Egy polgárháború kitörése esetén a barbárság ugyanolyan képeit látnánk Franciaországban, mint most Izraelben.
Az egész világ szembesül az Izraelt sújtó iszlamista barbársággal, amelyben a Hamász előszeretettel vesz célba civileket, hogy annál jobban terrorizálja a gyűlölt Nyugatot, ugyanúgy, ahogy az Iszlám Állam is filmre vette a kegyetlenkedéseit, majd az egész világnak levetítette azokat. Az Iszlám Állam azonban Irakban és Szíriában tevékenykedett, azaz viszonylag távol a nyugati világtól, amely nemigen tudott a helyiek átélte tragédiákról.
Most először azonban izraeli civileket szolgáltattak ki védelem nélkül az iszlamista tombolásnak, mivel tátongó rések mutatkoztak a biztonsági rendszeren. A világ elképedt a felvételeken, amelyeken férfiakat, nőket, gyermekeket és időseket gyilkoltak meg és hurcoltak el brutális módon Gázába, felfedve a Hamász harcosainak bestialitását, akikben már szemernyi emberség sem maradt.
Amikor holttesteken táncolnak, amikor mindenre tüzelnek, ami csak mozog, emberre, állatra, amikor erőszakot tesznek, kínoznak, gyújtogatnak, pusztítanak, fosztogatnak, amikor minden a teljes borzalom martalékává lesz, az már nem háború, hanem a barbárság csimborasszója és a civilizáció teljes felszámolása.
Senki elképzelni sem tudta, amit a nyugatiak az előző hét végén a képernyőkön láttak, mivel a zsidó állam az alapítása óta meg tudta védeni a népét. A rakéták ezreihez és a merényletekhez már hozzászokhattunk, de egy ilyen mértékű túszejtés és huszonnégy óra leforgása alatt ennyi halott elképzelhetetlen volt. Kilencszáz izraeli halott amerikai léptékkel 32 ezer áldozatnak felel meg, azaz a tízszeresének annak, ahányan 2001. szeptember 11-én a New York-i ikertornyok elleni terrortámadáskor meghaltak.
Reméljük, hogy ebből az izraeli tragédiából az európaiak is megértik: az együttélés csak ámítás, és mindig lesznek olyan radikalizált muszlimok, akik elleneznek minden normalizációt, integrációt, a világi államrendhez való alkalmazkodást. Számukra a Korán törvénye mindig első lesz az államéhoz képest.
Érdekes és tanulságos lenne közvélemény-kutatást végezni a muszlimjaink között a Hamász támogatásának felmérésére. Az iszlám gyors terjedését figyelembe véve aggodalomra ad okot, hogy a fiatal muszlimok háromnegyede az állam fölé helyezi a vallását. Évente négyezer fő tér át erre a vallásra. Franciaországban százezer főre teszik az áttértek számát, miközben templomaink kiürülnek. A muszlimok kétszázezer főről beszélnek.
Egy 2020-as szenátusi jelentés szerint a franciaországi muszlimok két százaléka radikalizálódhatott. Negyvenezer szalafistát és ötvenezer, a Muszlim Testvérekhez tartozó személyt emlegetnek. De ki tudja, milyen mértékű az iszlamizáció? Ki tudja, hány muszlim él Franciaországban? Hétpecsétes titokként őrzik ezt az együttélés és a boldog multikulturalizmus nevében.
Ami azonban Izraelben történik, minket is fel kell hogy ébresszen. Haszontalan és veszélyes dolog illúziókban ringatni magunkat. Aki iszlámot mond, az iszlamizmust is mond – nehezen meghatározható mértékben.
Feltételezve, hogy százezer iszlamista él országunk területén, ez ugyanannyi, mint szárazföldi hadseregünk mérete. A muszlimok közül több mint nyolcezer főről vezetünk S, azaz biztonsági dossziét. Ebből következik, hogy – mivel a hadsereg és a rendőrség nem lehet jelen mindenütt – egy polgárháború kitörése esetén a barbárság ugyanolyan képeit látnánk Franciaországban, mint most Izraelben.
Különösen, hogy a városi rejtekhelyek tele vannak a Balkánról és Ukrajnából származó fegyverekkel. Hívhatjuk konfrontációnak, polgár-, vallás- vagy faji háborúnak, nem ez az érdekes. A francia hatalom és nép elfelejtette már a tragédiákat, amelyek vérbe borították az országot. 2012 óta 271 fő vesztette életét és 1200-an sebesültek meg iszlamista támadásokban Franciaországban. Hetvenegy merényletkísérletet hiúsítottak meg.
Idézzük fel, hogy háromszáz olyan dzsihadista még börtönben ül, aki szolgálatra szegődött az Iszlám Állam zászlaja alatt. De 2020 és 2022 között 270 fő kiszabadult, azóta is fejfájást okozva a titkosszolgálatnak. Ebben a több mint nyugtalanító helyzetben
Éric Zemmour volt az egyetlen francia politikus, aki számot vetett az országot fenyegető egzisztenciális veszéllyel. A közel-keleti helyzettel összefüggésben többek között azt sürgette, hogy a Palesztin Hatóság egyetlen francia eurócentet se kapjon, tiltsák be a Muszlim Testvéreket, amelyből a Hamász is származik, valamint minden hozzájuk kötődő szervezetet, továbbá utasítsák ki a Hamász terrorizmust dicsőítő összes külföldi hívét,
ahogyan a külföldi vagy kettős állampolgárságú S dossziésokat is. Hozzávehette volna még ehhez a Lázadó Franciaország (radikális baloldali párt –a szerk.) betiltásának a követelését is, mivel csak szégyent és visszatetszést vált ki azzal, hogy nem ítéli el a Hamász barbárságát és a civilekkel szemben elkövetett borzalmakat.
Jacques Guillemain
A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
