Szeptember 30-án több mint 200 hittanár gyűlt össze a PüspökVác Rendezvényközpontban a katekéták őszi szakmai napján. Az évente kétszer megrendezésre kerülő program célja, hogy az egyházmegye hitoktatóinak lehetőségük adódjon a találkozásra és a közös formálódásra. Az eseményen – melyre Marton Zsolt püspök is ellátogatott – Gloviczki Zoltán rektor és Takács Klarissza nővér tartott előadást.
A hittanároknak szervezett szakmai nap elcsendesedéssel és imádságos ráhangolódással kezdődött a váci esperesi kerület hitoktatóinak vezetésével, ezt követően Marton Zsolt püspök köszöntötte a jelenlévőket. „Amit tesztek, az nagyon fontos. A püspök feladata lenne, hogy mindenhol jelen legyen és tanítson, pásztorkodjon, de ez fizikai képtelenség. Ti nem csak ismereteket adtok át, hanem személyiséget is formáltok, és ezt az én nevemben teszitek, én pedig Krisztustól kapom a megbízást.” Beszélt az egyházmegye millenniumára felkészítő ima-katekézisről is, és kérte a jelenlévő hittanárokat, hogy tegyék meg a részüket a közös építkezésben. „Az az álmunk, hogy egy olyan egyházmegyét építsünk, ahol azt mondhatjuk: jó nekünk itt lenni! A kívülállók pedig, minket nézve azt gondolják, hogy milyen jó lenne hozzátok tartozni! Legyünk hát az együtt-építkezésnek a munkatársai! Köszönöm, hogy vagytok!”
Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) rektora Napjaink pedagógiai kihívásai címmel tartott előadást, mely láthatóan felkeltette a jelenlévők érdeklődését. Elsősorban arról beszélt, mit is jelent tanárnak lenni, mire van egy pedagógusnak hivatása. „Miért van szükség pedagógusokra? Hogy segítsünk a szülőknek életképes és boldog felnőtteket nevelni a gyerekeikből. Nem arra, hogy tudjon valamit a gyerek. Nem arra, hogy elérjen valamit. Szembesülnünk kell azzal, hogy hiába van tananyag és tankönyv,
Kifejtette, hogy manapság, amikor a pedagógiai kihívásokról beszélünk, a hangsúly főként a „mit és hogyan tanítsunk” kérdésekre kerül, ehelyett azonban a „kinek és mi célból” kérdésekre kellene fókuszálni.
Egy fontos gyakorlati tanáccsal is ellátta a szakmai nap résztvevőit. „Mindannak a kihívásra, amivel pedagógusként találkoznak, akkor tudnak jó választ adni, ha tükörbe néznek és megkérdezik attól, akit ott látnak, hogy „miért”. Mi végre vagyok itt? Miért vállalom ezt a munkát? De ne csak úgy általánosságban tegyem ezt meg, hanem álljak meg a hittanórám előtt, vigyek magammal egy zsebtükröt, és mielőtt a terembe belépnék, nézzek bele és kérdezzem meg, hogy miért megyek most be ide. Ha így mennek be tanítani, a gyerekek is máshogy fogják önöket fogadni. A gyermeki el nem fogadás leginkább azért alakul ki, mert a gyerek azt látja, hogy a pedagógus igazából nem is tudja, miért van ott.”
A rektor elmondta, hogy a neveléstudomány szerint a 21. században kreativitásra, érzelmi intelligenciára, együttműködésre, kommunikációra és kritikus gondolkodásra kell nevelni a gyerekeket. Ez utóbbi különösen fontos a mai korban, a mesterséges intelligencia megjelenésével, amitől azonban nincs okunk félni. Ha a gyerekek elsajátítják ezeket a kompetenciákat, esélyük lesz arra, hogy a jövőben életképes és boldog felnőttek legyenek. „Ugyanaz a célunk a hitoktatással, mint a pedagógusnak általában. Nekünk, hála Istennek egy sokkal jobb eszköz van a kezünkben, mégpedig a hitünk. Míg egy fizika tanárnő megküzd azzal, miközben a szaktárgyát tanítja, hogy életképes és boldog gyerekeket neveljen, önök hitoktatóként sokkal kényelmesebb helyzetben vannak. Hitet oktatni gyönyörű dolog. Annyira kézenfekvő, annyira csodálatos!” – zárta beszédét Gloviczki Zoltán.
