Európa idei kulturális fővárosának (egyház)zenei életéről a főszékesegyház februárban kinevezett ifjú zeneigazgatójával és orgonaművészével, Dankos Attilával beszélgettünk.
A rendre izgalmas múltjának mélységes mély kútjából merítő, jelenleg folyamatosan újuló veszprémi várban a Szent Mihály-főszékesegyház az egyik különleges időkapszula, amely falaiban, környezetében sok évszázad lenyomatát őrzi. Történelmi jelentőségén, kisugárzásán túl immár a kulturális vonzereje is erősödött azáltal, hogy a templom renoválásával párhuzamosan megújult és kibővült – ezáltal nemzetközi rangúvá vált – az ottani orgona is.
– Nagy öröm számomra, hogy az év elején a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházba kerülhettem mint zeneigazgató és orgonaművész. Abban az időszakban született újjá az itteni orgona, amely nagycsütörtökön, az olajszentelési szentmisén szólalt meg először a közösség előtt. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra végezte el a felújítási munkálatokat, valamint a hangszer kibővítését. Az Európa Kulturális Fővárosa programra is gondolva egy igazán méltó orgonával gazdagodott a veszprémi főszékesegyház. Az egykori kétmanuálos Rieger-orgonát – Homolya Dávid orgonaművész vezetésével – négymanuálos hangversenyorgonává alakították, egyebek mellett a vízszintesen elhelyezett spanyol trombitákkal kiegészítve. A hagyományos karzati mellett egy másik, mobil játszóasztal került a templomtérbe, így az orgona lentről is megszólaltatható. A digitális visszajátszó segítségével pedig az orgonista rögzíteni tudja a játékát, illetve ez az eszköz az orgona hangolásánál is felhasználható.
– Milyen út vezetett idáig, mik voltak eddigi pályafutásának főbb állomásai?
– 2016-ban szereztem orgonaművész- és tanárdiplomát a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, ezután három éven át Zalaegerszegen tanítottam orgonát, zongorát; korrepetitorként, illetve a kertvárosi templomban kórusvezetőként és orgonistaként működtem. 2019-ben Budapestre költöztem, ahol az újpesti Egek Királynéja Főplébánián voltam orgonista, kántor. Emellett az újpesti Erkel Gyula Zeneiskolában tanítottam, a Zenetudományi Intézetben pedig adminisztrációs teendőket láttam el. Érdekes, szinte sorszerű, hogy itt találkoztam először a veszprémi érsekség jelentős, a 18–19. századot átívelő – az Országos Széchényi Könyvtár által már feldolgozott és a kutatásokhoz előkészített – kottatárával. Rendkívül izgalmas volt, ugyanis méltatlanul elfeledett zeneszerzők életművébe nyerhettem bepillantást.
– Hogyan kapta meg a nagy felelősséggel és lényegében állandó „szerepléssel” járó veszprémi hivatalát?
– Az érsekség kiírt egy orgonaművészeknek szóló pályázatot, amire – mint utólag kiderült – nyolcan jelentkeztünk. A meghallgatás előtt elküldték a kívánt zenei anyagot, majd szakmai bizottság előtt gyakorlatilag egy teljes misét kellett bemutatni a bevezető orgonajátéktól kezdve az énekkíséreteken, improvizációs tételeken át a szentmise zárásáig. Felmérték, ki milyen szinten áll az énekkultúra, a zenei kíséret, a rögtönzések, illetve a művészi orgonajáték terén. Tavaly szeptember végén aztán az érsek atya elhívott egy megbeszélésre, és – a korábbi feladataim lezárását követően – február 1-jei hatállyal engem kért fel a veszprémi főszékesegyház zenei vezetésére.
– A város történelmi, egyház- és kultúrtörténeti jelentősége ismert. A zenei élete hasonlóan gazdag volt?
