Ez az autó annak idején, tisztán olasz védjeggyel „elefánszállítóként” hirdette magát, és tényleg a legnagyobb volt a kisfurgonok kategóriájában.
Új generációja viszont már a PSA-Citroën és a Fiat-Chrysler társulat összeolvadásával létrejött Stellantis csoport terméke, és ezzel szépen belesimult a konszern egyéb hasonló járműveinek sorába.
A nemrég frissített családból az ötszemélyes kombi verziót kaptuk meg tesztelésre, amely a hátsó ülések mögé fixen beépített térelválasztó rácsnak köszöngetően N1-es kategóriájú, magyarán haszonjármű volt.
Alaktan
Ez az autókategória formailag nem sok variálnivalót kínál: adott a hatalmas oldalfelület (tolóajtókkal), a csaknem függőleges hátsó fal és az átlagemberét meghaladó magasság. A dizájnőrök csupán a maszkkal, a műanyag betétekkel, esetleg a hátsó lámpákkal játszadozhatnak el a frissítések során. A Doblónál például elöl kb. a háromszorosára növelték a plasztikfelületet, felrakták föléje az új márkaemblémát, a fényszórókat pedig egy mutatós híddal kötötték össze.
Az oldalsó műanyag betétek is monumentálisabbak, hátul pedig az elődénél pengésebb szabású és gazdagabb belső tagolású lámpákat találunk.
Nagyjából ennyi, amit ebben a fejezetben elmondhattunk; legfeljebb azt tehetnénk még hozzá, hogy tetősínek is vannak a verdán, amelyek maximális teherbírása 100 kilogramm.
Belvilág
Itt is minden az ilyen autókra jellemző praktikumot szolgálja. Az utastérrel kezdve: hármas kesztyűtartó, csukható boksz a műszerblokk felett, ablaktól ablakig nyúló polc a szélvédő mögött. Az ülések közül a jobb első és a három hátsó lefektethető; a kofferrel együtt ekkor jön létre a maximális 3 köbméteres rakodókapacitás. Maga a koffer pedig 3 elrendezési lehetőséget kínál: a masszív, teherbíró kalaptartó kétféle elhelyezését, illetve azt eltávolítva a plafonig történő pakolhatóságot (1355 l, lásd a megfelelő ábrákat). Mindezt a jármű teljes szélességében nyíló hátsó ajtón keresztül. Ami az egyebeket illeti: az elülső és a hátsó ülések kényelme a legnagyobb jóindulattal is csak átlagosnak nevezhető, hátul viszont – némi kárpótlásként – „repülőasztalkákat” is használhatnak az ott utazók.
Ami pedig a biztonsági/vezetéstámogató rendszereket és komfortholmikat illeti: sávtartó automatika, táblafelismerő rendszer, kétfunkciós tempomat, koccanásgátló, hátsó parkolóradar, egyzónás kézi légkondi, Apple CarPlay és Android Auto telefontámogatás.
A kétzónás automata klíma, az elülső/oldalsó parkolóradar, a tolatókamera, a holttérfigyelő és a 230 V-os konnektor már különböző csomagokból összekombinált feláras cuccként került az autóba.
Az országúton
Az új Doblò Combi 3 motorral (1.2 PureTech, 110 LE – 1,5 Blue HDi, 102 vagy 130 LE) kapható a hazai piacon. Tesztautónk az erősebbik dízel mozgatta, hatfokozatú kézi váltóval kombinálva (ehhez a motorhoz egyébként nyolcgangos automata is kérhető). Nyilvánvaló, hogy ez a hajtáslánc semmiféle virtuskodást nem tesz lehetővé, pláne egy toronymagas karosszériával kombinálva. Kárpótlás mindezért a 6 liter alatti fogyasztás, amivel az 53 literes tartályból akár 900 kilométert is simán kiautózhatunk. A magasra telepített váltókar prímán kézre áll, de a fokozatok pályái túl hosszúak, és az egész szerkezet kissé darabosan jár. Piros pont jár viszont a jó kilátásért: a sofőr magasan ül, az elülső oszlopok keskenyek, az oldalablakok hatalmasak, és a visszapillantó tükörben látható széles panorámát sem zavarja különösebben a beépített rács. A legvégén pedig még egy adat, amely az ilyen autóknál sokkal fontosabb, mint a klasszikus személyképkocsiknál: a 688 kilogramm hasznos teherbírás.
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1499 cm3
Teljesítmény: 96 kW (130 LE) @3750
Nyomaték: 300 Nm@1750
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 184 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,5 s
Gyári átlagfogyasztás: 5,7 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 145 g/km
H/Sz/M: 4403x2107x1800–1837 mm
Csomagtér: 775–3000 l
Hasznos teherbírás: 879 kg
Üzemanyagtartály: 53 l
A tesztelt típus induló ára: 20 158 €
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
