nyomán a hallgatóság számára megelevenedett a történeti valóság egy-egy szelete, amelyekben – a mégoly sötét időszakokban is – felfedezhették a hit fényét, amelyet az őrzők (keresztény és emberi tartásból példát mutató klerikusok, hívő budai polgárok és közösségeik) nem hagytak kialudni.
„Nem pusztán ismeretterjesztés, hanem főhajtás, tisztelgés ez a konferencia a plébánián szolgáló papok, szerzetesek, s a világi hívek előtt, akik az elmúlt száz esztendő fontos szereplői voltak” – kezdte köszöntő beszédét Szkaliczki Örs.
A száz évvel ezelőtti alapítás a ciszterci jelenlétre épült, amelynek kiemelkedő alakja, Békefi Remig OCist. apát már 1917-ben a kelenföldi helyi lelkészség felállításakor Farkas Alberik rendtársának adott dispozíciójában prófétának bizonyult, amikor így fogalmazott: „Az ön munkálkodásával ehelyütt valóságos történelem kezdődik.” Száz év elteltével láthatjuk, e prófécia beigazolódott.
A plébánia hivatalos megalapításának éve 1923, Csernoch János hercegprímás alapító leirata április 21-i keltezésű.
A Szent Imre Gimnázium dísztermében a konferenciára egybegyűlt érdeklődők átfogó képet kaphattak a Szentimreváros kialakulásának történetéről is; 1910 és 1940 között hat szerzetesrend építkezett ebben a városrészben (a rendek a térség fejlődésének mozgatórugói voltak); a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) megépülésével „Pest átfolyt Budára”, egyetemi épületek létesültek a korábban szőlőtermesztésre használt vagy az addig a Duna által elfoglalt területen; professzorok, ügyvédek és családjaik népesítették be a városrészt – mondta Földváry Gergely helytörténész.
A Horthy-korszak az építkezés, a fejlődés időszaka volt. Számos hitbuzgalmi és polgári-társadalmi egyesület jött létre a plébániához kapcsolódóan, megerősödött a nagy létszámú cserkészmozgalom. Az egyházközségi világi vezetők a szakterületükön vagy éppen az államvezetésben ismert-elismert, kiemelkedő egyéniségek.
Az egyházközség első világi elnöke Forster Gyula, a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke, a kereskedelmi minisztérium államtitkára volt. Hivatalai utódai között megemlíthető Szüllő Árpád, a Ganz-Danubius Gépgyár igazgatója; Szentgyörgyi Elemér ügyvéd, akit a pápa közösségteremtő erőfeszítései elismeréseként a Szent Sír Lovagrend tagságával tüntetett ki, valamint Sigmond Elek vegyészmérnök, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – mondta el Klestenitz Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa.
1945 után a vallásellenes ateista légkörben a plébánián a túlélés és ehhez a ciszterci atyák által adott lelki muníció (szellemiség, pedagógia) folyamatos biztosítása lett a cél, a már kialakult családias plébániai légkörnek ebben fontos szerepe volt.
A konferencián külön előadás szólt Walder Gyula építészetéről, a gimnáziumról, az első „templomocskáról” és a most álló nagy plébániatemplomról, valamint a „történelem viharai” miatt fel nem épült rendházról. Eredetileg ugyanis egymás mellett állt volna a gimnázium, a templom és a rendház, Békefi Remig szilárd elgondolása szerint – mondta Paár Eszter Szilvia művészettörténész, aki az eredeti terveket is bemutatta vetített képes előadásában.
A plébániatemplom alapkövét 1936. november 8-án helyezték el, és mindössze két év múlva, 1938. november 5-én Serédi Jusztinián hercegprímás már fel is szentelhette Szent Imre nevére a ma is álló épületet, amit a hívek azonnal birtokukba vehettek. Ahogyan Farkas Alberik írta: „A nagy templom a maga szépségével és tágasságával mindenkit be tud fogadni. Hála a jó Istennek, a templom meg is telik a reggeli óráktól kezdve az utolsó miséig.”
