„Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” – Így vallott műveiről az alkotó, akinek a debreceni múzeum talán legnépszerűbb kiállítóterében, a Munkácsy Teremben láthatók Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó, monumentális alkotásai. A Jézus életét megörökítő sorozat darabjai első alkalommal 1995. augusztus 25-én, a Déri Múzeumban voltak láthatók együtt.
A festmények Krisztus és vádlói konfliktusát, végkifejletként pedig az ige beteljesedését, Krisztus kereszthalálát jelenítik meg. A művek közös bemutatásának különlegessége, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három saját, bibliai témát feldolgozó festményét.
Különösen fontos mind Debrecen városának, mind a Déri Múzeumnak, hogy itt valósulhatott meg először a három mű együttes bemutatása. A Déri Múzeumba látogatók a „művészetek templomában” tekinthetik meg a különleges megvilágításban kiállított műveket.
A látogatók által leginkább keresett műalkotások sorsának alakulását mindig jelentős figyelem kísérte. A 2015-ös év óriási eredménye volt, hogy a Magyar Értéktárprogram keretéből sikerült megvásárolni a Krisztus Pilátus előtt című festményt, így a sokszor utaztatott mű végleges helyett kapott a múzeum épületében. A három alkotás közül már csak a Golgota helyzete nem rendeződött, erre 2019. január 9-ig kellett várni. A mű tulajdonosával folytatott tárgyalások sikerrel jártak, és ami nem sikerült a magyar államnak 135 éve, az végre beteljesedett és együtt maradhattak a Krisztus-trilógia darabjai!
Munkácsy 1881-től dolgozott második festményén, amely Krisztust ábrázolta a kereszten. Egyszer, munka előtt önmagát is felköttette egy keresztre (De Suse márki fényképe őrzi a jelenetet), hogy érezze a fájdalmat. Tizenöt vázlat és tanulmány után 1884 húsvétjára készült el a kép. Sedelmeyer visszahozatta a Krisztus Pilátus előtt-et Skóciából, és párizsi palotája udvarán egymással szemben mutatta be a két vásznat. A siker olyan jelentős volt, hogy a kép látogatásának eseményét még Maupassant is megörökítette a Szépfiú (Bel ami) című regényében.
A másodbemutató Budapesten, a régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Egyetem) volt 1884 szeptemberében. Ekkor a festő úgy nyilatkozott, hogy most már új képre gondol, a feltámadásra, az eszme győzelmére. Ez a terve nem valósult meg, mert a magyar egyházi vezetők pénzgyűjtési akciója a két festmény itthon tartására nem volt sikeres. Sedelmeyer túl magas árat szabott, továbbvitette a Golgotát. Európai diadalútja után ezt is New Yorkban mutatták be, és ezt is John Wanamaker vásárolta meg.
A Golgota nehezebb feladatot jelentett Munkácsynak, mint az első és a harmadik festmény. Azok cselekménye zárt térben játszódik, míg a Golgota cselekménye a szabadban, a Koponyák hegyén. Ott a szűk belső tér segített összefogni a kompozíciót, itt a hatalmas természeti kép szinte elnyeli a két csoportot. Az egyik Krisztusé és a siratóké, a másik a szemlélődők és eltávozók csoportja. Itt, az árnyaltan jellemzett tömegben látjuk a legérdekesebb figurákat: a közönyös zsidó ácsot, a mellét verő, futó zsidó férfit, és az úgynevezett arab lovast, a lóháton ülő, titokzatos, jelképes alakot. A mű legnagyobb erénye: a jellemző, kifejező kolorit és a tájfestés. Az ég sötét tónusú megjelenítése vészjóslóan tükrözi a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet mindegyik evangélista megírt, ha szűkszavúan is.
A Golgota 107 év után, 1991 őszén érkezett ismét Budapestre. 1992–93-ban restaurálta Szentkirályi Miklós, Lente István és Menráth Péter. 1993 húsvétján Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1993 Szent István-napjától – éppen harminc esztendeje – a Déri Múzeum Munkácsy Termében látható.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Dallos-Nagy Krisztina/Déri Múzeum
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
