Ferenc pápa augusztus 25-én fogadta az alapításának 100. évfordulóját ünneplő Eucharisztikus Jézus Női Tanítványai szerzetesrend által meghirdetett zarándoklat résztvevőit. Arra buzdította őket, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus iránti szeretetük ösztönözze őket arra, hogy törődjenek az Egyház legszegényebb, legmegvetettebb és leginkább kirekesztett tagjaival.
Ferenc pápa a vatikáni audiencián arra buzdította az Eucharisztikus Jézus Női Tanítványai (Discepole di Gesù Eucaristico) szerzetesrend képviselőit, hogy legyenek „vasa Domini”, „befogadó kelyhek” a tabernákulum előtt térdelve, és tárják mindig szélesre karjaikat testvéreik felé.
A szerzetesnők rendjük alapításának századik évfordulója alkalmából indultak zarándokútra. A rendet 1923 októberében hozta létre Tiszteletreméltó Raffaello Delle Nocche tricaricói püspök és két fiatal nő, Linda Machina és Silvia Di Somma.
Ferenc pápa a rend alapítására emlékeztetve hangsúlyozta: „A Szentlélek ihlette cselekvéseteket a korábbi dél-olaszországi régiónak nevezett, Lucania szívében található tricaricói helyi egyház konkrét és sürgető hívása által”, amely hosszú évekig szenvedett lelkipásztor nélkül. 1923-ban még az első világháború és a spanyolnátha kitörésének sebhelyeit viselte. Férfi vagy női szerzetesrendek jelenlétének hiányában egyházmegyéjében Delle Nocche püspök a pápa jóváhagyásával intézetet alapított, „amely a legkisebbek iránti szolgálatában segítheti őt”. „Így született meg az Eucharisztikus Jézus Női Tanítványai szerzetesrend – mondta Ferenc pápa –, a szegény nép szegény szolgái, akik támogatják őket munkájukban osztozva, és prófétai módon előmozdítják emberi és vallási megváltásukat.”
Ferenc pápa megjegyezte, hogy az Eucharisztia – a II. Vatikáni Zsinat szavaival „a szeretet szentsége, az egység jele és a jótékonyság köteléke” – életük középpontjában áll. „Szeretet, egység és jótékonyság; imádkozni, szolgálni és helyrehozni, vagyis gyöngéden betölteni a bűn által az emberben és a társadalomban keletkezett sebeket és űrt, kezdve azzal, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt térdelnek hosszú ideig.”
A világ mércéje szerint abszurdnak tűnhet a szentségimádással való időtöltés, amikor oly sok sürgető szükség van. A nővérek imában töltött ideje mégis „megsokszorozódott erőt generált, amely hamarosan arra késztette őket, hogy minden várakozást messze túllépő anyagi, kulturális és szellemi megváltó tevékenységet végezzenek és segítsenek elő”. A pápa kifejtette, hogy a nővérek „egy másfajta »háborút« indítottak el, háborút a szegénység ellen, az igazságtalanság ellen; és egy másfajta járványt, a szeretet járványát terjesztették”.
A Szentatya ezután arra hívta a zarándokokat, az eredeti nővérek „tanúit és örököseit, de folytatóit is”: „Induljatok ki abból, hogy megálltok az Eucharisztiában jelen lévő Jézus előtt, aki a megtört Kenyér és a Mester, aki megmosta a tanítványok lábát, és tanuljatok meg a megszentelt Oltáriszentség nagyítóján keresztül testvéreitekre tekinteni”. Az Eucharisztia arra „ösztönöz benneteket, hogy törődjetek… különösen Krisztus Testének legszegényebb, legmegvetettebb és leginkább peremre szorult tagjaival”.
Felidézve alapítójuk felhívását, miszerint a nővérek legyenek „vasa Domini”, „az Úr kelyhei”, Ferenc pápa így zárta hozzájuk intézett beszédét: „Számomra ez a küldetésetek gyönyörű képe: szabaduljatok meg az egótól, a pénztárcátok mindig legyen üres, ahogy azt alapítótok gyakran ismételgette annak érdekében, hogy nyitott és tágas »kelyhek« legyetek, készek mindenkit befogadni, és mindenkit a szívetekben hordozni Isten előtt, hogy aztán mindenki ajándékká változtassa életét.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
