A Baja mellett lévő Máriakönnye kegyhely, vagy ahogy a helyiek ismerik, Vodica újra várta a zarándokokat híres Kisboldogasszony-búcsújára szeptember 9–10-én. A szombati szentmisét és fáklyás körmenetet Tóth Tamás pápai káplán, címzetes apát, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára vezette; a vasárnapi szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be.
A vodicai Kisboldogasszony-búcsún a szombat esti szentmisét hagyományosan meghívott szónok mutatja be. Tóth Tamás, az MKPK titkára beszédének kezdetén az ünnep lényegét magyarázta el. A felolvasott evangéliumi szakaszból hallottuk, Jézus születését megelőzően az angyal hírül adja az eseményeket, és Mária igent mond a feladatra, melyre Isten meghívta.
Olyan egyszerű lehetett ez? – tette fel a kérdést a szónok. Mintha nem lett volna benne sem kétség, sem zavar. Persze mindannyiunknak eszébe jut, hogy Máriának könnyebb lehetett, és egész biztos, hogy voltak olyan adottságai, melyek miatt könnyebben mondhatott igent.
Gyakran megvan bennünk a kísértés, hogy Máriának és a szenteknek, illetve másoknak mennyivel könnyebb, mint nekünk. Saját nehézségeinket, hibáinkat nehéz hordozni.
Amikor Mária életében megtörtént az angyali üdvözlet, ő már nagyon sok imádságos gyakorlaton volt túl. Ezért, amikor a komoly feladat elhangzott, nem volt kérdés, hogy mit válaszoljon. Nehezebb nekünk, hiszen mi bűnös emberekként kezdjük el az életünket, de a gyakorlás segítség abban, hogy Istennek mindig igent tudjunk mondani. A zarándoklatnak is ez a lényege. Azért jövünk Vodicára is, hogy gyakoroljuk a szeretetet és az imádságot – fejezte be beszédét a szónok.
A szentmise fáklyás körmenettel, majd szentségi áldással folytatódott, amit ifjúsági szentségimádás és közösségi rózsafüzér követett.
Éjjel a búcsúi zarándokok halottaiért mutattak be szentmisét, majd hajnali hattól óránként voltak szentmisék – volt horvát és német nyelvű liturgia is, majd délelőtt tíz órakor Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be az ünnepi szentmisét.
A főpásztor beszédének kezdetén arról szólt: egy születésnap alkalmával nemcsak arra gondolunk, hogy megszületett valaki egy család gyermekeként, hanem az egész életére. Az ember születésével egy élet kezdődött, amelynek a tartalma jelentős a számunkra. II. János Pál pápa Mária-évet hirdetett 1987-ben a Szűzanya születésének „jubileuma” alkalmából, de valójában nem tudjuk, mikor született Mária. Azért figyelünk rá, mert életét teljesen átjárta az Isten élete. Isten örök jelenben él, ezért mindaz, amit Mária tett, megélt és példaként felmutatott, minden időben összekapcsolható a mi életünkkel.
Az érsek felidézte XVI. Benedek pápa reményről szóló enciklikájának végét, ahol Máriához így fohászkodik: „Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, mi Anyánk, taníts minket veled együtt hinni, remélni és szeretni. Mutasd meg nekünk az Ő országába vezető utat.” Bábel Balázs hozzátette: most, a tanév kezdetén jó elgondolkodni arról, hogy állandóan tanulásra szorulunk. Máriától megtanulhatjuk az Isten országába vezető utat.
Ő egyszerre volt tanító és tanítvány. Jézusnak is mint embernek szüksége volt tanításra. Meg kellett tanulnia anyanyelvét, a helyes viselkedést, a hagyományokat, és ezt Mária adta meg neki. Közben azonban a tanító tanítvánnyá vált.
Az apostoloknak elmondott Jézusról olyan dolgokat, amelyet más nem tudhatott, így az evangéliumok születésében része volt.
Imájában Benedek pápa kitért az isteni erényekre: a hitre, a reményre és a szeretetre. Igen megkopóban vannak ezek az erények napjainkban – mondta az érsek. A legutóbbi népszámlálás eredményeit ugyan még nem tudjuk, de félő, hogy sokan arra sem vették a fáradtságot, hogy válaszoljanak a vallásra vonatkozó kérdésre. Ez a közöny és közömbösség átka. Még az ateista is többet ér, aki a nézetéért ki mer állni. Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve így ír: „Mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” Az embernek hitvallónak kell lennie. Ez nem könnyű, nem nézik jó szemmel, mégis fontos. A liberális világ már egyáltalán nem akar Jézusról hallani, mert azt mondják, hogy sérti a másként gondolkodókat. Érdekes, hogy a mi hitünk érzékenységére nem gondolnak – tette hozzá Bábel Balázs.
A hit mellett a reményre is szükség van. A fiatalságra egyre jellemzőbb a csüggedtség. Pedig fiatalon kell, hogy az embernek nagy céljai legyenek, ám ez most sokakból hiányzik. A fiatalok félnek. Nemcsak azért nem köteleződnek el, mert nem divatos, hanem félnek az élettől. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő: háború, klímaváltozás, közömbösség…
A szeretet erénye is komoly hiányokat szenved. A világ mintha nem előre haladna, megkopott, valamiképpen visszafejlődik a szeretet.
Mária azonban tanít hitre, reményre, szeretetre. Mária hite erős: a „Legyen nekem a te igéd szerint!” egy előre aláírt üres lap volt. És ő a kereszt alatt is kiállt az angyali üzenetkor hitből kimondott szava mellett. Mária jól értelmezte az isteni gondviselést: nem azt jelenti, hogy semmi bajunk nem lehet, hanem azt jelenti, hogy Isten mindig megadja az erőt, hogy helytálljunk, és a végső harcban is megmaradjunk. Ezt Mária megélte és szeretetével hitelesítette.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
