A bolsevik tömegterrornak az 1918-ban létrehozott és 1960-ig fennálló egyik alapintézménye a Gulág gyűjtőnevet viselő munkatáborrendszer volt, amelyben összesen legalább 20 millió ember vesztette életét. 800 ezer magyart hurcoltak el, közülük 300 ezer nem tért vissza.
Ma sokan a kommunista rémtettek relativizálására törekednek, megpróbálják az intézményesített vörösterror-gépezetet „egyrészről-másrészről” láttatni vagy egyenesen eltörölni – ezért éppen az „eltörléskultúrát” kell eltörölni és az emlékezést segíteni, hiszen „a bűn az csak bűn marad”.
Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke, a Gulágkutató Intézet igazgatója szerint az Alapjogokért Központtal kötött partnerség még inkább hozzájárul ahhoz, hogy „a ma élő nemzedékek megismerhessék azt, amit nem akarunk, hogy megismétlődhessen”.
Mint mondta: e munka eddigi eredményeként kiderült, hogy az Orosz Állami Hadilevéltártól megvásárolt, a szovjet fogságban regisztrált magyarokról készült 681 955 személyi karton, amely a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján 2021 óta nyilvánosan böngészhető, a szovjet fogságba került magyaroknak mindössze 60-65 százalékát tartalmazza – közölte Bognár Zalán.
Az Alapjogokért Központ tájékoztatása szerint a szervezetek között létrejött együttműködési megállapodás utal Magyarország Alaptörvényére, amely nem ismeri el a nemzetszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését, és azt is rögzíti, hogy „a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak”.
Az elemzőintézet, valamint a gulágkutatók „ezentúl közösen dolgoznak a kommunista diktatúra működésének valósághű feltárásán, az áldozatok emlékének ápolásán és a társadalom igazságérzetének biztosításán.”
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
