Ökumenikus és vallásközi teremtésvédelmi konferenciát rendeztek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Kara, a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézete és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézete szervezésében szeptember 25-én, Budapesten. Az esemény főelőadója I. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka volt.
A délelőtti ünnepi ülés moderátora Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a PPKE Hittudományi Karának tanszékvezetője volt.
Elsőként Deli Gergely, az NKE rektora köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, az NKE valamennyi tudományos tevékenysége a közjót szolgálja. Ennek jegyében a közigazgatásnak segítenie kell a nemzeti szervezeteket abban, hogy közös céljainkat meg tudjuk valósítani. E célok közé tartozik a teremtésvédelem is. Az Eötvös József Kutatóközpont azt vizsgálja, hogyan hat a vallás a társadalomra, miként tud úgy együttműködni az állam a vallásokkal, hogy közösen válaszoljanak a globális kihívásokra.
Napjainkban a család, a házasság és a teremtés védelme egyaránt fontos. Ferenc pápa és I. Bartholomaiosz pátriárka is nagy hangsúlyt helyez arra, hogy közösen találjunk megoldásokat. Ferenc pápa Áldott légy! kezdetű enciklikájában Assisi Szent Ferencre utalva így fogalmaz: „Közös otthonunk olyan, mint egy nővér, akivel osztozunk a létben, és olyan, mint egy szép anya, aki karjába zár minket.” Deli Gergely rektor arra is felhívta a figyelmet, hogy a teremtett világ védelmének alapjait a Koránban és a Bibliában is megtalálhatjuk.
Kuminetz Géza, a PPKE rektora köszöntőjében az egyházi egyetemekről kiadott Veritatis gaudium dokumentumra utalva elmondta, ebben az Egyház az egyetemeket jogi és filozófiai szempontból is meghatározta, rámutatva, hogy a teológiának nyitottnak kell lennie a párbeszédre.
A teológiai kutatás a kinyilatkoztatott igazság mélyebb jelentését keresi, ugyanakkor kíváncsi kora tudományos eredményeire is. Feladata, hogy ennek révén megszólítsa a legszélesebb társadalmi közeget. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Felelősségünk a teremtett világért című körlevelében is arra emlékeztet, hogy a keresztény ember környezetünk megóvásában minden jóakaratú emberrel együtt szeretne működni. A PPKE ennek jegyében közös kezdeményezéseket és kutatásokat indított. A keresztény szentek Isten, ember és a környezet harmóniájáról beszélnek, hiszen a teremtés Isten legszebb ajándéka, Isten és az ember találkozásának színtere, ezért a teremtésvédelem mindig több, mint a jövő nemzedék életlehetőségének biztosítása.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntőjét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Szentséges Atya!
Igen Tisztelt Rektor úr!
Eminenciás és Excellenciás Uraim!
Tisztelt Konferencia!
Most pénteken Pannonhalmán ökumenikus tanácskozás volt a békéről. Az inspiráló előadások rávilágítottak, hogy nem csak az ökumenizmus, vagyis a keresztények egységéért való fáradozás, hanem a béke ügyének szolgálata is kettős feladatot jelent. Egyrészt emberi tudásunkat, adottságainkat, fáradozásunkat szólítja meg, azt kívánja, hogy lelkesen dolgozzunk az ügyért. Másrészt olyan emberi erőt meghaladó feladatokról van szó, amelyek teljesítéséért imádkoznunk kell.
Nagyon is illő volt tehát, hogy Szent Benedek útmutatásának fényében megszívleljük a kettős felszólítást: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál!
Amikor környezetvédelemről beszélünk, ugyancsak sok gyakorlati feladat jut eszünkbe. Nem véletlen azonban, hogy mi nem csupán a környezetről szólunk. Mert a környezet említésekor ki-ki a saját kényelmére, a saját életfeltételeire gondol és nem egyértelmű, hogy ki kiért vagy miért érzi felelősnek magát. Talán a jövendő nemzedékekért? Vagy az egész világért itt, a földön? És főként: miért kell magunkat felelősnek tekinteni mindezekért.
Hitünk fényében egyértelmű, hogy a teremtett világ védelméről van szó. Ezért is beszélünk szívesen teremtésvédelemről. Ez viszont azt jelenti, hogy
Ez viszont azt jelenti, hogy megint csak olyan feladattal állunk szemben, amely emberi erőnket meghaladja. Hiszen nem is ismerjük a teremtett világ összes törvényszerűségeit. Újra és újra tapasztaljuk, hogy egy-egy nagy természetátalakító törekvés váratlanul olyan károkat okoz, amilyenekre a szakemberek sem számítottak. Sokszor úgy érezzük, hogy varázslóinasok vagyunk, akik hatalmas erőket tudnak elszabadítani, de nem tudják megfelelően kormányozni őket. Az Ezeregy éjszaka meséiben találkozunk a palackba zárt szellemmel, aki elpusztíthatja azt, aki egyszer kiszabadítja.
