Több alkalommal igyekeztem már árnyalni a putyini Oroszországról kialakult (szerintem túlidealizált) képet (itt és itt), de ezeket sohasem azért tettem, mert egyrészt ezzel párhuzamosan a liberáldemokrata Nyugat mellett akartam letenni a voksomat – erről szó nincs, amit létszemléletileg képvisel az atlantista oldal, az mélyen gyökerezően sátáni. Másrészt nem is azért, hogy ellentéteket szítsak a nemzeti oldalon belül, meggyőződésem, hogy ezeknek a párbeszédeknek, akár vitáknak normális mederben, de igenis le kell folyniuk. És nem utolsó sorban az igazság követeli meg, hogy az éremnek megmutassuk a másik oldalát is.
Erre most megint lehetőség adódott, ugyanis, amint arról portálunk is beszámolt, hogy a putyini Oroszországban új történelem tankönyveket adtak ki, amelynek magyar vonatkozásai is vannak, a narratíva pedig teljes mértékben megegyezik a pártállami bolsevik történetírással. Az 1956-os szabadságharcunkat a Nyugat által szított fasiszta zendülésnek írja le, ahogyan – szerintük – hálásnak kéne lennünk a Vörös Hadseregnek is, amiért az "felszabadított" minket a "náci uralom" alól, de továbbmenve, hiba volt a szovjet csapatok kivonása is Kelet-Európából, így Magyarországról is.
Őszintén szólva ebben semmi meglepő nincs. Ez csak azok számára lehet meglepő, akik valami egészen más szemüvegen át próbálják látni Putyint (valahogy úgy, ahogy némely nyugati jobboldali Orbán Viktort), de ez a történelemfelfogás nem újkeletű. Sőt, igazából egyidős a putyini rendszerrel. Soha nem is csinált titkot belőle, hogy nosztalgiával gondol a Szovjetunióra, de olyat is mondott, hogy a "mai napig szeretem a kommunista eszméket".
Ettől persze azt nem gondolom, hogy a jelenlegi Oroszország ilyen téren ideológiai exportba akarna kezdeni, és újra kommunizmust hozna létre (bár azért a Szabadság téri szovjet megszállási emlékművet nem engednék lebontani, beleszólnak tehát a magyar belügyekbe is!), már csak azért sem, mert Putyinnak nem feltétlen vannak szilárd elvei, azt viszont gondolom, hogy magyarként ezt a fajta történelmi értelmezést teljes mértékben vissza kell utasítanunk. Számunkra ez elfogadhatatlan.
De az is igaz, hogy Oroszországban a hozzánk hasonló nacionalisták börtönökben ülnek, Putyin politikájában igenis jelen vannak ugyanazok az elemek, amelyeket – joggal – elítéljük a nyugati államokban. Sőt, még a migráció támogatása is, erről értekezett Putyin egyik elnöki tanácsadója nemrégiben, hogy szükség lenne néhány "afro-oroszra".
Azért, mert bizonyos geopolitikai folyamatok alakulása miatt és a teljesen érthető anti-atlantista alapállásunkból kifolyólag markáns véleményünk van, Ukrajnával kapcsolatban is érvényes a kritikánk, Kárpátalja helyzete pedig nemzeti kérdés, de ez még nem indok arra, hogy ilyeneket szó nélkül hagyjunk. Sőt, határozott következtetésem, abban az értelemben Putyin és Oroszország nem alternatívája a jelenlegi világrendnek, ahogyan azt sokan látni szeretnék a magyar nemzeti oldalon.
Nem rengeti meg alapjaiban az 1945-ben létrejött világrendet. Felfogható a hidegháború folytatásaként, a liberálkapitalista Nyugat áll szemben földhözragadt érdekei miatt a posztszovjet Oroszországgal.
Tisztában vagyok azzal is, hogy nem a 20. században élünk, mert gyakori érv szokott lenni az ellen, hogy szóvá tegyük ezeket a szovjetromantizáló folyamatokat Oroszországban (Sztálin az egyik legnépszerűbb történelmi személyiség jelenleg ott), és gyakran hallom, hogy "ez ott mást jelent", "ezt nekik meg kell érteni", legyen így, de nekünk, magyaroknak ezt nem lehet megérteni. Vehetett volna Oroszország egy olyan irányt is Putyin alatt, hogy hangsúlyosabban nyúl vissza. Tudom, valamelyet vissza is nyúl, de ez a kevésbé hangsúlyos) a cári ideákhoz, kijelenti, hogy nem tartja magát a Szovjetunió jogutódjának, és egy sajátos orosz úton kíván járni (ezzel egyébként még radikálisabban szembekerült volna az USA vezette Nyugattal! Nem ez történt, és Putyin alatt ez nem is fog megtörténni.
Ezeket mind-mind figyelembe kell vennünk nekünk, magyar nacionalistáknak, és szükség van az árnyalt gondolkodásra, a fekete-fehér látásmód torz következtetésekre fog vezetni bennünket. Nem jelentem ki, hogy összességében ne lenne több pozitívum a putyini rendszerben, mint a liberális Nyugatban, azt viszont igen, hogy ezek mértéke nem indokolja a kritikátlan lelkesedést, amely már-már gyarmati mentalitást jelenít meg egyeseknél. Ez bizonyosan káros és nem egyeztethető össze a magyar érdekkel. Amely pedig, azt gondolom, vitán felül áll mindenki számára, akár szimpatizál Putyinnal, akár nem, hogy elsőrendű.
(Munkatársunktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
