Tisztelt Szerkesztőség!
A tragikus békéscsabai késelés apropóján néhányan kaptak az alkalmon, hogy az esettel kapcsolatban a vágyvezérelt, félinformációkon alapuló véleményüket komment formájában a nagyvilág elé tárják, alapvető igazságként interpretálva azt. A legbosszantóbb, hogy az ilyesmi a mi köreinkben sem ritka, többszörösen érintettként pedig számomra rendkívül bosszantó, amikor hasonlókat olvasok, mert a valóság ezektől igen távol áll.
Az eset nagyon sok szempontból vizsgálható, de én most csak a kommentek között található nyilvánvaló tévedésekre igyekszek reagálni. (A televízió részrehajló, szakmaiatlan, szenzációhajhász megnyilvánulásait („műanyaggal ellátott taktikai kesztyű”) most hagyjuk.)
Magamról annyit: azért írtam, hogy többszörösen érintett vagyok, mert évek óta diszkókban, rendezvényeken biztosítom a rendet, számtalan hasonló szituációt éltem már meg, 25 éve küzdősportoló vagyok, és Sándort is ismertem. Alkoholt soha semmilyen mértékben nem fogyasztok, nem dohányzok, nem kábítószerezek, nem vagyok „alvilági figura” (később), a „kidobó” jelzőt mindig kategorikusan visszautasítottam.
A felsorolásban nem feltétlenül van kronológiai sorrend, csupán véletlenszerűen szemezgetve válogattam ki párat. Elnézést a terjedelmes írásért, igyekeztem úgy írni, hogy aki csak bele-bele pörget, annak is élvezhető legyen az olvasás. (Esetleg igény esetén szívesen írok még ezt-azt a témában, mert óriási a vákuum és a sötétség, de ha a kutyát se érdekli, akkor nem küszködök vele, mert rengeteg időt elvesz.)
Előbb a hozzászólás vonatkozó része, majd a saját álláspontom.
A kijelentés a felvétel fényében értelmezhetetlen. Értelmetlen erőszak (a verbális is az!) csak a cigány részéről volt tapasztalható, ez volt az eset előzménye. Sándor intelligens, fehér ember volt, nem ugrott oda és nem verte össze a cigányt. Egymással szemben álltak.
Na persze. Először is ez csak akkor járható út, ha mindkét fél normális, törvénytisztelő ember, és a sportszerűséget is csak ilyen esetben lehet számon kérni. Úgy sejtem, a kommentelő ilyesmit csak videófelvételen látott még, máskülönben nem jelentene ki ilyet. Nekem fogalmam sincs, hogy kell elképzelni ezt a gyakorlatban, nekem erre lehetőségem még egyszer sem volt a munkám során, pedig felsorolni is nehéz lenne az esetek számát. Egyszerűen nem életszerű.
Az átlagember számára biztosan nehéz elképzelni, de amit a felvételen látunk, az valóban egy képzett küzdősportolótól elvárható cselekedet volt. Ugyanis annak ellenére sem K.O.-zta le a cigányt, hogy nyilvánvalóan volt némi fogalma arról, hogyan kell. Szándékosan nem volt nagy ütés, nem fordul rá, nem áll bele csípőből. Két akkora állast kapott, amitől a tökös legények még állva maradnak – sajnos ez lett Sándor végzete.
Mellesleg a Btk. nem ismer olyan fogalmat, hogy képzett kick-box edző. Ez nem feltétlenül minősítő körülmény, de semmiképp sem túlerő. A hatóság valószínűleg nem vizsgál ilyesmit egy profi teniszező vagy kézilabdázó esetén sem, pedig ők sokkal nagyobbat ütnek. Ez a tévének, a tévénéző prolinak meg a mindentudó kommentelőknek szól, ők meg rá is ugranak.
Az őr dolga valóban ez, csakhogy a biztonsági személyzet nehéz helyzetben van, mert csak akkor kerül be a hírekbe, ha valami rosszul sül el. Kérjük ugyanilyen hangosan elismerni azt az éveken át jól végzett munkát is, melynek köszönhetően sokezer ember biztonságban szórakozhatott és épségben hazaért, mert időben eloltottam egy kialakuló tüzet, újraélesztettem, szabadtéri vészkijáratot nyitottam viharveszélyben, tolvajt fogtam, elsősegélyt nyújtottam, áramütést akadályoztam meg – röviden ügyeltem a rendre. A verekedés a mi munkánknak csak igen kis része, a biztonság ennél jóval komplexebb, legtöbben el sem tudják képzelni, hogy az évek alatt milyen helyzetekkel szembesülünk.
