Az egyetlen budapesti görögkatolikus iskola, a Szent Anna-iskola adott otthont augusztus végén a Hajdúdorogi Főegyházmegye oktatási intézményei rendezvényének, ahol iskolaigazgatók és lelkivezetők találkoztak egymással és főpásztorukkal, Kocsis Fülöp érsekkel.
A nyolcadik kerületi iskolaépületben ma már a Szent Anna nevét viselő, görögkatolikus fenntartású gimnázium és technikum működik. A hajdani reálos iskola kezd megtelni keleti lelkiséggel.
Ezen a napon ez különösen így volt, hiszen szép számmal érkeztek zömében az ország keleti feléből a Görögkatolikus Egyház vezetése alatt működő intézmények igazgatói, igazgatóhelyettesei, tagintézményeinek vagy intézményegységeinek vezetői és gazdasági munkatársak, illetve lelki igazgatók és papok.
Jaczkó Sándor atya, aki nemcsak a budapesti Rózsák terei görögkatolikus templom parókusa, hanem a Szent Anna-gimnázium lelki igazgatója is, köszöntő beszédében a nap legfontosabb eseményének a közösség Rózsák terére tervezett látogatását nevezte.
„A szakmai program, a vendéglátás szervezése során kiemelten fontosnak tartottuk, hogy oktatási intézményeink jelen lévő képviselői is töltekezhessenek abban a görögkatolikus templomban, ahol budapesti látogatása során a Szentatya is könyörgött a békéért és az ifjúságért” – mondta a parókus.
Vénusz Edina, a Szent Anna Gimnázium és Technikum igazgatója is köszöntötte a jelenlévőket. Ismertette a nagy múltra visszatekintő iskola történetét, valamint beszámolt az egyházi átvétel óta tapasztalható, létszámban és szép eredményekben való gyarapodásról.
Elmondta, azért is fontos nap ez az igazgatónő és jelenlévő kollégái számára, mert az intézmény fizikai szépülése mellett komoly lelki-szellemi épülés is folyik itt az elmúlt években, és a tanári közösség továbbépítése nagyon komoly célkitűzésük évről évre.
A lelkinapon Lukovits Milán ferences szerzetes, a Mária Rádió műsorigazgatója tartott előadást lelki igazgatóknak, iskolalelkészeknek. Sok olyan jelenséget megnevezett, mint például a tanári pályán ma oly jellemző elbizonytalanodás, ami meghatározza napjainkban egy iskolában tevékenykedő nevelő mindennapjait.
Hangsúlyozta: a nevelésben a lelkivezető legfontosabb társa a szülő, mert ha ő otthon jó példával jár elől, például úgy rendezi, hogy a család eljusson vasárnaponként a templomba, akkor az a gyermek hitéletét is megsegíti. Egyebek között ezért fontosak a fogadóórák, amelyet sok tanár talán nem szeret, mégis a lelkivezetőknek is élni kell ezzel a lehetőséggel. Az értékelő megbeszélésen a metropolita külön is kitért erre mint az iskolalelkészek sajátos feladatára. Milán atya saját korábbi tapasztalatait megosztva sok gyakorlati tanácsot is adott azzal kapcsolatban, hogyan tud az áldozópap hatékonyan jelen lenni az iskola életében.
A délben együtt elmondott imaóra után Kocsis Fülöp érsek-metropolita tanítását hallgathatták meg a jelenlévők.
Immár több éves hagyomány, hogy az évkezdő lelkinapon kapják meg az intézményvezetők a következő esztendő irányadó mondatát.
„…hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék” – hangzott el a Zsidókhoz írt levél kiemelt szakasza. A főpásztor rámutatott arra, hogy a buzgósággal a reményt nemcsak erősíteni, fokozni lehet, hanem tökéletesíteni is. Ez azt is megvilágítja, hogy a remény sokféle lehet, sok forrásból táplálkozik, amely jellemzi, színesíti, gazdagítja azt.
Előadásában Kocsis Fülöp részletesen beszélt a különböző erényekről, melyek minősítik, meghatározzák az ember magatartását. Ezek közül is kiemelkedik a három isteni erény, a hit, a remény és a szeretet, amelyek az Istennel való kapcsolat három különböző vetülete; nem lehet meg egyik a másik nélkül.
„Ha van bennem hit, akkor tudok remélni; ha van bennem remény, akkor tudok szeretni; ha van bennem szeretet, akkor tartalmas a hitem és a reményem – magyarázta a főpásztor a három isteni erény szoros kapcsolatát. – Bár ez a három erény az Istenhez köt, emberi kapcsolataimnak is meghatározója.” A remény forrásánál mindig ott van Isten, így egyre gazdagodó reményünk az Istenben való megerősödésünket is jelenti. Bármilyen élmény ér minket, legyen az egyéni vagy közösségi, a hit mindig segít meglátni mögötte Istent, minden jónak forrását. A remény kapaszkodás. Ha megvan ez a kapaszkodó, bármi történjék is, nem visz el minket a vihar – fogalmazott Kocsis Fülöp.
Szerző: Hekler Melinda
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