– A székesegyházaknak általában nagy zenei múltjuk van; például a győri és a pécsi jelentősége itthon különösen feltárt és ismert. A püspökök, érsekek mindenhol kiemelten kezelték a kultúrát. Veszprém, illetve az egyházmegye vonatkozásában elég csak a mecénás Padányi Biró Mártonra utalni, akinek többek között a sümegi plébániatemplom Maulbertsch-freskóit és -oltárképeit köszönhetjük. Ugyanez igaz a zenére is, amelynek hasonlóképpen pártfogói és támogatói voltak az egyházi vezetők. Jelentős, színvonalas muzsikusokat hívtak meg, akik komponistaként gyakran saját darabokat, misetételeket is írtak. Külföldi kapcsolataik, kottamásolások révén követték a nemzetközi tendenciákat. A veszprémi kottatárban egy Michael Haydntól – Joseph Haydn ugyancsak zeneszerző öccsétől – származó kéziraton túl például a pécsi Johann Georg Lickl (Lickl György) műveinek másolatát is megtaláljuk. Az egyházi központok „karnagyai” tehát haladtak a korral, gyümölcsöző kapcsolatban álltak egymással. A Franciaországból származó, Veszprémben letelepedett zeneszerző karnagynak, Kemény Ferencnek (eredeti nevén François Geminnek) köszönhetően francia darabok másolataival gazdagodott a kottatár.
Az egyik különleges mű például egy korabeli opera dallamait feldolgozó mise. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szellemi frissesség jellemezte Veszprém zenei életét az elmúlt évszázadokban. Célom, hogy elődeimet, a jelentős karnagyokat kutassam, dokumentáljam. Minden évben szeretnék egy-egy olyan hangversenyt rendezni, amelyen az ő műveik is felcsendülhetnek. Július 8-án már elindítottam egy improvizációs sorozatot, amely alkalmakon műalkotások ihletésére orgonálok. Először Veszeli Lajos volt a vendégünk, aki nem kifejezetten szakrális festő, viszont vannak vallásos témákat feldolgozó alkotásai is, mint például a Hívásban című Szent Márton-képe. Meghökkentő színeket használ, ami nagyon megfogott és inspirált. A székesegyházban ezúttal három képe volt kiállítva. Lajos rövid alkotói elemzései után a hangverseny keretében ezekhez kapcsolódó improvizációkat hallhattak a jelenlévők.
– Tekintettel arra, hogy Veszprémben most tényleg adott egy minden igényt kielégítő, nemzetközi iszonylatban is rangos orgona, milyen távolabbi tervei formálódnak? Zenei fesztiválok, vendégművészek, lemezfelvételek…?
– Az orgona felújításnak köszönhetően valóban nagyban bővültek a lehetőségeink. A székesegyházban kamerarendszer működik, amelynek segítségével már számos szertartást, ünnepi eseményt felvettünk. A szentmise-közvetítéseknek köszönhetően az orgonát országszerte láthatták, hallhatták azok, akik követték ezeket. Mindenképpen szeretném rögzíteni az említett improvizációs esteket, a későbbiekben pedig CD-felvételeken keresztül is bemutatni, népszerűsíteni a főszékesegyház új hangversenyorgonáját. A Filharmónia Magyarország már elindított itt egy orgonabérletet, és az improvizációs sorozaton túl mi is szeretnénk rendszeresen egyházzenei esteket, kórustalálkozókat, kamarakoncerteket szervezni. Tudni kell, hogy az érseki palota dísztermében is van egy egymanuálos, pedálos orgona, amit szintén a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra készített. Ez főleg barokk darabok előadására, kamarakoncertekre alkalmas hangszer. A ferences templom hamarosan ugyancsak új orgonát kap, 2025-re pedig felújítják a piarista templom orgonáját. Vagyis zenei lehetőségekben, alkalmakban gazdag jövő ígérkezik a veszprémi várban.
– Mit jelent ez az egyházzenei, művészi, alkotói, szervezői státusz a személyes életében? Merthogy ez tényleg teljes elköteleződést igénylő feladat.
– Hatalmas dolog, hogy az érsek atya engem bízott meg mindezzel. Már csak a koromat nézve is, hiszen a feladat nagyságához mérten igen fiatalon ért ez a megtiszteltetés. Idén külön nagy felelősséggel jár, hogy Veszprém lett Európa kulturális fővárosa. Rengeteg a hangverseny, egymást érik az ünnepi alkalmak, a nagy liturgiák, ami egyházmegyei szinten is óriási kihívás. Ebből adódóan nyilván segítségre van szükségem; sokat köszönhetek Zsilinszky Cecíliának, a székesegyház korábbi kántorának. Mondhatom, hogy azonnal a lehető legmélyebb vízbe kerültem, de szakmailag és művészileg egyaránt a kiteljesedés lehetősége számomra a zenei vezetői megbízatásom. Szeretném folytatni a komponálást is, remélve, hogy ezáltal is méltó utóda lehetek a nagy elődöknek.
Szerző: Pallós Tamás
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. október 15-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