Az alvilági bűnöző jelzőt pedig ismét visszautasítom. Több nyelven beszélek, eredményes sportoló vagyok, és tudok a saját anyanyelvemen helyesen írni. Tudom, hogy nem ez az átlag, de már nem a kilencvenes éveket írjuk. (Mellesleg az alvilági bűnöző már a kilencvenes években sem szorult rá, hogy portázzon, ma meg nem fog ezért kijárni a Parlamentből.)
Féligazság. Nem tudom, hogy a kedves kommentelő mekkora küzdősport-múltról és -tapasztalatról számolhat be, de ha kevesebbről, mint én, akkor tisztelettel kérem, hadd pontosítsak: ismét hangsúlyozom, ez nem kiütés volt. Ekkora állastól csak az üvegállú dagadt cigányok dőlnek ki. Ha valamihez nem értünk, ne erősítsük a sztereotípiákat, és ne adjuk a lovat a hülyék alá. A komment további része jogi kérdés, és bár van némi tapasztalatom benne, nem véleményezem. (Egyébként a kommentelő összes többi írása hemzseg a hasonló tévedéstől, nem akarom mindet ide citálni, de tökéletesen látszik, hogy nem érti a helyzetet, keveri a fogalmakat, nincs ilyenben tapasztalata, mégis jogászkodásba kezd.)
Helyes. Ha az állast megelőzte egy „Szíven szúrlak mindkettőtöket, ti rákos g×ci magyarok” kijelentés (ami lássuk be, a történtek ismeretében nem elképzelhetetlen), mindjárt más megvilágításba kerül a dolog. Ez nem hozza vissza Sándort, és az utólagos jogászkodás is felesleges, de önmagában az, hogy valaki elsőként üt, nem feltétlenül szabálytalan.
Nagy valószínűséggel helyes. Az éjszakai tapasztalataim alapján tökéletes a helyzetértékelés, ez százból kilencvenkilenc esetben így zajlik. (Egyébként a nőstények is veszélyesek, ilyenkor azokat kell elsőként lecsapni. A kan nem tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel és téged támadjon vagy a nőstényt védje; ezenkívül éktelenül és indokolatlanul hangosak, ráadásul nem ritkán ők szúrnak, és MINDIG hátulról támadnak.)
Jogilag nem feltétlenül követett el hibát azzal, hogy lepofozta a cigányt, ezt fentebb leírtam, ha a kommentelő valóban ért a joghoz, ahogyan állítja, tudnia kell. És nem ő kezdeményezett, ne csúsztassunk, az eset nem a pofonokkal kezdődött.
Alapvetően igen, csak szembejön a valóság, és mindezt felülírja. A rendkívül jólértesült hópihekommentelőnek jelezném, hogy ilyen jellegű eredményes intézkedést én még soha az életemben nem láttam. Régi vesszőparipám, hogy a kerékpártárolókat olyanok tervezik, akik nem kerékpároznak, mert a legtöbb teljesen alkalmatlanok arra, amire valók, gondolom, ezek a törvények is így születnek. A fogalmazók azt hiszik, hogy a valóság olyan, mint Hollywood, a legszörnyűbb mégis az, hogy az átlagemberek még az elhunyton is számon kérik, miért nem volt jogkövető. (Egyébként akkor is ennyire számítana a Szent Jogszerűség, ha a tisztelt kommentelő kerülne bajba? Ha ő kérne segítséget a személyzettől, akkor is elvárná ugyanezt?)
Engem nem érdekel, mihez van jogom, én azt tartom szem előtt, hogy mire van lehetőségem. Ha annyiszor kaptam volna 50 forintot, ahányszor hallottam a „biztonsági őrnek nincs joga…” kezdetű mondatokat, most Várkonyi Andi az én yachtomon inná a dobozos kávét.
