Gerjesztett fogalomzavar Kulcsár Péter2023. 09. 13., sze – 17:13
A választási kampány hihetetlen fordulatokat vesz, szinte az őrjöngésig fokozza a kedélyeket. Elsősorban persze bizonyos politikai pártok választóinak kedélyeit, a negatív hangulat fokozásában pedig Fico pártja viszi a prímet.
Nem csoda, hiszen nekik van a legtöbb vesztenivalójuk, mert börtönben végezhetik az eddig elkövetett bűneikért. Ide sorolhatjuk Matovičot is, aki a káosz nagymestere és a gyűlöletkeltés aktív előidézője. De nincs egyedül ezzel a manipulatív technikákkal, homofób és transzfób nézeteivel, amit legutóbb épp a magát kereszténydemokratának nevező párt vezetője, Majerský is bizonyított.
Nézzük csak meg közelebbről az állításait! A társadalom mételyének nevezte az LMBTQ-csoportba tartozó honfi társait. Amikor ez a kijelentése felháborodást keltett, úgy tett, mintha bocsánatot kérne, és kijelentette, hogy nem az egyes emberekről van szó, hanem az LMBTQ-ideológiáról. De mi is az? Az emberi jogok ellen fellépő politikusok és támogatóik azt terjesztik, hogy létezik valamiféle ideológia, amely fel akarja számolni a „normalitást”, a biológiai nemeket, amely szerintük a férfi és a női heteroszexualitást jelenti.
A fogalmakat kéne elsősorban tisztázni, mielőtt bárki felülne ennek a téveszmének – vagyis az LMBTQ-ideológia állítólagos létezésének.
Biológiai nemen azokat a biológiai és testi tulajdonságokat értjük, amelyek eltérők a nőknél és a férfiaknál. A társadalmi nem, angolul gender, azokat a társadalom által kialakított és elvárt viselkedési módokat és tevékenységeket jelenti, amelyeket biológiai nemük alapján férfiakhoz vagy nőkhöz társítunk, tehát egyáltalán nem természettől adottak.
A következő két fogalom, amivel sokan nincsenek tisztában, a nemi identitás és a nemi orientáció. Az első azt jelenti, hogy az ember melyik társadalmi nemhez tartozónak érzi magát. Ez nem feltétlenül azonos a biológiai nemével. Az egyén szubjektív megéléséről van szó, amely nem választás, hanem veleszületett adottság kérdése.
És el is jutottunk a transznemű kifejezéshez, amely azokat az embereket jelenti, akiknek a nemi identitása és az általuk a külvilág felé mutatni kívánt identitása eltér attól a nemtől, melyet születésükkor megállapítottak. Szexuális orientáció alatt pedig azt értjük, hogy az adott személy férfiakhoz, nőkhöz, mindkét nem képviselőihez vagy egyik nem képviselőihez sem vonzódik érzelmileg és/vagy szexuálisan.
A nemek közötti egyenlőség alapvető emberi jog. A homofóbia és a transzfóbia, vagyis a homoszexuálisok és a transzneműek elleni diszkriminatív fellépés nagyon veszélyes, és ha az állam részéről még megerősítést is kap, az azt jelenti, hogy az állam nem teljesíti alapvető kötelességét, ami minden állampolgár személyiségi jogainak és testi épségének (és persze emberi méltóságának) védelme, hanem erősíti a társadalomban lappangó negatív érzelmeket, a bizonyos embercsoportok iránti ellenszenvet, gyűlöletet. A gyűlölet erősítése pedig bátorítja azokat, akik hajlamosak rá, sőt új gyűlölködőket állít csatasorba. Maga a gyűlöletbeszéd, bármely ember vagy embercsoport elleni diszkriminatív fellépés bántalmazást jelent. Ugyanúgy, mint egy bántalmazó kapcsolatban vagy családban, a bántalmazó szóbeli megalázással kezdi, majd a bántalmazás fokozódik, szidás, kiabálás, zaklatás, ellenőrzés, minden tett és gondolat megkérdőjelezése, igaztalan vádaskodás következik, mindezek után pedig a fizikai erőszak, aminek a végkifejlete gyakran gyilkosság. Az állam (a hatalmon lévő politikusok) bántalmazó megnyilvánulásainak következménye is volt a Váralja utcai kettős gyilkosság.
Az LMBTQ-mozgalom pedig, mint minden emberjogi mozgalom – például a feminizmus, aminek köszönhetően a nők kiharcolták a szavazati jogot és még sok mást, például a tanulás, a munkavállalás, az önálló élet jogát – éppen azért jött létre, mert az ebbe a társadalmi csoportba tartozó embereket diszkriminálják, zaklatják, elnyomják, sőt megtámadják és megölik.
Melyik társadalmi csoport lesz a következő, akit ellenségnek kiáltanak ki, ha a gyűlöletkeltő politikai pártok veszik át a hatalmat? Talán emlékszik még valaki Fico pár évvel ezelőtti kijelentésére, hogy „A magyarok nagyon nyújtogatják a kezüket!” Hogy mit értett ezalatt? Hogy túl sokat akarunk? Talán a nemzetiségi – emberi – jogainkat vonta kétségbe?
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
