Október 29-én délben, miután véget ért a püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésének első ülésszakát (2023. október 4–29.) lezáró szentmise a Szent Péter-bazilikában, a Szentatya a vatikáni Apostoli Palota ablakából imádkozta el az Úrangyala imádságot a téren egybegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A mai evangélium a legfőbb parancsról szól (vö. Mt 22,34–40). Egy törvénytudó kérdezi Jézust erről a témáról, ő pedig a „szeretet főparancsával” válaszol: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel [… és] felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37.39). Isten iránti és felebarát iránti szeretet, egymástól elválaszthatatlanok. Álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk el ezen.
Az első szempont: az, hogy az Úr iránti szeretet előbb jön, arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindig megelőz bennünket, megelőz végtelen gyengédségével (vö. Jn 4,19), közelségével, irgalmasságával, mert ő mindig közeli, gyengéd és irgalmas. A gyermek az édesanyja és édesapja ölén tanul meg szeretni, mi pedig Isten ölelésében. A zsoltár azt mondja: „mint a gyermek anyja ölében” (131,2), úgy kell éreznünk magunkat Isten karjai közt. Ott szívjuk magunkba az Úr szeretetét, ott találkozunk azzal a szeretettel, amely arra ösztönöz, hogy nagylelkűen odaadjuk magunkat. Szent Pál emlékeztet erre, amikor azt mondja, hogy Krisztus irántunk tanúsított szeretete olyan erőt rejt magában, amely szeretetre ösztönöz bennünket (vö. 2Kor 5,14). Minden őtőle indul ki. Nem szerethetsz komolyan másokat, ha nincs meg benned ez a gyökér: ha nem tapasztaltad meg Isten szeretetét, Jézus szeretetét.
Most nézzük a szeretet parancsából kivilágló második szempontot. Ez a parancs összekapcsolja az Isten iránti szeretetet a felebaráti szeretettel: ez azt jelenti, hogy
Isten szeretetét tükrözni, ez a lényeg! Szeressük őt, akit nem látunk, a testvéren keresztül, akit látunk (vö. 1Jn 4,20). Egyszer Kalkuttai Szent Teréztől megkérdezte egy újságíró, nem áltatja-e magát, hogy azzal, amit csinál, meg tudja változtatni a világot. Ő erre így válaszolt: „Én sosem gondoltam arra, hogy meg tudom változtatni a világot! Csak egy csepp tiszta víz akartam lenni, amelyen megcsillan Isten szeretete” (Találkozó újságírókkal a Nobel-békedíj átvétele után, Róma, 1979). Így tudott ő, aki olyan kicsi volt, olyan nagy jót tenni: Isten szeretetét tükrözte vissza, mint egy vízcsepp. És ha néha őrá és más szentekre tekintve arra gondolunk, hogy utánozhatatlan hősök, gondoljunk vissza erre a kis vízcseppre:
Hogyan történik ez? Úgy, hogy megtesszük az első lépést. Mindig. Néha nem könnyű megtenni az első lépést, elfelejteni a dolgokat…, mégis meg kell tennünk az első lépést. Tegyük meg! Ez a csepp: az első lépés megtétele.
Tehát, kedves testvérek és nővérek, Isten szeretetére gondolva, aki mindig megelőz bennünket, megkérdezhetjük magunktól: én hálás vagyok-e az Úrnak, aki elsőként szeret engem? Érzem-e Isten szeretetét, és hálás vagyok-e neki? Igyekszem-e tükrözni az ő szeretetét? Törekszem-e szeretni testvéreimet, törekszem-e megtenni ezt a második lépést?
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy mindennapi életünkben megéljük a szeretet főparancsát: szeressünk, hagyjuk, hogy Isten szeressen bennünket, és szeressük testvéreinket!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvérek és nővérek!
Köszönöm mindazoknak, akik – sok helyen és különböző formákban – csatlakoztak a múlt pénteki böjti és bűnbánati imanaphoz, melyen a világ békéjéért könyörögtünk. Ne adjuk fel! Imádkozzunk továbbra is Ukrajnáért, a súlyos helyzetben lévő Palesztináért és Izraelért, valamint a többi háborús térségért! Különösen a Gázai övezetben biztosítsák a humanitárius segélyek eljuttatását, és azonnal engedjék szabadon a túszokat! Senki ne mondjon le a fegyverek leállításának lehetőségéről! Tüzet szüntess! Ibrahim Faltas atya, akit az imént hallgattam az A Sua Immagine [az Ő képmására] című műsorban, azt mondta: „Tüzet szüntess! Tüzet szüntess!” Ő a Szentföldi Ferences Kusztódia vezetőhelyettese. Mi is Ibrahim atyával együtt mondjuk:
Közel vagyok a mexikói Acapulco térségének lakosságához, melyet nagyon erős hurrikán sújtott. Imádkozom az áldozatokért, családjaikért és mindazokért, akik súlyos károkat szenvedtek. A Guadalupei Szűzanya támogassa megpróbáltatást szenvedő gyermekeit!
Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ számos tájáról érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a „Figli in Cielo” [gyermekek a mennyben] csoporthoz tartozó szülőket, akik Torano Nuovóból érkeztek, a campanai hívőket, a „Talita kum” hivatástisztázó csoportot a San Giovanni dei Fiorentini római plébániáról, a Szlovéniából, valamint a Gandossóból érkezett bérmálkozó fiatalokat, továbbá a Szent Kamill Leányainak és a Betegek Szolgáinak zarándoklatát.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