Nincs összefüggés. A „há’ most mér’? énnálam is mindég van” nem válasz a feltett kérdésre és nem legitimál semmit. Az önvédelmi vészhelyzet kifejezés pedig önmagában kizárja a 10-15 másodperces késleltetést, és ismét egy arra utaló jel, hogy a kommentelő életében nem került még bajba.
A legnagyobb különbség, hogy a kés nem több mint egy szerszám, egy eszköz, ami nagyon sok esetben jól jön. Aki viszont szórakozni késsel megy, az fegyvernek tekinti azt, és ez a fontos. Semmi szükség rá a diszkóban vagy kocsmában, bunyóban használni meg aztán végképp megvetendő cselekedet. Ha vagány gyerek volt és kikapott, így járt, tanuljon meg bokszolni, majd legközelebb győz. Ezért nem kell megölni valakit. (Mondom ezt úgy, hogy kb. 20 éve természetesen nálam is minden nap van, de sosem vettem elő, pedig fogadjunk, hogy többet verekedtem, mint a kommentelő vagy a videón látható hájas cigány. De mondjuk nagyon sok dobozt kinyitottam már, sok kötelet elvágtam vele, ráadásul még zsemlét és pizzát is szeleteltem.)
Itt nem arról volt szó, hogy hatalmas szerencséjére éppen nála volt, és alkalma nyílt használni, ahogyan mondjuk egy másik kommentben leírva valaki egy kuvaszkutyával szemben. Ne csúsztassunk, nem önvédelemből szúrt a cigány, még akkor sem, ha esetleg jogilag igen (bár én erről sem vagyok meggyőződve). Nincsenek illúzióim és sejtem, hogy a bíróság hogyan fogja majd értékelni, de legalább itt, egymás között ne törődjünk bele az ilyesmibe. A cigány annak tudatában vergődött, hogy kés van nála. Ez adta meg a bátorságot neki, ezért mert kiállni, mert tudta, hogy ha minden kötél szakad, legfeljebb előveszi.
Ismét egy hozzáértő véleménye arról, hogy mit hogyan kellett volna. Barátunknak láthatóan fogalma sincs a valóságról, ezt a többi kommentjében is bizonyítja. Felszólíthatta volna távozásra, ééédesanyám…
Egyébként a kérdés nem hozzám érkezett, csak érdekességképpen igyekszem megválaszolni, hátha valakit érdekel, mert – a kommentelővel nyilvánvalóan ellentétben – én már számtalan állast kaptam. Vannak ugyanis olyanok, akiknek ez az életük része, és nem csupán egy elképzelhetetlen forgatókönyv.
Ha a kommentelő még soha életében nem kapott ütést, és szeretné megtapasztalni, hogy milyen érzés, akkor két lehetőséget ajánlok: az egyik az, hogy adok neki én egy olyat, mintha címmeccset vívnék, és abból egyből tudni fogja.
A másik, hogy keres egy tornatermet, ahol lehetőleg van, szőnyeg, és megcsinál egyhuzamban, folyamatosan 15 bukfencet. A végére nagyjából ugyanazt az érzést fogja tapasztalni, amikor feláll, mintha állba vágták volna, ha egyáltalán fel tud. Akit érdekel, próbálja ki.
Ja, a pleknizés meg oldalról, hátulról érkezik, kiszámíthatatlanul, ahogy a négerek szokták a járókelőkkel. Ha egymással szemben állnak, ott már bármire lehet számítani, ahogy Hofi mondta: ha a bíró belefújt a sípjába, az onnantól már meccs. Ha a verekedés már láthatóan elkerülhetetlen, akkor mindig én ütök elsőként. Hülyenevű dagadt fogyatékos cigányokkal csak így lehet.
Óriási tévedés és alapvetően hibás érvelés, ún. báránymentalitás. A nyáj minden tagja azt hiszi, hogy csak a másikat viheti el a farkas, az meg szépen egyesével kiszedegeti őket. Ne legyenek illúzióink, vagy, ha vannak, olvassuk vissza az elmúlt 20 év erőszakos bűnügyeit, és számoljuk meg, hány áldozat volt ártatlan, dolgozni járó, becsületes ember.
Számtalan komment érkezett még a cikk alá, szinte mindegyiket lehetne véleményezni egyesével, de nincs rá szükség. Talán enélkül is érzékelhető, hogy mekkora a zavar a fejekben, és hogy fest a dolog egy biztonsági őr szemüvegén át.
