Gabriel Romanelli gázai plébános a háború kezdete, október 7-e óta két hívást is kapott Ferenc pápától. A pápa tudni akarta, hogy van a nép és az egyházközség.
Ferenc pápa folyamatosan követi a gázai történéseket, telefonon kapcsolatot tartva az övezet kis keresztény közösségével. Gabriel Romanelli plébános kedden elmondta a Vatikáni Rádiónak, hogy szombat óta két telefonhívást kapott a pápától. Romanelli jelenleg Betlehemben tartózkodik, és állandó kapcsolatban van egyházközsége híveivel. „A pápa hívott néhány perce – nyilatkozta. – Kifejezte lelki közelségét és imáiról biztosított.” Romanelli köszönetet mondott a pápának azért a felhívásért, amelyet a tűzszünet érdekében és minden erőszak, terrorizmus és háború leállításáért tett közzé. A pápa „meg akarta mutatni lelki közelségét, és a plébánián élő menekülteket segítő helyettesemen keresztül fogja felhívni a közösséget”.
A gázai plébánián körülbelül 150 olyan ember él, akik elvesztették otthonukat, vagy biztonságos helyet kerestek a bombázások elől – mondta az argentin pap. Megjegyezte, hogy a támadások az egész területet érintették, de még nem érkezett jelentés arról, hogy a keresztény közösségből meghalt volna valaki, viszont keletkeztek károk. Gáza egész területén – keddi jelentések szerint – több mint hétszázhetvenen haltak meg, és négyezren megsérültek a Hamász október 7-i terrortámadásaira válaszul végrehajtott izraeli csapások következtében. „Ferenc pápa hétfőn is hívott” – hangsúlyozta a gázai plébános. Kifejtette: a pápa tudni akarta, hogy van a nép és az egyházközség. A pápa egyúttal „áldását is küldte, hogy mindenki megtapasztalhassa az Egyház közelségét”.
***
A Vatikáni Rádiónak adott interjújában Gabriel Romanelli gázai plébános a következőket nyilatkozta:
– Hogy van a keresztény közösség?
– A plébánián közel 150 főt látunk vendégül, és van egy másik család egy másik központban. A Szent Család iskolában több szomszédot is befogadtunk, akik menedéket kerestek. Sokan elhagyták otthonukat, és valamelyik családtagjuk vagy barátjuk otthonában kerestek menedéket egy kicsit csendesebb helyen, de ebben a három napban az egész Gázai-övezetet bombázták, ezért senki sem tudja megmondani, hol vannak nagyobb biztonságban. Hála Istennek, a Katolikus Egyház struktúráit mindig is tiszteletben tartották, tudván, hogy mi nem szólunk bele semmilyen politikai vagy katonai kérdésbe. A miénk egy békemisszió, humanitárius misszió ott, ahol a plébániatagjaink vannak, ahol fogyatékos gyermekeink vannak és olyan emberek, akiknek segítségre van szükségük, vagy akiket elhagytak. Teréz anya nővéreivel és az Isteni Ige Társaság papjaival, a verbitákkal dolgozunk együtt. Iskoláink mindig is a befogadás helyei voltak, ahol szívesen látjuk az embereket. A helyzet nagyon-nagyon súlyos.
– Hány robbantás történt szombat óta?
– Hány…? Nem tudnám megmondani… több száz. Hétfő estig a halottak száma körülbelül 700 volt, köztük 140 gyerek, és az övezet egészségügyi minisztériuma szerint több mint háromezren megsérültek, akiknek 10 százaléka gyerek.
– Van információja azokról az emberekről, akik az elmúlt órákban elvesztették otthonukat vagy családtagjaikat?
– Igen, néhány plébániatag elvesztette otthonát, mások házai pedig súlyosan megrongálódtak. Vannak, akik azt sem tudják, mi történt az otthonukkal. Nem tudtak visszatérni, hogy megnézzék, mi a helyzet, de a régió minden tájáról kapnak fényképeket. Például van egy nagyon lakott városrész a belvárosban, egy gazdag környék, amelyet szörnyen bombáztak. Sok ház megrongálódott ebben a három napban.
– Mit gondolnak az emberek a történtekről?
– Általában nem mondják ki a véleményüket, főleg a Gázai-övezetben nem, de mindenbe belefáradtak. Sajnos sok mindenben nem hisznek, mert egy pillanatra úgy tűnt, hogy a dolgok jó irányba mennek, és soha nem gondolták volna, hogy ennyi gyilkosság történik, ennyi embert megfosztanak a szabadságától. Ezek olyan dolgok, amelyek valóban sokkolták az egész világot. A plébániatagokat természetesen nagyon elszomorítja mindez, és mindenki reméli, hogy vége lesz ennek. Azonban rájöttek, hogy csak isteni beavatkozás és számos erő, sok szervezet vagy ország rendkívüli elkötelezettsége segíthet ennek a megállításában, és válaszolhat Ferenc pápa felhívására a terror és a háború befejezése érdekében. Rájöttek, hogy ez szinte lehetetlen, de nem teljesen lehetetlen.
– Az emberek azért nem beszélnek, mert félnek?
– Nem beszélnek, mert nem hisznek senkinek a fal két oldalán. Ne felejtsük el, hogy a gázai háború sokak számára mindig is kísérleti terep volt… Szóval nem mondják el a véleményüket. Nem vagyok sem próféta, sem egy próféta fia, hogy tudjam, mit gondolnak az emberek, de azt mondják, hogy elegük van, és nem hisznek senkinek.
– Most az ostrom bejelentése után van még élelem, villany, gáz? Mi a helyzet?
– Három napja nincs áram. Ami maradt, az egy kis üzemanyag. Az akkuk töltésére használjuk, mert nincs üzemanyag-utánpótlás. Ezeknek a dolgoknak a válsága már az események előtt is létezett. Ne felejtsük el, hogy évekig napi négy óra villanyunk volt, és ez volt a „normális”. Eddig nem érezzük úgy, hogy hiányzik az étel vagy a víz. De nem tudom meddig lesz ez így. Mi például felhalmoztunk utánpótlást, mindig előre látva a problémákat. Vásárolunk, vagy hitelre veszünk, amit találunk, mert közel 150 főt kell ellátni és etetni, egy tál ételt és innivalót adni nekik, matraccal, takaróval kell ellátni őket. De nem tudom, meddig lesz lehetséges, mert minden bombázás alkalmával az emberek mindent elveszítenek és mindenre szükségük van.
– Félnek a szárazföldi inváziótól?
– Igen, egyeseket értesítettek, és a Jeruzsálemi Latin Patriarchátus, az egyházmegyénk konkrét iránymutatásokat adott nekünk, amelyek az izraeli védelmi hadseregtől származnak, hogy evakuáljunk néhány olyan környéket, amelyet megtámadnak. Nem vagyok politikai elemző, és nem sokat értek ebből, de tudom, hogy ez szörnyű lenne.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
