Géza fejedelem (945-997) és fia I. István (975-1038) kortársa. Egy (szinte bizonyosan) magyar kalandozó, aki messzebb jutott minden más ázsiai-, vagy európai útkeresőnél. A maga idején semmiféle szerepet nem játszott a magyarság történetében. Őskrónikáink sem tesznek egyetlen szónyi említést sem róla. Mégis ő az államalapítás korának egyik legtitokzatosabb, a legendák csillagfényéig emelkedett magyar hőse. Ő Tyrker – Leif Erikson magyar nevelőapja. Tyrker, aki majd 500 évvel Kolumbusz előtt megjárta Amerika földjét.
A Flateyjarbók és a titokzatos Tyrker
Az izlandi viking sagák (Saga: óészaki monda) kutatásakor kezdetben mindenki meglepődik azok számbeli bőségén. Majd, a témakörben való némi „áskálódás” alatt gyorsan beérik a felismerés: Európa egyik leggazdagabb hiteles kora-középkori irodalma épp ezen az igen távoli, s drámai természeti szépségű szigeten maradt fenn.
1387 – 1394-ben készült a 225 oldalnyi állatbőrre (vellum) kézzel írt és rajzolt Flateyjarbók krónika, az óészaki (viking) királyok történeteinek legérdekesebb saga gyűjteménye. A más krónikákban ismétlődően feltűnő történetek, háborúk és uralkodói hőstettek mellett a Flateyjarbók több teljesen egyedi, IX-X. századi sagát is megőrzött, mint például a Grœnlendinga saga (“A Grönlandiak története “), az Orkneyinga saga (“Az Orkney-szigetiek története”) és a Færeyinga saga (“A Feröer-szigetiek története”).
A Grœnlendinga saga az izlandi – grönlandi Leif Erikson (vikingül: Leifr hinn Heppni) utazásait, felfedezéseit meséli el. A magyar kutatókat (Baktay Ervin; Matolay Tibor; Bevilaqua Borsody Béla; Havas Gáborné) leginkább foglalkoztató sorok – s amik miatt jelen írásunk is született – arról írnak, hogy Leif parancsa ellenére egyvalaki nem tér vissza sötétedéskor a frissen megtalált ismeretlen földön… a fából felépített táborba. Ez az egyvalaki nem más, mint Leif Erikson nevelője („fogadott apja”), a délről érkezett (Suthmahr – óészaki nyelven délföldi) Tyrker. Tyrker vagyis Türker, az olykor „törökül” (thyrske) is beszélő harcos- és utazótárs.
A Grœnlendinga saga és Leif Erikson (kb. 970 -1020)
A modern skandináv kutatók döntően hiteles forrásokként kezelik az óészaki sagákat. Ezekben a viking vezérek- és uralkodók cselekedeteit leíró történetekben alig találni mesés, „képzelgéses” elemeket. Mindig tárgyszerűbbek, mint a „színezett”, csodás eseményekkel tarkított déli és keleti őskrónikák. Mondhatni, hogy a letisztultan puritán skandináv lakberendezői józanság… már ezeknek a 700 évvel ezelőtti krónikaíróknak is a sajátja volt. Mára a nemzetközi kutatók többsége ugyanazt a véleményt vallja: A sagák történetei valóságos események leírásai. Így a Leif Erikson (kb. 970-1020) életéről, felfedezéseiről szóló verses strófák is megbízható, tárgyilagos források. A történet szerint:
A valószínűleg Izlandon született Leif, Vörös Erik fia, gyermekként Grönlandon élt, testvéreivel. Nevelésüket (három fiú és egy leány) Vörös Erik Tyrker-re bízta, akit felnőttként Leif Erikson „nevelő apaként” emlegetett. Leif Bjarni Herjólfsson-tól hallott egy – a Grönlantól is nyugatra lévő földdarabról. Megvette hát Bjarni hajóját, majd 35 fő társaságában elindult a keresett nyugati földre. Az indulás előtt apja, Vörös Erik leesett a lováról, majd sérüléseibe belehalt. Így „nevelő apját” Tyrkert vitte magával. Sikeresen elérték a nyugati földet, amit igen termékenynek találtak. Több ponton is partra-szálltak, a különböző helyszíneket el is nevezték. Találkozásaik a helyi őslakosokkal kezdetben békések voltak. A nyugati föld lakosait Skræling-nek nevezték, aminek jelentését többféleképpen magyarázzák ma: nyápicok; vagy üvöltözők; vagy bőrrel takartak; vagy fenevadak.
A legtermékenyebb földön, „Szőlőországban” (Vinland) teleltek át, ahonnan a következő év tavaszán fával, szőlővel megrakottan tértek vissza Grönlandra. A helyet, ahol átteleltek Leifsbudir-nek (Leif kamrái) nevezték el. A később visszatérő vikingek háborúba keveredtek a sokaságban támadó Skrælingek-kel. A megfontolt, tekintélyt parancsoló kinézetű Leif Eriksont utazása előtt keresztelte meg Olaf Tryggvason (960 – 1000) norvég király. Leif legnagyobb szerelme egy a Hebridákon élő, főnemesi származású nő, Thorgunna volt. Ő szülte Eriknek Thorgils nevű fiát, aki miután elhajózott Grönlandra apja után, nem volt népszerű a helyiek között.A Grœnlendinga saga semmit sem írt Leif Erikson öregkoráról, haláláról. Leifsbudir-t (Leif kamrái) azonban valószínűleg megtalálták a kutatók: Ez a mai UNESCO világörökségi védelem alatt álló L’Anse aux Meadows (viking) ásatási terület, Atlanti-Kanadában.
Leif Erikson és hajóstársai Amerika partjaihoz közeledve / illusztráció:almanac.com
Ki volt Tyrker?
Az óészaki nyelven írott, s mai modern internet eszközökkel megjeleníthető eredeti, „direkt” források olvasása – még ha mégoly tárgyilagosak, tömörek és mese-mentesek is a sagák… időfaló és megannyi félreértést generáló kísérlet… Ha a többséghez tartozunk, s így épp nem beszélünk, nem értünk vikingül… ez fokozottan igaz. Rövid írásunk készítésekor így az óészaki nyelvemlékek betűzési kísérletei után – hamar a magyar, illetve angol fordításokhoz, feldolgozásokhoz – vagyis másodlagos kútfőkhöz fordultunk.
Tyrkerről / Türkerről a következők derülnek ki:
– Vörös Erik, vagyis Erik Torvaldsson (950? – 1003) jarl (magyarul vezér) Grönland felfedezője és a sziget legfőbb ura, Türkerre bízta 4 gyermeke nevelését.
– Türker a 980-as években jól beszélte az óészaki nyelvet, de olykor használta az érthetetlen, déli thyrske (török) nyelvet is.
– A Grœnlendinga saga – mint minden más őskrónika is – kizárólag a legfontosabb, legbefolyásosabb szereplők neveit említi. Türker neve 4-5 alkalommal is elő- és előtérbe kerül. Leif Erikson beszél is hozzá, míg „nevelő apja” nem csak neki válaszol, hanem a későbbiekben, egy hajótörött vikingekkel való találkozáskor is ő irányítja a beszélgetést.
– Türker rövid időre történő eltűnésekor Leif Erikson kétségbe esve indul felkutatására. Parancsot ad egy 13 fős kereső alakulat azonnali elindítására, amit személyesen ő vezet. A táborban maradtakat felszólítja annak őrzésére.
– Amikor a keresők megtalálják Tyrkert, Leif Erikson felderül, s szinte elérzékenyülve kérdezi „nevelő apját” – merre járt.
– Tyrker először érthetetlen (török) anyanyelvén beszél, izgatottan, transzba esett arccal…- majd óészakiul elmondja, hogy szőlőt talált. Szőlőt, ami az ő országában népszerű étel és ital. Azt javasolja Leifnek, szedjenek le, raktározzanak el belőle, amennyit csak tudnak. Leif meghallgatja Türker tanácsát, begyűjtik a szőlőt, sőt a felfedezett földet Vinlandnak, vagyis Szőlőföldnek / Szőlőországnak nevezik el. (A következő tavaszon Grönlandra is visznek a szőlőből.)
– Türker küllemét is leírja 2-3 sor: a többieknél alacsonyabb, gyengécske kinézetű volt, magas homlokkal, kicsinyke arccal. De szemei élénkek voltak, természetében vidám, és mindenhez értett, mindenben hasznos volt.
Összességében Türker a Grœnlendinga saga 3 fejezetének meghatározó, sőt egyik főszereplője. Elért rangját, méltóságát egyetlen kérdéssel is igazolhatjuk: Léteznek olyan őskrónikák, amik 3 fejezeten át valamiféle jelentéktelen személy cselekedeteit őrizték meg az utókornak?
A viking partraszállás megjelenítése, L’Anse aux Meadows, New Foundland, Kanada, 2000.
