Ferenc pápa augusztus 5-én, a lisszaboni ifjúsági találkozó idején néhány órára elhagyta a portugál fővárost és helikopterrel Fatimába repült. A híres Mária-kegyhelyen – amelyet 2017. május 13-án Szűz Mária jelenéseinek századik évfordulója alkalmából már meglátogatott – beteg és fogyatékkal élő fiatalokkal imádkozta a rózsafüzért.
Érkezése után pápamobillal járt körbe az ünneplő hívek sokasága között, köszöntötte őket, majd a jelenések kápolnájában csendes imába mélyedt a fatimai Szűzanya szobra előtt. A rózsafüzér elimádkozását követően Ferenc pápa beszédet mondott a fiataloknak, lőre megírt beszédét félretéve rögtönzött szavakkal szólt hozzájuk. A Fatimában elhangzott beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Testvéreim, jó reggelt!
Köszönöm, Ornelas püspök, a szavait, és köszönöm mindannyiatoknak, hogy itt vagytok és imádkoztok. Elmondtuk a rózsafüzért, ezt a gyönyörű és létfontosságú imádságot. Létfontosságú, mert kapcsolatba hoz minket Jézus és Mária életével. Elmélkedtünk az örvendetes titkokon, amelyek emlékeztetnek minket arra, hogy az Egyház nem lehet más, mint az öröm háza. Szép képe az Egyháznak ez a kis kápolna, ahol együtt vagyunk: befogadó, nincsenek kapui. Az Egyháznak azért nincsenek kapui, hogy bárki beléphessen. És itt még jobban hangsúlyozhatjuk, hogy bárki beléphet, mert ez az Anya háza, és egy anya mindig szíve mindig nyitva áll minden gyermeke előtt, mindegyik, mindegyik, mindegyik előtt, kirekesztés nélkül.
Itt vagyunk, Mária anyai tekintete előtt, itt vagyunk mint Egyház, Anyaszentegyház. A zarándoklat éppen máriás jellemvonás, mert az első, aki Jézus születésének hírüladása után zarándoklatot tett, Mária volt. Amint meghallotta, hogy unokatestvére gyermeket vár – és ez az unokatestvér előrehaladott korú volt –, elszaladt hozzá. Ez egy kissé laza fordítás, az evangélium azt mondja, hogy „sietve elment”. Mi azt mondanánk, hogy „odaszaladt”, szaladt, arra vágyva, hogy segítsen, jelen legyen. Sietve távozott, azzal a vággyal, hogy segítsen, hogy jelen legyen. Máriának sok jelzője van, de ha belegondolunk, az egyik, amit mi is mondhatnánk, ez: Szűz Mária, „aki odaszalad”, valahányszor gond van; valahányszor csak hívjuk, ő nem késlekedik, eljön, gondoskodóan. Gondoskodó Szűzanya, tetszik ez nektek? Mondjuk mindannyian együtt: gondoskodó Szűzanya! Siet, hogy a közelünkben legyen, siet, mert ő Anya. Portugálul úgy mondják, „apressada”, azt mondta nekem Ornelas püspök. „Apressada” Szűzanya. És így kíséri Jézus életét; nem rejtőzik el a feltámadás után, elkíséri a tanítványokat, várva a Szentlelket; és elkíséri az Egyházat, amely Pünkösd után kezd növekedni. Szűzanya, aki gondoskodó, aki elkísér. Mindig elkísér. Soha nem ő a főszereplő. Mária Anya kétféleképpen fogad be: először befogadja Jézust, aztán rámutat. Mária az életében nem tesz mást, mint Jézusra mutat. „Tegyetek meg mindent, amit mond!” Kövessétek Jézust.
Ez Mária két gesztusa, gondolkodjunk el rajtuk: mindannyiunkat befogad és Jézusra mutat. És ezt gondoskodóan, „apressada” teszi. Gondoskodó Szűzanya, aki mindannyiunkat befogad és megmutatja nekünk Jézust. Emlékezzünk erre minden alkalommal, amikor idejövünk. Mária itt különleges módon tette magát jelenvalóvá, hogy sok hitetlen szív megnyíljon Jézus előtt. Jelenlétével Jézust mutatja meg nekünk, mindig Jézusra mutat. És ma itt van közöttünk, mindig itt van közöttünk, de ma sokkal közelebb érezzük őt. A gondoskodó Máriát.
Barátaim, Jézus olyannyira szeret minket, hogy azonosul velünk, és arra kér minket, hogy működjünk együtt vele. És Mária megmutatja nekünk, hogy mit kér tőlünk Jézus: hogy vele együttműködve járjunk az életben. Szeretném, hogy ma Mária ábrázolására tekintsünk és mindannyian elgondolkodjunk: mit üzen nekem Mária mint Anya? Mit mutat nekem? Ő Jézust mutatja nekünk; olykor valami apróságra is rámutat, ami a szívünkben nem működik jól, ő mindig mutat valamire. „Anya, mit mutatsz nekem?” Teremtsünk egy pillanatnyi csendet, és mindenki mondja a szívében: „Anya, mit mutatsz nekem?” Mi az az életemben, ami miatt aggódsz? Mi az az életemben, ami meghat téged? Mi az az életemben, ami érdekel téged? Mutasd meg nekem.” Rámutat a szívünkre, hogy Jézus eljöjjön oda. És ahogyan megmutatja nekünk Jézust, Jézusnak megmutatja mindannyiunk szívét.
Kedves testvéreim, ma érezzük Mária Anyánk jelenlétét, az Anyáét, aki mindig azt mondja: „Tegyetek meg mindent, amit mond!” Jézust mutatja nekünk. De ő az az Anya is, aki ezt mondja Jézusnak: „Tedd meg, amit kér tőled”. Ez Mária. Ez a mi Anyánk, a gondoskodó Szűzanya, aki közel van hozzánk. hozzánk. Ő áldjon meg minket mindannyiunkat! Ámen.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
