Kai Wegner (51, CDU) Berlin kormányzó polgármestere a BILD-nek elmondta: „Az utcáinkon tapasztalható gyűlölet, a zsidó intézmények elleni támadások és a nyílt antiszemitizmus egyértelműen azt mutatják, hogy problémáink vannak Németországban. Amikor a fiatalok hagyják magukat befolyásolni a szélsőségesek által, noha itt nőttek fel, és gyakran van német útlevelük, akkor valami nagyon rosszul sült el.” Wegner ezt ígéri: „Új és más módon kell majd beszélnünk az integrációról. Mindenkinek, aki Németországban él, tudnia kell, hogy nyitott és sokszínű társadalom vagyunk. A gyűlöletnek, az antiszemitizmusnak és az Izrael-ellenes izgatásnak nincs itt helye. Ezeket az értékeket jobban kell kommunikálni, és ha szükséges, következetesen érvényesíteni a jogállamiságon keresztül.” Wegner tehát látja az integráció problémát, de hogy az új módon történő beszéd mit jelent a gyakorlatban, nem is sejthetjük.
Carsten Maschmeyer (64) vállalkozó: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Az Alaptörvény ezen passzusának igazából mindenkire vonatkoznia kell: a jogaikat hangosan követelőkre – például az LMBTQ közösségre (és mindenkire, aki hozzátartozik) –, de a kisebbségekre és más vallásúakra is, különösen zsidó állampolgárainkra, és a vendégekre.” De Maschmeyer – mint fehér holló – arra is figyelmeztet, hogy „Azok az emberek, akik itt születtek, és nem tartoznak egy kisebbséghez, szintén abszolút fontosak számomra. Mert néha az a benyomásom, hogy aggályaikat a politikusok már alig hallják meg.” Maschmeyernek volt bátorsága kimondani, hogy az LMBTQ közösség „jogait hangosan követelő” csoport.
Philipp Peyman Engel (40), a „Jüdische Allgemeine” főszerkesztője a BILD-nek azt mondta: „A probléma hatalmas: Németországban a muszlim antiszemitizmus nemcsak minket, zsidókat fenyeget, hanem a közrendet is. Keserű felismerés: olyan városokban, mint Berlin, Bonn és Bochum, minket, német zsidókat olyan emberek vesznek körül, akik örülnek a zsidók halálának és a Hamász terrorjának.” Engel követeli: „Akinek nincs tartózkodási engedélye, és a zsidók ellen agitál, azt deportálni kell.” Az integráció hiánya nála nem szempont.
Nico Hofmann (63) filmproducer a BILD-nek: „Nem Németországgal van a probléma, mindannyian eltávolodtunk egymástól: országok, politika, vallás. Ami számomra személy szerint a központi dolog a BILD kiáltványban: a szabadság, az élet iránti elkötelezettség.” Hofmann egy nagyon fontos mondatot is üzent: „Bárki, aki a szeretetet és a tiszteletet egoizmussal helyettesíti, tönkreteszi ezt a világot és annak szükséges kohézióját, a szolidaritás alapvető megértését.”
Rainer M. Schießler, 1993 óta a müncheni St. Maximilian lelkipásztora, hurrá-optimista: „Semmi sem fog változni Németországban, amíg összetartunk, és odafigyelünk értékeinkre és demokráciánkra. A hangos kisebbség nem kaphat több figyelmet, mint a becsületes többség ebben az országban!” Hozzátette: „Soha nem szabad megadnunk magunkat az utcán zajló erőszaknak. Azok mellé álljunk, akik erőszaktól, háborútól és diktatúrától szenvednek, szerte a világon!”
Mivel a BILD szerkesztőségébe küldött reakciók – amelyeknek csak kis része a fenti felsorolás – azt mutatják, hogy
Eren Güvercin (43) iszlám-szakértő elismeri, hogy Németországnak egyre nagyobb problémája van az iszlamista lázító tüntetések és a zsidók elleni gyűlölet-szlogenek miatt. „Még ha a németországi muszlimok többsége nem is antiszemita, jó néhányan ki vannak téve az antiszemita propagandának. Sajnos a problémák mértéke sokkal nagyobb, mint amennyit a politikusok fel tudnak vagy fel akarnak ismerni. Most gyors és kemény következményeknek kell lenniük, politikailag és jogilag is, és hosszú távú stratégiára van szükségünk ennek a jelenségnek a kezelésére.”
A BILD kiáltvány fontos impulzus – mondja Hamed Abdel-Samad (51), újságíró: „Az 50 pont hasznos mindenkinek, aki igazán meg akarja érteni, milyen értékek szabályozzák az országot. De sajnos el tudom képzelni, hogy a rasszizmusellenes miliő felébredt aktivistái azt állítják majd, hogy a kiáltvány tartalmaz néhány pontot, amely a migránsok egy bizonyos csoportját egy bizonyos viselkedéssel vádolná meg. Szerintem ez a vád alaptalan, mert csak azokat érinti, akiknek valóban problémáik vannak ezekkel az értékekkel, nem minden muszlimot, arabot vagy törököt.”
A két utóbbi hozzászólás tehát mentséget keres: a muszlimoknak csak kisebbsége antiszemita. Hogy ez igaz, vagy sem, nem tudhatjuk. De mind Güvercin, mind Abdel-Samad
Seyran Ates (60), a liberális iszlám írója és aktivistája egy nagyon fontos igazságot mondott ki. Elismerve, hogy Németországnak „nagy problémája van az itt élő emberekkel, akik gyűlölik az országot” – ezek a bevándorlók (egy része) –, és hozzátette: „valamint azokkal a németekkel, akik kiválóan utálják magukat, mert németnek születtek”. Ez bizony fájdalmas igazság: a németek még nem dolgozták fel a saját múltjukat, bűntudatukat. Ez persze nem oka azoknak a problémáknak, amelyeket a BILD feszeget, de bizonyára nem könnyíti meg a beilleszkedést azon migránsok számára, akiknek volna hajlandóságuk erre.
Náluk viszont nem látszik éles törés a kormányzó baloldal és az ellenzéki jobbközép között. Nálunk viszont a baloldalon nincs hajlandóság elismerni, hogy az eddigi lelkes migráció pártolásuk durva tévút volt.
Hol van Adenauer szelleme? Meddig lapítanak a keresztények? Úgy tűnik, hogy a csorba adott, de a penge már nem tart, vagy nem akad, aki köszörülni hajlandó lenne.
Surján László
A szerző volt miniszter és EP-alelnök, a KDNP tiszteletbeli elnöke, az MKDSZ társelnöke, a Charta XXI megbékélési mozgalom alapítója
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »