A 20. századi magyar festészet eddig nem kellően feldolgozott területét, a festőnők hazai munkásságát idézi fel a Kohán Képtár A Nők ecsettel (1896-1952) című, október végéig látogatható új időszaki tárlata – tájékoztatta a kiállítóhelyet működtető Erkel Ferenc NKft. közleményben az MTI-t.
Mint írták, a látogatókat a gyulai KöröspArt Galéria 25 év alatt kialakított gyűjteményből ezúttal 47 alkotás segíti az alkotók felfedezésében.
Magyarországon először a művészeti oktatás tárta ki kapuit a női felsőfokú oktatásban tanuló lány hallgatók előtt, amelynek fő szorgalmazója Székely Bertalan volt. Az 1890-es évektől az 1920-as évekig számtalan reform biztosította a hölgyek főiskolai tanulmányait, amelyhez kitűnő felkészülési lehetőséget jelentett Deák Ébner Lajos festőiskolája.
Az európai trendeknek megfelelően 1909-ben létrejött a Magyar Képzőművésznők Egyesülete, majd 1931-ben két újító szándékú festőcsoport is megalakult: az Alkotó Művésznők Egyesülete (tagja volt például Feszty Masa, Szegedy-Maszák Leona, Porter Paula, Raidl Ilona) és a régi egyesületen belül az Új Nyolcak (többek között Hranitzky Ilona és Futásfalvi Márton Piroska) részvételével.
Jelentős művészek nőttek ki a müncheni, párizsi, nagybányai festőiskolákból (Kalivoda Kata, Decsy Etelka), de a Képzőművészek Új Társasága kiállításain is többen szerepeltek (mások mellett Gráber Margit, Sebők Margit), továbbá az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület keretében is rendszeresen bemutatták műveiket (Porter Paula, Wilhelm Lujza).
Voltak, akik a családjukban kapott művészeti hagyományok és indíttatás alapján fogtak ecsetet a kezükbe (Bihari Emma, Berkes Ilona, Berkes Ili, Kacziány Adrienne, Kohner Ida).
Az 1920-as, 1930-as években Csók István és Vaszary János főiskolai osztályából sok modern szemléletű alkotó került ki és képezte tovább magát művésztelepeken is, amelyben meghatározó volt Nagybánya világa.
Voltak, akiket vonzott a világ és az egzotikum. Így lett világhírű festőművész az indiai magyar-zsidó származású lányból, a már gyerekként festő és rajzoló Amrita Sher-Gil-ből, és így vált India egyik legelismertebb festőnőjévé Sass Brunner Erzsébet.
A kiállításon ezektől a hölgyektől is, összesen 37 alkotótól látható egy-két műve.
Bár a festőművészeti pálya idővel egyre elérhetőbbé vált a nők számára is, mindig meg kellett küzdeniük a sikerekért. A középosztálybeli vagy arisztokrata családokból származó hölgyeknek könnyebb volt elfogadtatniuk környezetükkel a művészet iránti vonzódást, a tanulás támogatását és a festői életpályát. Sokan a megélhetés, családalapítás miatt idővel kénytelenek voltak felhagyni művészi karrierjükkel – olvasható a közleményben.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
