Üzenet a távolból Kulcsár Péter2023. 09. 21., cs – 16:48
Egy héttel a szlovákiai előre hozott parlamenti választás előtt felmérések szerint a voksolásra jogosultaknak csaknem a fele akar szavazni. Három és fél éve 65,8 százalékos volt a részvételi arány. A borúlátók úgy vélik: a jelenlegi feszült társadalmi légkörben most még ennél is kevesebben járulnak az urnákhoz.
Ők azzal érvelnek, hogy jó lelkiismerettel nem tudnának egyik indulóra sem szavazni. Szerintük Robert Ficóék hiába bizonygatták elképesztő energiával és hangerővel, hogy a volt kormánypártiak nem a valós bűnügyeket igyekeznek felderíteni, hanem főleg a szocdemnek nevezett párt ellehetetlenítésére törekednek. Tárgyilagos elemzés alapján elképzelhető, hogy a bűnvádi eljárások során előfordulhattak túlkapások, de több mint kéttucatnyi, kevés kivétellel a jelenlegi legerősebb ellenzéki párt holdudvarába tartozó személy jogerős elítélése egyértelműen azt bizonyítja: elsősorban a Smer bennfentesei éveken át korrupciós rezsimet működtettek, amelyben a „mi embereinknek” a haja szála sem görbült, pedig törvénytelenül hizlalták bankszámláikat. Máig csak sejthetjük, vajon ki volt a leleplezésükre törekvő Ján Kuciak meggyilkolásának megrendelője. Azt viszont számontartjuk, hogy kik azok, akiknek máig sikerült elkerülni a törvényes felelősségre vonást – olykor a főügyész által alkalmazott, immár hírhedt 363-as törvénycikkely révén.
Elképedve szemléljük azt is, hogy a magyar kormányfő Ficónak szurkol. Pedig a pozsonyi pártelnök ismert garázdálkodásain kívül máig nem kért bocsánatot Malina Hedvig meghurcolásáért, Robert Kaliňák meg a DAC-szurkolók megveretéséért. Orbán Viktor mégis stratégiai partnert lát a Smer vezetőjében, Brüsszel szűntelen ostorozásában, továbbá Putyint mentegető megnyilvánulásaiban. Az sem zavarja, hogy a Smer szocdemnek nevezi önmagát, holott a vezetőik a Republika újfasisztáival szemezgetnek.
Nyilvánvalóan a Smer támogatottságának növekedéséhez hozzájárult a volt négypárti koalíció állandó marakodása, kapkodása, sok egyéb hibája, ami százezreknek okozott kiábrándulást az úgynevezett nagypolitikából. Felmentést az sem adhat a levitézlett politikusoknak, hogy a világjárvány, az ukrajnai orosz agresszió és a vágtató infláció nehéz feladatok elé állította őket. Sokan már csak legyintettek, amikor Boris Kollárról, Igor Matovičról – miként Andrej Dankóról is – kiderült, hogy csalással szerezték a diplomájukat. Egyébként a jelenlegi házelnök évekkel ezelőtt Család vagyunk (Sme rodina) néven alapított pártot, holott csaknem úgy váltogatta – válogatja? – az élettársait, mint mások a ruháit. Több esetben pedig nem éppen lovagiasan viselkedett velük, ami a politikai bukását is okozhatja. A sikeres megyei választás után nem tett jót sok hazai magyar polgárnak a pártszakadás.
Ebben a zűrös helyzetben főleg a fiatalok a Progresszív Szlovákia felé fordulnak, amelynek egyik jelöltje, Jaroslav Spišiak szerint ez a párt nem sározódott be, és számos szakértő szerepel a listájukon. Nem akarja törvényesnek hirdetni a könnyű drogok használatát, amit bizonyos mértékig nem tartanának bűncselekménynek. Ugyanakkor a hagyományos családmodellel és a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos programjukat leginkább a konzervatív polgárok utasítják el, akik jórészt a szlovák jobbközép pártok hívei.
Ebben a lesújtó helyzetben sem helyes, ha jövő szombaton otthon maradunk. Ugyanis több párt listáján találhatunk szakmailag rátermett, morálisan feddhetetlen jelölteket, akik közül négyet bekarikázhatunk. Ez vonatkozik a Szövetségre is, amelynek a három magyar induló közül a legtöbb esélye van az ötszázalékos küszöb megugrására. Aki a szintén hiteles jelöltekkel induló Kékek–Híd vagy a Magyar Fórum csapatának feltámadásában bízik, az voksoljon valamelyikükre, habár ezzel alighanem a hazai magyar parlamenti érdekérvényesítés esélyeit csökkenti. Bárhogy is tervezik, érdemes megszívlelni Kossuth Lajos távoli, de aktuális üzenetét: „Mindnyájunknak el kell menni.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
