Szülővárosában és egyben a fiatalságát meghatározó Királyhelmecen találkozott ifj. Gyimesi György meghívott vendége, Iván Tamás társaságában a bodrogköziekkel. A Bodrogközi Magyar Közösség Háza nagytermében megrendezett beszélgető estre alig fértek be az érdeklődők – azok, akik számára a házigazda, Pásztor István szavaival élve nem közömbös közösségünk sorsa, jövője és akik minden bizonnyal szívükön viselik a közelgő, meghatározó parlamenti választások fontosságát és egyben a tétjét is.
Iván Tamás megköszönve Gyimesi György meghívását, a jelenlévőknek elárulta, hogy személyes jelenlétükkel szeretnének megdolgozni a bizalmunkért és szívesen vett részt szülei régiójában egy olyan esten, ahol a felvidéki magyarság parlamenti képviseletéről és jövőjéről beszélgettek.
Azon véleményét, hogy vajon miért a Szövetség a megfelelő választás ez utóbbira, rögtön 3 nyomós indokkal támasztotta alá, éspedig:
1/ A Szövetség az a párt, amely szakmai szinten tudja az ország déli régióit képviselni.
2/ Ez a párt az, amely egyáltalán képviseli a déli és keleti régiókat.
3/ A Szövetség az egyetlen magyar érdekeltségű párt, amelynek van esélye bejutni a parlamentbe.
Iván pozitívumként tekint arra, hogy az elmúlt pár hónap egyik meglepetéseként a Szövetség csapatához csatlakozott és az országos választási lista utolsó, 149. helyén álló Gyimesi György olyan szakmai és politikai tapasztalatot hozott magával, amellyel jelen pillanatban a lista jelentős része nem rendelkezik. Ő volt az, aki három éven át egyedül harcolt a parlamentben, véleményeket ütköztetett és amikor kellett, ki is egyezett. Gyimesi megnyert csatáiról említést téve, arra kérte, árulja el, vajon szerinte hogyan lehet megnyerni egy háborút.
Mint mondta, a választóknak hitet, erőt és reménységet szeretne adni. Közel a 70. választási találkozójához azt érzi, hogy az erő, az bennünk van, a reménység pedig még soha nem volt ilyen nagy a szlovák parlamentbeli 13 magyar képviselet nélküli év során. Az elixír utolsó, hiányzó cseppjeként tekint a hitre. Buzdított arra, hogy higyjünk saját magunkban, a saját erőnkben, abban, hogy még egyszer a magyar névnek híre lesz, hogy a magyar név és a magyar ember ebben az országban még egyszer tényező lesz, hogy eljön az idő, amikor mi dönthetjük el, hogyan szeretnénk élni és nem a fejünk fölött, mások fogják eldönteni azt, mit gondoljunk és hogyan éljünk.
Ahogy mondta Gyimesi, 2020 április 12-én, amikor először képviselőként helyet foglalt a szlovák parlamentben, nagyot mert álmodni. A sok csatán túl az életben soha nem hunyászkodott meg, soha nem hajtott fejet a hatalom előtt, miniszterelnökök előtt sem, a közvélemény előtt sem. Mindezt azért tudta megtenni, mert volt hozzá ereje, reménysége és hite.
Vázolta Martin Luther King történetét, aki 1962-en Washingtonban kijelentette: van egy álmom. Azt óhajtotta, hogy az amerikai társadalomban érvényesülhessenek a fekete emberek is. Kezdetben Martin Luther Kinget kinevették, majd nem vették komolyan, míg végül megölték. S mint tudjuk, évtizedekkel később az amerikai fekete lakosság soraiból került ki a köztársasági elnök. Ehhez hasonlóan, Gyimesi György álma az, hogy egy szép napon a szlovák parlamentben a felvidéki magyarság szava meghatározó súllyal bír majd. Reálisnak tartja, hogy október elsejétől 10-11 fős parlamenti képviseletünk lehet, amely véget akar vetni a háborúnak, a szlovák költségvetés tekintetében minden esetben előnyben részesítik a polgárokat, amely bátran kiáll a konzervatív értékek mellett és azon belül is a hagyományos családmodell mellett.
Szólt a progresszív oldalról minket érő jól ismert támadásokról is. Azokról, akik ugyan kevesen vannak, de nagyon hangosak, mert támogatóiktól megkapnak pénz, paripát, fegyvert.
Gyimesi nehezen tudja elhinni, hogy ne lenne meg a felvidéki magyarság körében az a 150 ezer ember, aki a dolgok jelenlegi állását ne hozzá hasonlóan érzékelné és látná, és akiknek köszönhetően mindezek megfordulhatnának – javunkra, előnyünkre válnának. Mint mondta, valóban egyedül harcolt közösségünkért 3 éven át, amit konkrét példákkal is szemléltetett. Elmesélte, hogy Matovič miniszterelnöksége idején hogyan sikerült elérnie, hogy a kormánynál megtalálják a Nagygéres és Nagyrozvágy közötti – a közeljövőben végre megnyíló – határátkelő megépítéséhez éveken át hiányzó összeget.
Ha szerinte a Szövetségnek majd megadatik október 1-től, hogy 10-11 képviselőjelöltje által a parlamentben nagyot álmodhasson, minden bizonnyal nem lesz kolbászból a kerítés. Ellenben azt megígérhetik, hogy a jelenleginél nem lesz rosszabb a helyzetünk, az unokáink majd megkapják elődjeik örökségét és teljes mellszélességgel kiállnak Szlovákia szuverenitása mellett. Emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban sajnos 3 év elég volt arra, hogy vezetőink eladják az állam szuverenitását, kiszolgáltatottá téve a lakosságot.
Véleménye szerint október elsejétől mindenképpen az emberek pártján álló kormánynak kell megalakulnia, mert a jó oldalon állva csakis ezt lehet tenni, semmi mást.
Ezt követően, a behódoltság szemléltetésére a közelmúltból felidézett néhány konkrét példát, Hegerrel folytatott, EU csúcsot követő véleményütköztetést, az orosz-ukrán konfliktusból adódó, ránk és egész Európára kihatással lévő intézkedéssel, embargóval kapcsolatosan. Az elmúlt pár nap meghatározó aktualitásairól sem megfeledkezve, szólt a nagykürtösi látogatása során tapasztalt áldatlan helyzetről, illetve Ódor Lajos megbízott miniszterelnök és Hamran István rendőrfőkapitány ezzel kapcsolatos alibista „problémamegoldásáról”.
Mint zárszavában mondta, a Szövetség ugyan ezer sebből vérzik, de ennél jobb választás nincs, mert nincs még egy olyan párt, amelyiknek ennyi elszánt, tettre és harcra kész tagja lenne. Elárulta, hogy azért cserélte le a biztosat (Matovič felajánlotta neki az OĽANO-n belüli magyar platform vezetői posztját) a bizonytalanra (a Szövetség listáján indul függetlenként), mert nem akart ő lenni a második Bugár Béla. Ha elfogadta volna a volt miniszterelnök ajánlatát, pont azokat a szavazókat vitte volna el más pártnak, akiket megnyerhet a Szövetségnek. Így, hogy ezt nem lépte meg, nyugodt szívvel néz majd tükörbe október 1-én.
Az est hátralévő részében, a megható, tiszteletteljes tapsot követően a közönség soraiból érkező számtalan kérdést válaszolt meg Gyimesi György.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
