Az első szabad választások utáni parlamentáris demokráciában rendkívül hamar megnyilvánultak a békés átmenet kompromisszumaiból fakadó válságtünetek. 1990. szeptember 30-án és október 14-én két fordulóban került sor helyhatósági választásokra, ahol a kormánykoalíció pártjai lényegében vereséget szenvedtek parlamenti ellenzéküktől, ráadásul a köztársaság kikiáltásának egyéves évfordulója egybeesett a rendszerváltás első október 23-ájával. Erre a társadalomlélektani szempontból jelentős helyzetre szokatlanul és váratlanul rakódott rá az a négy nap, amely „taxisblokádként” vált közismertté. Az eseménysor valójában a rendszerváltás Magyarországának egyik első és legélesebb politikai krízisét idézte elő.
A helyhatósági választásokat követően, október 15–21. között Antall József kormányfő kis létszámú delegáció élén tett többnapos látogatást az USA-ban, s ennek keretében találkozott az amerikai elnökkel, George Bushsal. Október 19-én a Népszava című napilap „Árulás: jön az 56–62 forintos benzin” címmel közölt cikket.
Ez kizárólag bennfentes értesülések alapján volt lehetséges, hiszen az üzemanyagárakkal kapcsolatos kérdésben csak az október 21-i, vasárnapi kormányülésen, Antall József hazaérkezését követően született döntés számos egyéb komoly ügy mellett.
Az üzemanyagárak akkor még a hatósági árképzés körébe tartoztak. Igaz, hogy a nyár folyamán már sor került egy emelésre, vita volt azonban az érintett tárcák vezetői között annak mértékében és kivitelezésében. Az érdemi döntést politikai megfontolásból a helyhatósági választásokig elnapolták.
A kormány lehetőségeit alapvetően beszűkítették a Kádár-korszak gazdaságpolitikájának évtizedekre visszanyúló súlyos hibái, a csekély devizamennyiség, az akadozó és problémás szovjet olajszállítások, az öbölválság miatti árrobbanás és az áringadozás.
Ehhez járultak még hozzá a Nemzetközi Valutaalap szigorú költségvetési politikát megkövetelő elvárásai. A koalíción belüli nézetkülönbségek, viták, az önkormányzati választásokon elszenvedett vereség szintén nehezítették a helyzetet, mindeközben figyelemmel kellett lenni a szocializmus kötöttségeitől frissen szabadult társadalom jóléti elvárásaira.
„Hamarosan jó mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk azoknak, akik üzemanyagot vásárolnak” – kezdte cikkét a Népszava a bennfentes értesülései nyomán
Már az üzemanyagár-emelésről szóló napirend előkészítése során is viták alakultak ki a kormányon belül. Főként Rabár Ferenc pénzügyminiszter és Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter elképzelései voltak nehezen összeegyeztethetők. Előbbi egy lépéssel, utóbbi lépcsőzetesen szándékozta emelni az árakat. Végül Rabár Ferenc változatát szavazták meg: rendkívül magas áremelésről született döntés azzal, hogy annak tényét az árváltozás időpontjáig titokban kell tartani.
Október 23-án Antall József kórházba vonult, 24-én műtéten esett át. Aznap a Tv-Híradó interjút közölt Kardos Antalnéval, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivőjével, aki egy, az üzemanyag áremelésre irányuló kérdésre válaszolva – betartva a kormányzati kommunikáció szabályait − nem ismertette a már megszületett döntést. Viszont másnap, 25-én bejelentette, hogy október 26-án pénteken nulla órától lép életbe a kormányhatározat, amely az üzemanyagárak mintegy 65%-os fogyasztói árnövekedését eredményezi.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
