A korábban túsztárgyalóként dolgozó Végh József kriminálpszichológus, nyugalmazott rendőr alezredes szerint az esztergomihoz hasonló esetben is nagyon fontos, hogy a túsztárgyaló minél több ismeretet szerezzen az elkövetőről, ugyanakkor nem ígérhet neki semmit, és mindvégig csak a helyszíni parancsnok utasításait követheti.
Mint az Infostart is beszámolt róla, szerda este robbanás történt Esztergomban, egy férfi felrobbanthatott egy gázpalackot, ebben többen meghaltak, köztük egy rendőr is. A bűnüldözésnek korábban is látókörében volt a férfi, rendszeresen „látogatták”. Sajtóinformációk szerint épp egy rendőri intézkedéskor robbanthatott a férfi, feltehetően tehát gázpalackot. A szörnyűségbe az elkövető is belehalt.
A Bors szerint már délután komoly felfordulás volt a tanyánál (Búbanatvölgy), amikor a Tallér utcában élő férfivel közölte a szolgáltató: miután nem fizette számláit, kikapcsolják nála az áramot. A sok helyi által agresszívként jellemzett férfi állítólag ezek után kezdett el fenyegetőzni.
Az Infostart az ügyben a korábban túsztárgyalóként dolgozó Végh József kriminálpszichológust, nyugalmazott rendőr alezredest kérdezte az ügyben.
„Először is ilyenkor történik egy riasztás, ezt követően igyekeznek minél több információt begyűjteni a helyszínen arról, hogy mi történt, ki az elkövető, mit lehet tudni, korábban hogyan viselkedett. Nagyon fontos tudni, hogy volt-e vele valaki, akivel beszélt, vele fel kell venni a kapcsolatot, kikérdezni, miről, hogyan beszélt, hogyan nyilatkozott az elkövető. A szomszédoktól is információt kell gyűjteni, ezután pedig
nagyon fontos besorolni, hogy milyen személyiségtípus vagy milyen elmebetegségben szenved”
– sorolta.
Nagyon rövid idő alatt kell tehát nagyon sok információt begyűjteni, de időt kell rá szánni, hogy minden szükséges információ meglegyen az elkövetőről, mielőtt a kapcsolatot felveszik vele is.
„Sokféle személyiségtípus lehet, lehet akár bátortalan demonstra öngyilkos, lehet csak demonstra öngyilkos, lehet bátortalan öngyilkos is. Az a legjobb, ha telefonon tárgyalunk vele vagy kihangosítás segítségével. Nem célszerű bemenni. Fontos bemutatkozni, elmondani, hogy kik vagyunk, és tudakolni, hogy milyen néven szólíthatjuk őt. Világossá kell tenni, hogy mi a cél, amit elérnénk” – folytatta.
Azt szerinte is nehéz megmondani, hogy milyen témákról kell ilyenkor beszélni, Végh József mindig igyekezett hozzáigazítani az emberhez, akivel tárgyalt, meg kellett keresni „világos ablakot”, vagyis felvetni valami olyat, amire biztosan reagál; például megkérdeni, hogy „tessék mondani, esik ma még a hó?”
Az „óvatos lebeszélés ügyében azt mondta”: a feladásra felszólítás negatív, a „hagyja abba, ne folytassa” kevésbé negatív.
Ígérnie semmit sem kell a tárgyalónak,
a parancsnok kezében van a döntés a cselekvésről, engedmények tételéről, a tárgyaló csak a szakértelmét használja arra, hogy a parancsnok döntését pontosan végrehajtsa.
Tud olyan engedményről is, amelyet a parancsnok megadhat a sikeres túsztárgyalás érdekében.
„Ha pizzát kér, kaphat pizzát” – vetette fel.
Végh József azt is aláhúzta, ha az elkövető paranoid, akkor a túsztárgyaló nem tűnhet fel segítő attitűddel, mert az csak gyanút ébreszt az elkövetőben.
„Hozzá kell igazítani a tárgyalást, a bemutatkozást, a kapcsolatfelvételt; ahhoz, hogy milyen típusú elkövetővel van dolgunk. Minden eset más, minden ember más, minden helyszín más tud lenni” – fejtegette Végh József kriminálpszichológus, egykori túsztárgyaló.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