Tehát a teremtés úgynevezett védelmében is egyszerre kell megfeszítenünk emberi képességeinket és imádkoznunk Istenhez. Kérnünk kell őt, hogy adjon világosságot a tudományos kutatóknak, a műszaki újítóknak, adjon jó ötleteket a társadalmak megszervezésére, hogy segíthessék az igazság egyre mélyebb megismerését, amit pedig felismertek, azt a gyakorlatban is alkalmazni tudják igazságban, igazságosságban, szeretetben és szabadságban, ahogyan Szent XXIII. János pápa hatvan éve megjelent enciklikájában, a Pacem in terrisben tanítja.
Imádkoznunk kell tehát azért, hogy az emberiség egyre inkább meg tudja oldani a teremtésvédelem hatalmas feladatát.
Gondoljunk arra, hogy szokásban volt a vetések megáldása, vagy idézzük fel Szent Ferenc alakját, aki a madaraknak is prédikált. Ugyanő érezte át, hogy testvérei vagyunk a Napnak, a Holdnak és a teremtett természet nagy jelenségeinek. Mennyire más ez a lelkiség, mint egyes római császároké volt, akik a Nappal és a Holddal együtt azért ábrázoltatták magukat, mert istenként imádták ezeket az égitesteket, de istennek tekintették saját magukat is, és ezért mondták a nap és a hold testvérének magukat.
A keresztény teremtésvédelem nem így érzi rokonnak magát a természet erőivel!
Őt kérjük, hogy adjon békét és harmóniát az emberek és a többi teremtények között. Ő segítsen meg minket, hogy ezt az összhangot nagylelkű szeretettel keressük és szolgáljuk!
Eredményes és áldott tanácskozást kívánok a most kezdődő kongresszusnak!
Michael Wallace Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa a konferencia résztvevőit köszöntve rámutatott, Ferenc pápa sokszor beszél arról, hogy napjainkban nőtt a szegénység, a háborúk instabilitást hoztak, sokan kénytelenek elmenekülni szülőföldjükről, a nemzetközi megállapodások pedig törékennyé váltak. Korunk válságjelenségei közül kiemelkedik a klímaváltozás, mely nem állt meg: aszály, erdőtüzek, viharok sújtják Földünket. Az egyéni gazdasági érdekek azonban megnehezítik a közös fellépést. A Szentatya arra hív, hogy változtassuk meg a szívünket és az életformánkat is, de erre I. Bartholomaiosz pátriárka is sokszor utalt. Közös feladat megvédeni közös otthonunkat.
Peter Turkson bíboros, a Pápai Tudományos Akadémia elnöke, az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának volt prefektusa Az emberi személy átfogó szemlélete a Laudato si’ alapján címmel tartott előadást. Rámutatott: Ferenc pápa szerint az Egyház kiemelt feladata, hogy elköteleződjön a népek fejlődése iránt. Szent VI. Pál pápa a Populorum progressio szociális enciklikában úgy fogalmazott, hogy kötelességeink vannak a szegényekkel szemben. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa is. A személy nem áll meg önmagában – emelte ki az előadó –, az minden esetben kapcsolatot feltételez: más emberekkel, Istennel és a teremtett világgal.
A valódi, integrális, átfogó emberi fejlődés nem vezethet szegénységhez, nem eredményezhet környezetrombolást. A fejlődés akkor tekinthető teljesnek, ha minden nép és minden ember részese lehet.
Isten az embert saját képére és hasonlóságára teremtette. Azt mondta az embernek, hogy uralkodhat az élőlényeken, vagyis egyfajta hatalmat adott Ádámnak. Bár az ember a földhöz kapcsolódik, Isten lelkét is magában hordja. Ugyanakkor Isten az embert az édenkertbe helyezte: „dolgozz és élj benne”. Az emberi munka itt szolgálatot jelent, Isten arra hívta az embert, hogy vigyázzon az édenkertre, őrizze azt. Ádám és Éva utódai is Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve. A görög adelfosz, testvér szó azt jelenti, hogy ugyanabból a méhből való, vagyis minden ember, az egész emberiség egy családnak tekinthető. Az ember ugyanakkor képes a romlásra, mert sérülékeny, de a fejlődésre is, utóbbi alapja számunkra Jézus Krisztus személye.
Aldous Huxley a Szép új világban ír arról, hogy a körülmények miatt meg kell változtatni az embert. A transzhumanizmus azt jelenti, hogy manipuláljuk az emberi személyiséget. Miközben például a betegségeket szeretnénk megszüntetni, megelőzni, az ember életkörülményei javításának ürügyén magát az embert is át akarjuk alakítani. Ehhez tartozik az emberi identitás megváltoztatásának gondolata is. Ez semmiképpen sem helyeselhető.
Salama Gomaa Ali Daoud, az Al-Azhar Egyetem rektora előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a vallások közötti párbeszéd célja az együttműködés és a kölcsönös tisztelet. A vallások az általános, nemes emberi értékekre épülnek. Ezek közé tartozik a szeretet terjesztése, az egyenlőség, a szabadság, a szegények tisztelete és az erkölcsi elvek betartása. A vallások hitre és szeretetre ösztönöznek. A gyűlölettől, a gonoszságtól, a haragtól minden vallás óva int. A mindenható Isten mindenkit egy célra teremtett: szolgálnunk kell őt. Isten az a hatalmas erő, aki megadja számunkra a javakat.
