Jövök mit sem sejtve Érsekújvár felé autóval, a város bevezető útján akkora plakátról mosolyog rám Michal Šimecka az alvilág mást tagjaival körbevéve, hogy a napot eltakarja. De a másik sávba tértem át majdnem, amikor tudatosodott bennem, hogy a politikai reklámtáblán magyar felirattal hirdetik az újvári atyafiaknak a „méltóságteljes” jövőt. Mi a kő, mondom, ez is eltévedt, mint a vidáman libasorban menetelő migránsok az újvári főút mentén?
Nem, nem tévedt el. Sőt nagyon is jól tudja mit csinál: a magyar fiatalok szavazataira is szüksége van, hogy elvehesse azok jövőjét is. Šimecka, és a mögötte álló globális erők nagyon jól értik, miért kell a magyarlakta vidékeken is a fiatalok között kampányolni, elvégezték előtte a házi feladatukat ahhoz, hogy értsék, kifejezetten jó esélyekkel éneklik szirén éneküket a fiatal magyarok előtt is. Sokuknak már ugyanis, szlovák társaikhoz hasonlóan, elsősorban nem egy nemzeti identitás a kiindulópontjuk, hanem egy politikai és világnézeti identitás. Ezért kell leülni fiataljainkkal, és megmagyarázni nekik, milyen súlyos, visszavonhatatlan következményekkel járna az, hogy ha e progresszív nihilista marketing mellé teszik be „X”-üket a hónap végén.
Azok, akik a kilencvenes években elbódították a népet divatos, érzelmekre ható szlogenekkel, még maguk sem tudták milyen erőket szabadítanak fel a nyílt határok, multikulturalizmus, gender ideológia és klímariadalom retorikájával. Mára, ahogy az angolok mondják, már őket is kiakasztották a madzagra száradni, bűnbakot csináltak belőlük, és a helyüket sokkal radikálisabb elemek vették át. Más szóval a forradalom, amit önérdekből, de mégis némileg naivan elindítottak, már őket is felfalta. Šimecka és progresszívjei sem maguk a gonosz dzsinn, de ők azok, akik ezt ki fogják engedni a palackból, hogy teljesíttessék velük három nagyon is múlandó kívánságukat.
El kell magyarázni fiataljainknak, hogy a magukat progresszíveknek nevezők a valóságban nem progresszívek, tehát nem a haladást hozzák, hanem épp ellenkezőleg, visszavágják Európánkat, civilizációnkat a sötétkorba. Nézzék meg Franciaországot, ahol teljes anarchia uralja a lángoló utcákat, ahol tanárokat, papokat fejeznek le a ma felcseperedő újbarbárok.
Aszexuális kisebbségeknek ígérnek egyenlőséget? Attól még mindig csak két nem van a világon, nem 88, ahogy ők próbálják elhitetni az ujjongó, igazságot követelő hiszékeny tinédzsereknek. Az LMBTQ ideológia pedig nem a vélt vagy valós elnyomás alatt élő szexuális kisebbségek felszabadítására fogalmazták meg. Épp ellenkezőleg, a többségi társadalom kontrolljára és elhallgattatására!
De hisz ők azok, akik a nemi identitásukat kereső gyermekeknek, tinédzsereknek szabad utat adnak! „Légy, ami lenni szeretnél” – nemde? Azt már nem teszik hozzá, hogy a transzideológiával elbutított fiatalok között nyolcszoros az öngyilkossági arány a többi fiatalhoz képest. Arról sem beszélnek, hogy idővel jogi eszközökkel veszik ki a szülők kezéből annak előjogát, hogy a gyermekeiknek az ilyen kérdésekben meghatározó útmutatást adjanak. A tapasztalat, a szülői szeretet, és a család pótolhatatlan törődését ideológiailag motivált civil és jogi szervezetek hideg, kalkuláló döntései helyettesítik majd, ahogy ez Amerikában történik. Ott már bilincsben viszik ki a szülőket az iskolakerületi tanácskozásokról, ha tiltakoznának az ellen, hogy gyermeküket sterilizálták és egy életre visszavonhatatlanul megcsonkították tudtuk nélkül. Ezt hozza Šimecka, nem a „méltóságot mindenkinek”, ahogy ezt a plakátjai hirdeti.
Ó igen, esetleg zavarják az utcáikon, végigvonuló migránsok százai? Šimeckának és szponzorainak erre is meg van a megoldása: hallgassunk róla, süssük le szemeinket, mintha meg sem történt volna.
Kedves felvidéki magyarok, ezt magyarázzák el fiataljainknak: ott, ahol most a benzinkútnál, parkban, téren tíz-tizenöt arab migráns üldögél, négy év múlva 100-150 fog, ha a Progresívne Slovensko-t (magyarul le se írjuk a tisztátalan nevüket) választják. Harminc-negyven év múlva pedig, amikor a saját gyerekeik már a bevándorlók csemetéi mellett kisebbségben lesznek az osztályban, és imaszünetet kell nekik hagyni a tanóra közben, keresztény és zsidó szimbólumokat pedig eltüntetni, hogy az ne „provokáljon” náluk ki erőszakot, gondoljanak csak vissza a magyar fiatalok erre a szeptemberre, amikor még mindez a nem-szükségszerű-jövő volt.
Ha erőszakra, politikai anarchiára, paralel társadalmakra, lelkükben gyökértelen, testükben megcsonkított gyermekekre áhítozik a mai felvidéki magyar, abszolút konkurencia nélküli jelöltjük Martin Šimeckát. Csak fontos, hogy tudják, valójában mire is szavaznak. Attól tartok, ez nem így van, itt nekünk szülőknek, tanároknak, újságíróknak, egyházi személyeknek kell felvennünk a stafétát. Most még szemtől szembe szólhatunk fiataljainkhoz, pár év múlva már az ügyvédjükön keresztül kérhetünk időpontot, ha beszélni akarunk velük.
A szerző a Hungary Today/Ungarn Heute főszerkesztője
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