A délelőtt további részében tanúságtételek hangzottak el a katekétai nyári táborról, valamint két hittanár Ferenc pápa magyarországi látogatása kapcsán mesélte el élményeit és azt, hogyan sikerült csodával határos módon eljuttatni a Szentatyához a hittanos gyerekek által készített rajzokat. A gyerekeknek nagyon sokat jelentett, hogy megajándékozhatták a pápát hittanáraikon keresztül, azt pedig nem is várták volna, hogy kis idő elteltével válaszlevelet kapnak a Vatikánból.
Klemencz Anikó katekéta részletesen beszámolt arról, hogyan zajlik településükön az elsőáldozási felkészítés, valamint hogyan építik a szülőkkel a kapcsolatot. A tanév elején tíz szombat délelőtti alkalomra hirdetik meg az elsőáldozási felkészülést, ebből maximum kétszer lehet hiányozni. „Rendkívül pozitívak a tapasztalatok; a gyerekek megtapasztalják, hogy milyen jó együtt lenni a plébánián. Délelőtt fél kilenctől fél egyig tart egy alkalom, így mindig van idő a játékra, beszélgetésre, a foglalkozásokra. Nagyon jó kis közösség épül nálunk. Azt tapasztaljuk, hogy azoknak a gyerekeknek, akik ezeken a felkészítőkön részt vesznek, nagy részük megmarad és szívesen jönnek más közösségi alkalmakra is.” De vannak külön a szülőknek szóló alkalmak is. „Egy-egy témát viszünk végig ezeken az alkalmakon, beszéltünk például az istenképekről. Egyik alkalommal pedig meglepetésdobozt készítünk a szülőkkel gyermekeiknek, amelybe a hitben való növekedéshez fontos tárgyakat helyeznek el, és egy kis üzenetet írnak gyermeküknek.”
Tornay Gábor hitoktatási igazgató ehhez a tanúságtételhez kapcsolódva hangsúlyozta, mennyire fontos a szülőkkel kapcsolatban lenni. „Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a tekintélyszemélyek, mint a szülei, a tanárai és a pap egymásnak ellenkező dolgokat állítanak, összezavarodik, értelmi konfliktus keletkezik az ő kis fejlődő fejében. Ha hitoktatóként jól akarod végezni a munkádat, kiemelt fontosságú, hogy a szülőkkel is kapcsolatba lépj.”
A tanúságtételeket követően röviden bemutatkoztak az újonnan érkezett hitoktatók, és jelképesen is befogadták őket a jelenlévők. Búcsút vettek a nyugdíjba vonulóktól, akik röviden megosztották, hosszú pályafutásuknak mely pillanataiért hálásak különösen is. Az ebédet fórum követte, melyen szó volt többek között a missziós tevékenységek fontosságáról és arról, hogy a hitoktatók munkaidejükön túl, az egyházközségükért végzett tevékenységekért jutalmazásban részesülnek.
A szakmai nap végéhez közelítve Takács Klarissza ferences szegénygondozó nővér tartott előadást a cigány gyermekek elfogadásáról, az ő hitoktatásuk sajátosságairól. Hangsúlyozta, hogy Isten nem személyválogató, és a szeretet adása nem függhet a bőrszíntől. Kiemelte továbbá, hogy kerülni kell az általánosítást, a sztereotípiákat, hiszen rengeteg érték és tehetség van a roma gyerekekben is. Szent Ferencet hozta fel példaként abban, hogy a romákkal foglalkozva is az ő egyszerűségét és imádságos lelkületét kell követnünk. Az oldott, felszabadult légkörben telt programdús szakmai nap szentségimádással zárult.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