De a vallások az igazságosságra is felhívják a figyelmet. Ez Isten parancsa. Ennek része, hogy segítsük a szegényeket. „Az igazságtalanság sötétséget hoz az utolsó ítélet napján” – mutatott rá az előadó. A világbéke azt jelenti, hogy a világosság jut uralomra.
Salama Gomaa Ali Daoud arról is beszélt, hogy a palesztin nép napjainkban nyomorúságos körülmények között él. Véleménye szerint az a 13 évszázad, amíg Jeruzsálem muszlim uralom alatt állt, biztonságos időszak volt. Az előadó azt is elutasította, hogy egyesek elégetik a Koránt. „A szent iratokat, ugyanúgy, mint a szent helyeket, meg kell őrizni. Türelmeseknek kell lennünk, ugyanakkor közös értékeinket kell terjesztenünk úgy, hogy közben soha ne veszítsük el a reményt” – zárta előadását az Al-Azhar Egyetem rektora.
A konferencia főelőadását Őszentsége Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka tartotta. Szerinte az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás Isten teremtett világának megőrzése. Ezzel a problémával mindannyiunknak szembe kell néznünk. Semmi és senki nem létezik elszigetelten, a teremtésvédelem tehát közös ügy. Lelkiismeretes és összehangolt cselekvésre van szükség. Egy békés, igazságos, fenntartható világot kell hátrahagynunk az utánunk következő nemzedékeknek.
A Covid-19-világjárvány egyik nagy tanulsága volt, hogy nem játszhatunk Istent. De a tudománnyal sem foglalkozhatunk felelőtlen módon.
A teremtés védelmének ugyanakkor lelki dimenziója is van. Az életet nem szűkíthetjük le a saját létezésünkre. Ebben az összefüggésben az ökumenikus párbeszéd, elkötelezettség is egyfajta nyitást jelent. Az ökumenikus patriarkátus számára a teremtésvédelem nem valamiféle PR-tevékenység – hangsúlyozta Bartholomaiosz. A hitvallásban is Istenről mint az „ég és föld, minden látható és láthatatlan teremtőjéről” beszélünk. Az ökológiai válság nem csak tudományos probléma.
De a teremtés iránti aggodalom a legszegényebbekre is ráirányítja a figyelmünket. Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka utalt több olyan kezdeményezésre, dokumentumra is, mely szerint az Egyház élete egyfajta alkalmazott ökológia. A pátriárka azt is elmondta, hogy különbizottságot nevezett ki, melynek feladata az ortodox egyház társadalmi tanításának rögzítése. Ez a dokumentum nem válaszokat ad, hanem párbeszédre buzdít, rámutatva az Egyház világban való jelenlétére.
A konferencia csúcspontjaként a résztvevők ünnepélyes deklarációt fogadtak el a teremtett világért vállalt közös felelősségünkről. Ennek szövegét Puskás Attila, a PPKE Hittudományi Karának dékánja ismertette.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke méltatásában arról beszélt, hogy a teremtett világ iránti felelősség hozzátartozik erkölcsi lény mivoltunkhoz.
Kiemelte, a Magyarországi Evangélikus Egyház létrehívta az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoportot, mely értelmes és következetes válaszokat keres a minden embert érintő kérdésekre. Az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése is tett ilyen irányú nyilatkozatokat. Fabiny Tamás püspök is rámutatott a „gondozni és művelni” isteni parancsolat fontosságára, hiszen Isten teremtésének részei vagyunk. A globális hőmérséklet emelkedése a biológiai sokféleség, az élet és a közösség elvesztését jelenti.
A teremtett világról ugyanakkor az ökumené jegyében kell gondolkodnunk. Az előadó Nathan Söderblom evangélikus teológust idézte: „A tan elválaszt, a szolgálat összeköt.”
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes felszólalásában rámutatott, a teremtésvédelem Ábrahám vallásainak sajátja, mert feltételezi a teremtő abszolútum elfogadását. Ebből következik, hogy Isten szabadon és szeretetből teremt, ezért a világ őt tükrözi és rá mutat. A panteista vallások szerint Isten és a világ azonos, míg a profán ateizmus úgy tartja, hogy a világ nem lehet szent, vagyis korlátlanul kihasználható. A Bibliában olvassuk, az ember feladata, hogy művelje és gondozza a világot. A művelni kifejezés azt jelenti, hogy aktívan közreműködünk annak megóvásában. A gátlástalan ipari lobbi csupán nyersanyagként tekint a világra, a másik kísértés pedig az, hogy magára hagyjuk.
A zöldideológia a természet rendjére hivatkozik, miközben a társadalommal és az emberrel kapcsolatban természetellenes gondolatokat terjeszt. A keresztény teremtésvédelem viszont az ember és a világ megóvásánál is a természet rendjére hivatkozik.
A konferencián elhangzott Mendelssohn Andante e rondo capriccioso Op.14. című műve Bede Ágoston zongoraművész előadásában.
Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