Nagyszerű dolog, hogy kommenteken keresztül megoszthatjuk egymással az álláspontunkat, de egy vélemény csak akkor ér pontot, ha tapasztalaton, információn vagy tudáson alapul. Ha egyik sincs meg ezek közül, akkor ne próbáljunk az otthoni fotel kényelméből okosak lenni, és ne akarjuk megmondani, hogy kell végezni a munkát azoknak, akik ezt csinálják évek óta. Tudom, hogy ez tízmillió szakértő országa, de ha ne adj’ Isten, agyonüt egy villanyszerelőt az áram, sosem gyűlik össze ugyanennyi okos ember, hogy a cikk alatt szakmai kérdéseket vitasson meg. Senki nem veszi a bátorságot, hogy a tűzoltók munkáját kritizálja, a biztonsági őrködéshez mégis mindenki úgy gondolja, hogy ért, mert párszor hallott valami konyhajogi hülyeséget a tévében.
Pedig ez is egy szakma, megvannak az írott és íratlan szabályai, kialakult szokásai, a dolgozóknak ráadásul érdekvédelem nélkül, kollektív megvetés mellett, a törvényadta lehetőségek – személyes biztonság – munkáltatói kívánalmak – társadalmi elvárások rendkívül kicsi közös halmazában kell váratlan, extrém eseményeket kezelni. Ez önmagában is rendkívül nehéz feladat, aki rólunk csak lesajnáló, pökhendi, kioktató, mindent jobban tudó stílusban képes nyilatkozni, inkább ne tegye, és örüljön annak, hogy biztonságban szórakozhat, ha akar, mert ez nem magától értetődő.
Magyarországon valami (talán az a bizonyos, kriminalisztikai szempontból viszonylag biztonságos 40 év) miatt évtizedekre berögzült az állampolgárok gondolkodásába, hogy a rendőr mindenható, és már a puszta jelenléte gátat szab minden rossz szándéknak. Még mindig azt hisszük, hogy a bűnözők az egyenruha láttán meghúzzák magukat, az alkohol meg a kábítószer pedig rendőr jelenlétében nem is hat. Gyakorlatilag oda jutottunk, hogy az átlagember számára a rendőrség tárcsázása nem egy lehetséges, hanem az egyetlen megmaradt eszköz, amiben bízik, annak ellenére is, hogy 35 éve látja ennek hatástalan mivoltát. Szeretném jelezni, hogy a törvényen kívüli állampolgárok között is felnőtt egy-két generáció, akik ezt már finoman szólva máshogy gondolják. Számoljunk le végre ezzel a szánalmas és gyáva magatartással! Rendőr Magyarországon magyart még nem védett meg. Még önmagukat sem tudják.
Megmagyarázhatatlan okból valamiért mindig az erőszakmentes utat keressük. Ha valaki felemeli a kezét, azzal átlépi a vörös vonalat. Talán abban bízunk, hogy ha már elvi szinten kizárjuk az erőszakot az életünkből, és nem veszünk tudomást a jelenlétéről, akkor minket sem érhet baj. Aztán egy napon jön egy nálunk primitívebb egyed, és legyőz. Még ilyen tragikus esetek után is azon megy a vita egymás között, hogy miért nem hívott mindkettő rendőrt, és vettek fel jegyzőkönyvet, meg ilyen elképesztő ostobaságok.
Egy elkényelmesedett nyugati társadalom tagjai vagyunk, a valósággal párhuzamosan éljük az életünket, elszoktunk a küzdelemtől, a fájdalomtól, a tűréstől. Ne mástól várjunk megoldást, Vérnyúl is lehajigálta a vonatról a koszlott retekfejűeket, akik nem tudtak viselkedni, és milyen jó volt olvasni a beszámolót! Halkan megsúgom, átélni az ilyesmit még jobb! ;)
Szabó Sándor, derekasan helyt álltál, még sunyi, aljas, cigány módon is csak nehezen tudtak legyőzni! Dicsőség, tisztelet és hála, nyugodj békében!
Korábban írtuk: Videón a békéscsabai késelés: nem sokat teketóriázott a kötekedő cigánnyal a bokszedző
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »