A józsefházi közösség kettős ünnepet ült július 30-án. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök ünnepélyes szentmise keretében megáldotta a külsőleg felújított római katolikus templomot, majd a hívek részt vettek az első alkalommal megrendezett plébániai napon.
Giurgiu Dániel plébános, aki 2017 óta a józsefházi közösség lelkipásztora, a szentmise elején hálát adott Istennek a sok kegyelemért, amellyel megajándékozta a közösséget, majd megköszönte a híveknek, hogy a templomuk szívügyük, ami „nemcsak Isten iránti hitüket és vallásosságukat jelenti, hanem az ősök iránti tiszteletet is, akik hozzánk hasonlóan imáikkal, áldozatukkal, munkájukkal és anyagi segítséggel támogatták és tartották fenn a templomot”. Ismertette mindazt, amit megérkezésétől mostanáig együtt létre tudtak hozni: a 2018-ban elkészült Szent István-szobrot, amely méltó helyére került a felújított kórus ablakában; a templom előtt rendbe hozott járdát; a sekrestye és a plébánia közti járda szélesítését és teljes felújítását; a templom melletti új parkolót, a régi ablakok kicserélését új tripla üvegezésű ablakokra. Az utolsó hat évben a templom belterét is sikerült szépíteni. Említésre méltóak az új gyóntatószék, a szőnyegek, a felújított szédesz, az új székek a szentélyben, az új mikrofonok az oltárnál és az ambónál, a kijelzőként funkcionáló monitor, vagy az orgona felülvizsgálata. 2019-ben sikerült – ugyancsak a hívekkel – a templom bádogfedélzetének javítása és lefestése.
„Meggyőződésem, hogy a templom karbantartása nem csupán a hithez, hanem a közösséghez való ragaszkodásnak, összetartásnak és a jövőbe vetett bizalomnak is a jelképe. Éppen ezért örvendek, hogy élni tudtunk a lehetőséggel, és beláttuk, hogy igen fontos örökséget hagyunk gyermekeinknek. Nem felejthetjük el azt sem, hogy egy templom külső arculata is már sokat mond a következő generációnak” – mondta a plébános.
Megköszönve a püspök jelenlétét, a plébános arra kérte Schönberger Jenő püspököt, hogy áldja meg mindazokat a felújításokat, amelyeket az utóbbi hat évben sikerült megvalósítani.
A szentmise homíliájában a főpásztor a hívekhez szólva kiemelte a summum bonum jelentőségét egy egyházközség életében. A summum bonum a legfőbb jó, amely minden más jót magához vonz. A mai evangéliumban arról halottunk, hogy ez az Isten országa, ami nem egy határokkal körülvett valami. Isten királysága, ami azt jelenti: az ő szeretetének uralma.
Ezért hasonlítható össze az elrejtett kinccsel. Amikor valaki rátalál a kincsre, mindenét eladja, hogy az a kincs az övé legyen, és ettől végtelenül boldog. Vagy az a kereskedő, aki igazgyöngyre talál, és mindenét kész eladni csak azért, hogy azt az egyet megvásárolja.
Ezek a példázatok nemcsak arra hívnak, hogy először Isten országát keressük, hanem azt mondják, hogy csakis az Isten országát keressük – hangsúlyozta a szatmári megyéspüspök. – Azt láttam Józsefháza egyházközségének történetében, hogy „elődeitek ebből valamit megértettek. Ők keresték Isten országát és dicsőségét, ezért már 1803-ban egy új plébániát építettek, ahol aztán szentmiséket tartottak.
Azt mondhatnám, hogy ti is úgy tekintettetek erre a templomra, mint egy kincsre… Csodálatos dolog ez, testvérek. A legfőbb jó, ami a miénk, hogy Isten szeretete bennünk, és ha Isten bennük van, akkor vele minden, amit csak kívánni, vágyni tudunk, az mind a miénk lesz.”
A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megköszönte a plébános szolgálatát, aki hamarosan elbúcsúzik a hívektől, mert egy újabb megbízatás messzebbre szólítja. A főpásztor arra kérte a közösség tagjait, hogy Giurgiu Dánielt imádságukkal kísérjék az új szolgálati helyére.
Forrás és fotó: Romkat.ro/józsefházi Szent István király plébánia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
