Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Amennyiben úrnapját csütörtökön ünnepeljük, úgy a kiegészítő zsoltárokat énekeljük a délelőtti, a délben mondott és a délutáni imaóra során is.
A három imaórának három különböző, mégis összefüggést alkotó antifónája van az imaórák liturgiájában. A tertia antifónája: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek, alleluja. Énekelt formában: Desiderio desideravi pascha (IV. módus). Lukács evangéliumának részlete (22,15) Jézus búcsúbeszédének (Lk 22,1–38) második szakaszában található, amikor az Úr örökségül tanítványaira bízza az Eucharisztia misztériumát, mégpedig a zsidóság húsvéti vacsorájának szertartásán, amely egyszerre ünnepli az Egyiptomból történt szabadulást, a tengeren való átkelést és a végső idők végleges szabadítását. Jézus nagyon vágyott már arra, hogy tanítványaival asztalhoz üljön ezen az estén. Ez a vágyakozás a lélek bensőjéből fakadó erős, érzelmi jelleggel bíró megnyilvánulás, amely teljesen átjárja az embert. A gregorián dallam erre építve kiemeli a pascha, a vobiscum és a patiar (húsvét, veletek, szenvedek) szavakat. Az antifóna első részének dallama lendületesen a pascha szó felé törekszik, majd kifejezi az étkezés szoros családi, közösségi jellegét a vobiscum révén, végül rámutat a húsvét elérésének módjára: ante quam patiar. Ezen a ponton nyugszik meg a dallam és adja át a szót a zsoltároknak, bennük pedig a béke utáni vágyakozásnak.
A sexta antifónája: Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, s odanyújtotta tanítványainak. Énekelt formában: Cenantibus autem (I. módus). Máté evangéliumának rövid szakasza (26,26) annak a nagyobb összefüggésnek része, amely elbeszéli Jézus szenvedését és halálát (Mt 26,1–27,66). Ezen belül az utolsó vacsora elbeszélése (Mt 26,26–30) az a szakasz, amelyből antifónánkat alakították. Jézus családfőként kezébe vette, megáldotta és megtörte a kenyeret, amelyet tanítványainak adott. Ugyanakkor ez a szertartás újfajta kapcsolatot is létrehozott Jézus és tanítványai között. Az áldás egyben hálaadás (eulogia). A megtörés pedig az aktív közösség létrehozása: senki nem maradhat ki. Az antifóna dallama is kiemeli a négy cselekedetet: accepit, benedixit, fregit, dedit. Az antifóna középpontjában két főnév áll: Iesus – panem. Mégis ez a két szó leginkább a tanítványokra irányul: Jézus az ő tanítványainak (discipulis suis) adta a kenyeret, teljesen feléjük fordult. Érdekes módon az I. móduson belül, az antifóna második fele a szó hangot használja mintegy recitációnak, ami által sajátos koloratúrát kap a szöveg dallama és annak alaphangja (ré). Ezen a ponton nyugszik meg a dallam és adja át a szót a zsoltároknak, bennük pedig a gondviselő, minket tápláló Istenbe vetett bizalom lelkületének.
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
