Az ország szalézi animátorai és kisanimátorai, szalézi atyák, testvérek és nővérek találkoztak egymással október 19. és 22. között Albertfalván Boldog Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatásának 10. évfordulójához kapcsolódóan. A résztvevők együtt fejlődhettek, szórakozhattak és épülhettek lelkiekben, és mélyebben megismerkedtek Boldog Sándor István hivatásával, munkásságával is.
A magyar rendtartomány animátortalálkozóját első alkalommal rendezték meg ebben a formában, az animátorokat pénteken 18.30-tól az albertfalvi Szent II. János Pál Iskolaközpontban fogadták.
A résztvevők a program keretében megtekintették A Boldog címet viselő, Sándor Istvánról szóló színdarabot az Udvari Kamaraszínház színészeinek előadásában. Az ötven perces „felolvasószínház”, mely a szalézi vértanú, testvér rövid életének végső időszakát jeleníti meg, álmait és derűjét a reménytelenségben, szeretetét a kegyetlenségben, bátorságát a félelemben, megragadta a hallgatóság figyelmét, de lelkileg is megrendítő volt.
A hétvége műhelyfoglalkozásai közül a fiatalok nehezen tudtak választani, hiszen mindenki csak kettőn vehetett részt: Bakonyi Gábor szalézi irodavezető a Szegények Szolgái Misszionáriusokról mesélt; Rüsics István mestercukrász arról beszélt, hogy a cukrász élete sem fenékig tejfel és a szívét is bele kell gyúrnia a süteménybe; Wappler Ádám egyetemi oktató, kommunikációs vezető pedig a világ legveszélyesebb országaiban szerzett személyes tapasztalatait osztotta meg. Csány Márton szalézi voltnövendék abba avatta be hallgatóságát, hogyan eredt Sándor István ereklyéinek nyomába; Papp Éva óvodapedagógus segítségével a legkisebbekről gondolkodhattak az érdeklődők egy gyakorlati műhely keretében. Takács Károly és Anikó szalézi munkatársak életük döntéseibe és azok hátterébe engedtek bepillantást az animátoroknak. Szabó Judit és Kővári Péter a Don Bosco Kiadó munkatársaiként arról szóltak, „mi van a sorok mögött”, sőt egy könnyed délutáni műhelymunkával is készültek azoknak, akiket érdekel a könyvkiadás, nyomdaipar működése, illetve hogy hogyan jelenik meg Don Bosco lelkisége a Kiadó életében.
A találkozónak – mint mindig – is része volt a lelki formáció, a csoportmunka, az imádság éppen úgy, ahogyan a szórakozás, tánc, zene, közös ünneplés és a találkozás öröme is. „Vigyétek haza az oratóriumaitokba a tapasztalataitokat! Találkozunk tavasszal!” – búcsúztak a résztvevőktől a szervezők.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
