Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 29-én Debrecenben, a püspöki székházban látta vendégül azokat a fiatalokat, akik Németh István püspöki titkár kíséretében az egyházmegyét képviselték augusztus elején az ifjúsági világtalálkozón, Lisszabonban.
Az utótalálkozón a püspök hálaadó szentmisét mutatott be a székház kápolnájában, majd terített asztallal várta a fiatalokat beszélgetésre, élménybeszámolóra.
A találkozó napján Keresztelő Szent János vértanúságát ünnepli az Egyház, így a szentmisén jelen lévők kérték közbenjárását, hogy ők is hiteles tanúi lehessenek Jézusnak.
A főpásztor elmélkedésében a találkozó mottóját idézte: „Mária felkelt, és sietve útnak indult” (Lk 1,39), és hangsúlyozta: Mária és Erzsébet találkozásakor nemcsak két asszony találkozott, hanem két magzat is. „Keresztelő Szent János ekkor találkozott először Máriával és Jézussal, és felujjongott az édesanyja méhében, mert ez a találkozás nemcsak életre, hanem örök életre szóló is volt.
Mindez nagy ajándéka a Meghívónak, Jézusnak és a Szentatyának, ami lehetőséget ad arra, hogy átgondoljátok Mária szerepét és a saját életeteket.”
A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Ferenc pápa gyakran visszatérő gondolatát is hangsúlyozta, amelyben a Szentatya azt kéri a fiataloktól, hogy legyenek a saját életük főszereplői. Ez akkor valósul meg, ha bennük Jézus a főszereplő, mint ahogyan Keresztelő Szent János életében is így volt.
„Ő volt az, aki Jézust megkeresztelte, és rámutatott: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!« (Jn 1,29) Amikor Keresztelő János tanítványai féltékennyé akarták tenni őt, mondván: az is keresztel, akit te megkereszteltél (ld. Jn, 3,26), azt válaszolta: »Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.« (Jn 3,30) Akkor tudunk igazán nagyok lenni a saját életünkben, ha engedjük, hogy Jézus legyen benne igazán nagy. Keresztelő János előfutára volt Jézusnak a csodálatos születésben, az emberek szolgálatában, az Isten országa meghirdetésében és a vértanúságában is.”
A főpásztor arra a mozzanatra is felhívta a fiatalok figyelmét, hogy amikor Keresztelő János halála után Jézus a tanítványait egy magányos helyre hívta, az emberek utánamentek, így még elgyászolni sem tudta az unokatestvérét.
„De Jézusnak »megesett a szíve rajtuk« (Mk 6,34), tanította őket, majd megszaporította a kenyeret. Jézusnak rajtunk is megesik a szíve, el akar jönni hozzánk, hogy megajándékozzon, megtisztítson bennünket, hogy mi is az ő előhírnökei tudjunk lenni. Nekünk is ad küldetést, hogy
A főpásztor a szentmise után vendégül látta a fiatalokat, akik megosztották a találkozón szerzett legmeghatározóbb élményeiket.
Először Németh István fejezte ki háláját – a fiatalok nevében is – a főpásztornak az egyházmegye támogatásáért, amelynek köszönhetően Fatimába is eljutottak, és azért, hogy a püspök a távolból is gondoskodott róluk. Palánki Ferenc folyamatos kapcsolatot tartott a fiatalokkal, a „helyzetjelentéseken”, üzeneteken, beszámolókon keresztül végigkövette a magyar delegáció útját.
Mindenki más-más élménnyel tért haza a találkozóról,
Jó érzés, és megerősítő volt a fiatalok számára, hogy a katolikus vallás a fiatalok körében is élő, nem pedig egy kihalt, elavult vallás.
Többen említették az előtalálkozót, melyen karizmatikus imaesten vettek részt, és bármikor betérhettek egy templomba, akár egész napos dicsőítésre is. A dicsőítő alkalmak után jó érzés volt számukra elcsöndesedve imádkozni az Oltáriszentség előtt, ott elgondolkodni az életükön, és közben ráébredni arra, hogy mennyi mindenért lehetnek hálásak.
A magyar katekézisek, a virrasztás szintén kiemelt élményt jelentettek többeknek. Volt, akinek az énekelve imádkozás adott sokat, és azóta is vissza-visszatér egy akkor elhangzott mondat:
A csoport egy része először találkozott a Szentatyával, így a pápai szentmisén való részvétel ajándékát is magukkal hozták.
Ezerháromszáz magyar fiatal vett részt a lisszaboni ifjúsági világtalálkozón, egy egész templom megtelt a magyar nyelvű szentmiséken és katekéziseken – ennek öröme is életre szóló volt. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye delegáltjai itt önkéntes szolgálatot is vállaltak.
Volt, akit a nehezebb, fáradságos helyzetben egy földön talált rózsafüzér lendített tovább, és adott neki lelkesedést. A „megérkezések” sorozata is élményt jelentett az egyik fiatalnak. A kényelmetlenségek megtapasztalása viszont arra tanította, hogy azok is hozzátartoznak a zarándokélményhez, felajánlva az Úrnak pedig erőt is adhatnak.
Német István, a csoport vezetője számára a legmeghatározóbb élmény volt – felelősségteljes feladatából adódóan –, hogy a nagy tömegben a csoport mindig együtt maradt. Számára az előtalálkozó reggeli imádságai adtak a legtöbbet, néhány fiatallal a Szent Ignác-i csendes imát választva mély élményben volt részük.
Az egyéni megosztások mellett közös képes beszámolóval is készültek a fiatalok, amelyet Berényi Rebeka prezentált.
A képes beszámolót IDE KATTINTVA tölthetik le.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