Tyrker utazása
Leif Erikson és vele Türker, a Bjarni Herjólfsson-tól kapott tanácsok alapján, s a tőle vásárolt hajón indultak el nyugatra. A Grœnlendinga saga-, illetve az Eiríks Saga Rauða leírásai alapján először a kövekkel borított, jeges Hellulandot (Kőország) érték el, ami a mai Baffin-sziget lehetett. Ezt követően délre hajóztak, ahol immár kisebb fákat is találtak a partokon. Táborozásuk helyszínének a Markland (Erdőország) nevet adták, ami a mai Labrador déli partjait jelölhette. Útjukat délnyugati irányban folytatva érték el Vinland (Szőlőország) földjét. Vinland helyszínét a mai Új Fundland (Kanada) tartományával azonosítja a legtöbb kutató, de a XX. század során felmerült a modern Új-Skócia (Kanada) és New England (USA, Keleti-partvidék) neve is. Leif Erikson és Türker feltételezett útvonalát térképvázlatunk mutatja:
A vikingek nem készítettek hajózási térképeket, mint később a portugál vagy spanyol szolgálatban álló földrajzi felfedezők. A Koppenhágai Egyetemen végzett Sigurður Stefánsson kitartó munkásságának köszönhető, hogy 1570-ben, az Izland szigetén lévő Skálholt püspökségi iskolájában (Stefánsson a skálholti püspök unokája volt) megrajzolta a régi ÉNy Atlanti-óceáni felfedezések térképét. Minden fellelhető sagát térképek mellett ülve betűzött végig, berajzolva a régi óészaki elnevezéseket. Így születetett a híres Skálholt-térkép, minden későbbi skandináv-viking felfedezői atlasz „alapja”. A Skálholt-térkép másolatai ma is megtekinthetőek pl. a Dán Királyi Könyvtárban. Vinland / Winlandia a Tyrkerék által elnevezett „Szőlőország” Skralingeland (a Skræling-ek, vagyis üvöltözők,- nyápicok-… ahogy a vikingek az indiánokat nevezték) Indiánföld északi félszigetén található. Lásd alább:
A Skálholt-térkép egyik hiteles másolatának képe.
Tyrker / Türker származása
Türker vélhető magyar származásának felvetésével, megindokolásával többek között Baktay Ervin; Matolay Tibor; Bevilaqua-Borsody Béla és Havas Gáborné is foglalkozott. A másodlagos, német- és angol fordítású forrásfeldolgozások ismeretére alapozottan, azokra reagálva.
A nyugati fordításokban több esetben is „Tyrker a német” kifejezés szerepel. A semmivel alá nem támasztott hipotézis szerint a Suthmahr – vagyis óészaki nyelven a délföldi – Németország valamelyik tartományát jelölheti, míg Tyrker érthetetlen anyanyelve a thyrske (török) nem is a saját nyelve… azt csak a törökök elleni hosszú háborúskodások alatt tanulhatta meg. (?!) Igen nehezen megszült, kierőltetett érvelésnek tűnik – főleg, ha figyelembe vesszük, hogy erről egyetlen szó sem található – sem a Grœnlendinga sagában,sem az Eiríks Saga Rauða-ban sem. Ráadásul történelmileg is teljesen hiteltelen, hiszen ki háborúskodhatott a törkök ellen ekkor?
– A IX – X. század európai krónikáiban (mint ahogy a későbbi krónikákban is) általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a nevezetes idegeneket származási helyük, országuk-birodalmuk, etnikumuk alapján jelölik, különböztetik meg. Vagyis az a Görög, aki Bizáncból érkezik, az a Bolgár vagy Nándor, aki Bulgáriából, az a Rusz, aki a keleti varégok (vikingek) által megszervezett Ruszból (orosz) – és az a Türk, aki Türkiából, vagyis Türkországból érkezik, amely elnevezést a magyar területekre alkalmazták.
– A Magyar Nagyfejedelemség és a kora Árpád-kori Magyar Királyság legtöbbször használt bizánci elnevezése, elfogadott neve a Türkia vagyis Türkök országa. Míg Türkia lakói, vagyis a magyarok – a türkök. A művelt Bizánc kifejezéseit vették át a többi európai krónikások is, így ha nem türköknek nevezték a magyarokat, hát maradt a hun megjelölés, még a XI. századi krónikákban is. A bizánci Türkia /Tyrkia szóhasználat leginkább a szemünk előtt lévő példája a Szent Korona I. Géza (1074-1077) királyt ábrázoló zománcképe és felirata: „Géza Türkia hithű királya”.
(Itt külön felhívjuk minden, a Szent Korona múltjával – jelentőségével – történetével foglalkozó olvasó figyelmét, hogy az említés a bizánci szóhasználat bemutatása érdekében történt. Nem állásfoglalás a Szent Korona korát, származási helyét vagy készítésének körülményeit illetően.)
