Ilonának keresztelték, de családja csak Lilinek szólította. Így is mutatkozott be mindenkinek. Az eddigiek során kétszer is meggyújtotta Párkány adventi koszorújának gyertyáját. A szervezők most is fontolgatták, elhívják majd a negyedik gyertya meggyújtására, hiszen pontosan december 23-án töltötte volna be 106. életévét. A sors másként határozhott, Lili néni szeptember 12-én az égi hazába költözött.
Gazdálkodó szülők gyermeke volt. Még emlékezett a Vadas fürdő helyén legelésző tehenekre, a kétkezi munka terhére, örömére. Együtt nőtt fel két bátyjával és a nővérével. Életük a Duna körül nyüzsgött, nyáron fürödtek, csónakáztak, télen korcsolyáztak.
A világháború borzalmaira – a híd felrobbantására, lemészárolt teheneikre, a bujdosás félelmeire, utolsó lovuk oroszok általi kegyetlen betörésére – nem szívesen emlékezik, de az megmaradt emlékezetében, hogy akkoriban az emberek jók voltak egymáshoz, segítették egymást minden módon.
Szerette a számtant, ezt is tanulta és a kenyere is ez lett, sokáig dolgozott bérelszámolóként. A mértékletesség jellemezte egész életében.
Akit szeretett, ott maradt a háborúban, hiába várta vissza. Nem is ment férjhez soha, ezért sokan büszkének hitték. Pedig mindenkit csak ahhoz az egyhez mért. Még hetvenéves korában is akadt kérője, ami nem csoda, hiszem Lili néni maga volt a sugárzó derű.
Rokonait és azok gyermekeit azonban szerette, számon tartotta, élete végéig tudakolta, hogy alakul a sorsuk. Mindig valakit istápolt, segített, támogatott. Még százéves kora után is főzött, mosott, stoppolt, takarított. Pár éve már unokatestvérével Idával élt, közvetlenül lakása szomszédságában, ahová sokszor átjárt.
A jó Isten kezét fogta egész életében, öt hete még a vasárnap reggeli szentmisén is részt vett, napközben pedig a Mária Rádió adásait hallgatta.
Rózsika, Lili egy másik unokatestvére elmondta, két hete rosszul lett, kórházba is került, de hazaadták és családja körében hunyt el. Nyugodjék békében!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
