Nagyon úgy tűnik, Gyurcsány Ferencnek sikerült az, amiben rajta kívül valószínűleg csak fanatikus hívei hittek: a volt miniszterelnök bravúros teljesítménnyel trollkodta szét a baloldalt, olyannyira, hogy újból megkerülhetetlen tényezővé vált.
Az EP-választás igazi tétje az volt, hogy megmutassa a baloldal igazi erőviszonyait, ehelyett a nagy tanulság az, hogy egyik sem képes kitörni a rétegpárti szerepből, az MSZP, az Együtt-PM, a DK és az részben LMP egymás kárára, szinte ugyanazokért a szavazatokért küzdenek. Ősszel önkormányzati választás, addig le kell osztani a helyeket, ha szerepet akarnak játszani még a politikában. Kezdődhet a boksz, mi csak egy kávét kérünk.
Egyik szemünk sír, másik szemünk nevet. Nevet, hiszen végre van esély rá, hogy a rendszerváltás utáni magyar történelem egyik legsötétebb fejezete lezárul, a Magyar Szocialista Párt, a másik csapás, az SZDSZ által kitaposott ösvényen haladva talán eltűnik a süllyesztőben.
De sír, mert az EP-választás azt is megmutatta, az SZDSZ öröksége él, igény van rá, nem is egy, de rögtön két párt formájában. A csendes, visszafogott, a szakértőinek mondott Együtt-PM és az abszolút ösztönpárt, retorikájában szélsőbaloldali, valójában kőkeményen piacpárti Gyurcsány-galeri teljesítménye azt mutatja, roppant hibás dolog lenne temetni az amúgy megújulásra tökéletesen alkalmatlan, hiteltelen garnitúrát.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a baloldal összeomlását jelentő 2009-es EP-választáshoz képest semmivel sem tudtak előrébb lépni, legfeljebb azóta sikeresen felszalámizták magukat, nagyjából három, egyenlő részre.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