– Havas Gáborné közlése szerint Vinlandon (valószínűleg a mai L’Anse aux Meadows viking ásatási területen) kerültek elő I. István által veretett ezüst dénárok. Ez igazolás a korabeli magyar-viking kapcsolatokat illetően. Az Észak-Amerikába eljutó vikingek használták István „Lancea Regis” dénárját. Hogy személyesen Tyrker vitte-e oda (?) A kérdés mára kinyomozhatatlan.
„Lancea Regis” I. István ezüst dénárja
A kutatók véleménye szerint a leginkább Konstantinápolyban találkozhattak a magyar követek, vagy katonai műveletek részvevői az átmenetileg bizánci szolgálatban álló normann zsoldosokkal, vagy testőrökkel. Bizánci közvetítéssel „cserélődött” a magyar és óészaki ember-, áru-, vagy pénzforgalom, a skandináv dinasztiák vezetése alatt kialakuló keleti ruszokban is. (pl. Kijevi Rusz). Tyrker valószínűleg Bizáncban találkozhatott először Erik Torvaldsson (Vörös Erik) határozottan rátermett embereivel.
– A Grœnlendinga saga leírása szerint Tyrker izgatott állapotban, szinte transzba esve beszélt – értelmetlen nyelvén – amikor Leif Erikson megtalálja. Baktay-, Matolay-, és Bevilaqua Borsody is ugyanazt az álláspontot fejti ki ezzel kapcsolatban: A viking sagákban, vagy későbbi skandináv kódexek oldalain a német nyelv, s annak nyelvjárásai mindig megfelelő, beazonosítható megnevezést kapnak. A szomszédos területeken használt, rokonítható nyelveként ismert németet nem értelmetlen, vagy thyrske (török) kifejezéssel jelölték volna.
– A Türker nyelvtanulását felvető hipotézis – miszerint „Tyrker a német” olyan sokat harcolt a türkök ellen, hogy megtanulta nyelvüket… s így évtizedekkel később azt használta a mai Kanadában örömében… hát… – igazán felüdítő képtelenség.
Ahogy korábban írtuk, erről a kitalált megközelítésről egyetlen szó sem szól az óészaki őskrónikákban, mint, ahogy arról sem, hogy a türköktől megtanult nyelvtudása miatt ragadt volna rá a Tyrker név. Tegyünk fel így a végén még néhány egyszerű kérdést, s közben maradjunk a logikai biztos talaján:
Milyen törökök ellen harcolhatott ugyan és hol? (Ne feledjük el, hogy a mai Anatóliában csak a XI. század végén jelentek meg a mai törökök ősei. A modern Törökország helyén Tyrker korában a Bizánci Birodalom tartományait találjuk, épp annak egyik katonai fénykorában.) Ha a korabeli bizánci forrásokban Magyarország – Tyrkia és a benne élő magyarok a türkök – miért nem nyilvánvaló, hogy Tyrker magyar volt? S még, ha el is tudnánk fogadni a nyelvtanulás elméletet… Miféle türkök nyelvét tanulhatta volna meg a 900-as évek végén – hogy az azután névként rajta maradjon?
Csak nem a korabeli Türkországiakét / Tyrkia lakóiét – vagyis a magyarokét?
Tyrker utazását követően évszázadokon át nem járt (vélhetően) magyar ember Észak-Amerikában. Mint ahogy persze más európai utazó sem. Kolumbusz után 91 évvel, 1583. június 11-én Plymouth kikötőjében (DNy-Anglia) bontottak vitorlát Sir Humphrey Gilbert hajói – hogy I. Erzsébet királynő nevében birtokba vegyék Észak-Amerikát.
A sors úgy akarta, hogy a történelmi vállalkozás krónikása, írnoka is egy „következő” magyar legyen: Budai Parmenius István. Ez a magyar sors azonban már egy másik kor – másik felejthetetlen története.
* * *
Gőgös Norbert
Forrás:
1./ Havas Gáborné: Középkori Magyar Utazók, Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, I. szám, 1985.
2./ Matolay Tibor: Columbus előtt, A Földgömb magazin, 3. szám, 1936.
3./ Baktay Ervin: Leif magyar útitársa, A Föld felfedezői és meghódítói IV. kötet 1938.
4./ Bevilaqua-Borsody Béla: Régi magyar világjárók, Budapest 1954.
5./ Balázs Dénes: Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993.
6./ Einar Haugen, Frederich Trench Chapman: Voyages to Vinland, The first American saga, Alfred A. Knopf, New York 1942
7./ DailyJSTOR// Daily.jstor.org
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