Kalmár Ödön O.Cist. megszervezte a házapostoli mozgalmat, a házak (körzetek) felelősei a mostani konferencia helyszínéül szolgáló gimnázium épületében gyűltek össze rendszeresen. Pezsgő egyházi élet bontakozott ki, egy alkalommal Tamási Áron író tartott itt előadást alkalmasint a férfiak lélektanáról. A szentimrevárosi hívő értelmiség keresztény-kulturális élete, igényessége máig hatóan jelen van a XI. kerület központjában.
A további előadásokból kiderült: az egyházközség életében 1950 után a szinte folyamatos békepapi vezetői jelenlét mellett kimutatható és dokumentálható az erőteljes állambiztonsági tevékenység.
Ahogy Fejérdy András történész megjegyezte, az a paradox helyzet alakult ki, hogy az állambiztonsági dokumentumok alapján történészi szempontból is egyedülálló betekintést nyerhetünk a plébánia életébe a pártállam idejéből.
A Fekete Hollók fedőnevű ügyben a szentimrevárosi plébánia erősen érintett volt. A Kádár-korszak legnagyobb rendőrségi akciója volt ez, amely az Egyház megtörését célozta, s amelyben illegális lelkiségi csoportok hálózatának működtetése, ifjúságnevelés és elitképzés volt a vád.
A perek során a 86 fő elítéltből 22 kapcsolatban állt az egyházközséggel, köztük az idén elhunyt Rosdy Pál, az Új Ember volt újságíró-doyenje, aki korábban egyik vezetője volt az úgynevezett „Szentimrevárosi mozgalom” keretén belül működő egyik titkos kiscsoportnak, amelyben többek közt „magas szintű illegális hitoktatás” folyt – tudhattuk meg Cúthné Gyóni Esztertől, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatójától.
Elhangzott, hogy 1950 után a ciszter szerzetestanárokat a rend a városrész kápolnáihoz helyezte, itt működhettek tovább. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja rámutatott, hogy a plébánián a pártállamhoz lojális békepapi vezetés alatt börtönviselt egykori szerzetesek kaptak kápláni, kisegítő lelkészi vagy más lelkipásztori feladatot, köztük például Szabó Géza plébánossága idején a később országosan ismertté vált, kedvelt, száz esztendőt megélt, a Gulágot megjárt Oloffson Placid atya. A templom körül jelentős, gazdag hitélet bontakozott ki ebben a korszakban.
A kutató rámutatott: a a korábban már megszilárdult erős, a szerzetesi mellett világi szerveződésű plébánia körüli élet az 1970-es, 80-as években is megmaradt, kiscsoportokban, ismerős családok összejövetelei körében.
Az egész napon át tartó forrásértékű történeti előadások záró szekciójában Gianone András, az MTA munkatársa a rendszerváltás utáni időszak történetét mutatta be, különös tekintettel Brückner Ákos Előd atya lelkipásztori és közösségszervező tevékenységére.
Szkalizcki Örs O.Cist. plébános a jelenkori kihívásokat, eredményeket (templomfelújítás), valamint a terveket vázolta fel. A jelenről szólva elmondta: a karitász, ahogy az elmúlt száz év alatt, úgy jelenleg is központi szerepet tölt be a plébánián, sőt Budapesten; idén 52-en voltak elsőáldozók, a plébánia jól működik, a hitoktatás terén fővárosi összehasonlításban is kiemelkedően jól, rengeteg cserkésszel, ministránssal, 18 házas csoporttal – a papság aránya azonban csökken.
A világi hívek szerepe eddig is hangsúlyos volt itt, a mostani közösségvezetők felkészültek a kihívásokra, s ez reménykeltő – tette hozzá Szkaliczky Örs.
A konferencia anyagából 2024 tavaszára könyv készül, mely további kutatásokkal is kiegészül majd, amelyek nem kis részben az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) dokumentumainak további történészi feldolgozásán alapulnak, másrészt az oral history további részletein.
A konferencián kihelyezett jegyzetfüzetben névvel, elérhetőséggel jelentkezhettek azok, akik a száz év valamely időszakára vonatkozó, eddig nem ismert részletekkel szolgálhatnak a majdani kiadvány szerkesztői számára.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
