A szerdai ukrán–román kormányülés egy siker, Bukarest elkötelezett Ukrajna további támogatásában, a román ortodox papok továbbra is románul celebrálják a miséket – ennyi olvasható, illetve az is, hogy a román immár hivatalos nyelv Ukrajnában, noha ott csak az ukránt tekintik hivatalosnak. Annak a romániai román nemzetiségű polgárnak, aki eme öntömjénező álláspont mellett kíváncsi lenne arra is, miként, milyen körülmények között, milyen nyelvi környezetben élnek ukrajnai nemzettársai, más források után kell néznie. Valójában e közösségről is keveset tudni, Ukrajnában utoljára 2001-ben tartottak népszámlálást. Románia Cernăuţi-i konzulátusának oldalán például az olvasható, hogy ha nem lenne mesterségesen megosztott e közösség, az ország harmadik nemzeti kisebbsége lenne, ugyanis 151 ezren románnak, 258 ezren pedig moldáv ajkúnak vallották magukat. Odessza környékén például a legutóbbi népszámlálás során 724 fő tartotta magát román nemzetiségűnek, míg 123 751 moldávnak, ez az arány távolról nézvést meglehetősen furcsa.
Mind Klaus Iohannis államfő, mind Marcel Ciolacu miniszterelnök azt ünnepli, hogy mostantól hatóságilag felszámolták a moldáv nyelvet. Ám hogy valójában mi van, mi lehet az ukrajnai román ajkú nemzettársak gondolataiban, lelkükben, arról már nem beszélnek, noha maguk is tudhatják, hogy a beszélt nyelv átnevezésével az Ukrajnában élő román kisebbség gondjai nem oldódnak meg. Mégis, a bukaresti diplomácia beéri ennyivel, inkább a nyugati fősodor álláspontjával azonosul, hangoztatva, hogy a háborút meg kell nyerni. Más problémáról e pillanatban nem beszélnek, s ezzel hibáznak.
Hogy az ukrán nyelv- és oktatási törvény keményen megnyirbálta a nemzeti kisebbségek jogait – e lépéssel Kijev nyilvánvalóan az ukrajnai orosz közösséget vette célba, de hatását mind az ottani magyarok, mind az ottani románok érzik –, ez a kérdés a nyugati kancelláriákat már kevésbé bántja, így bukaresti bírálatot sem hallani. A magyar álláspont viszont egyértelmű: Budapest nem támogatja Ukrajna európai integrációját, ha Kijev nem biztosítja az ottani kisebbség jogait. Ez persze nem csupán a kárpátaljai magyarság sorsának javítását jelentené, hiszen az alapvető jogok biztosítása és a nyelvhasználati jogok visszaszerzése minden más ukrajnai nemzeti közösség előnyére válna.
A mostani ukrán–román kormányülést követően nem hangzott el, hogy Ukrajna érdemben változtatni kívánna azokon a jogszabályokon, amelyek ellentétesek az országban élő nemzeti kisebbségek jogaival. Pedig bőven lenne módosítandó paragrafus, hiszen annak a bukaresti politikusok sem örülhetnek, hogy ötödik osztálytól már kötelező az ukrán nyelvű tanítás, s később a diákok arra kényszerülnek, hogy egyre több tantárgyat tanuljanak ukrán nyelven, kicsengetés előtt a tanítás nyolcvan százaléka már kizárólag ukrán nyelven történik. Eme elfogadhatatlan változtatásról miért nem nyilatkozik sem az államfő, sem a miniszterelnök? Bizonyára úgy vélik, elegendő, ha átkeresztelik beszélt nyelvüket, annak moldáv helyett legyen ezentúl román a neve, aztán az iskolában a diákok tanuljanak csak tovább ukrán nyelven.
Borítókép: Marcel Ciolacu és ukrán kollégája, Denisz Szmihal. Fotó: Guvernul României
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
