Romániában a közelmúltbeli országos hatósági ellenőrzések sorából a Gyulafehérvári Caritas gyerek- és idősotthonai sem maradtak ki. A segélyszervezet búzásbesenyői, csíkszeredai, diódi, gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi intézményeiben folytatott ellenőrzésekről kérdezte Márton András karitászigazgatót Balázs Katalin. A caritas-ab.ro-n megjelent interjúból közlünk részleteket.
A romániai országos „ellenőrző hadjárat” során a Gyulafehérvári Caritas gyerek- és idősotthonaiban – a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet, a székelyudvarhelyi Szent Lukács, a búzásbesenyői Gondviselés háza idősek otthonában, a csíkszeredai Védett otthonban, a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi öregotthonban és a diódi gyerekotthonban – folytatott ellenőrzések kapcsán Márton András az interjúban kifejtette: „…az ellenőrzések alapvetően fontosak, értelmük van, (…) ha az ellenőrző hatóságok hozzáállása, indítéka és szándéka jó irányba mutat, vagyis az ellátórendszer és az ellátás javítása irányába, a gondozottak jogainak és életminőségének megóvására. Jelen »ellenőrző hadjáratban« nem ezen volt a hangsúly.
A Gyulafehérvári Caritas igazgatója elmondta: „a Caritas-intézmények mindegyikében összességében pozitív visszajelzéseket kaptunk az ellenőrzések során, mind a körülmények, mind a szakmaiság és az emberi hozzáállás szintjén. Persze voltak apróbb rendellenességek is, amiért büntetéseket is róttak ránk, mint ahogy értesüléseink szerint országszerte mindenkinek… Például találtak törött dugaszt vagy fürdőszobában rozsdás fűtőtestet, nem volt pánikgomb minden ágynál, vagy a kazánházra nem volt kiírva, hogy robbanásveszély, vagy a kamerás megfigyelés nem volt mindenhol, illetve megfelelő módon megoldva. (…) apróbb rendellenességeket találtak, …de sehol nem volt részünk komolyabb elmarasztalásban (…) legtöbb esetben kifejezetten megdicsérték munkatársainkat és intézményeinket.”
„Romániában a szociális ellátórendszer végtelenül törékeny, és európai viszonylatban minden szempontból alulteljesít, messze elmaradva attól, amit korszerű szociális ellátásnak lehet nevezni. A törvényi keretfeltételek a mindennapi élet valóságától messze el vannak rugaszkodva, a finanszírozás esetleges és elégtelen, a szolgáltatókra háruló terhek egyre nőnek, emellett az elöregedés és az életerő tömeges kivándorlása révén hatványozottan nő az ellátás szüksége” – ismertette Márton András.
„El lehet képzelni, milyen az, amikor például egy ápolási otthonnál egy időben jelenik meg nyolc ellenőrző szerv, tíz-tizenöt ember, beleértve az egyenruhás rendőröket rendőrautóval…; milyen lelkiállapotban vannak jelen munkatársaink, akik egyszerre kell kiszolgálják a sokféle ellenőr kérését, követelését, és biztosítsák gondozottjaik mindennapi életmenetét…;
– emelte ki a beszélgetésben a karitászigazgató. – …sokkal célravezetőbb és hatékonyabb lett volna több időt szánni ezekre az ellenőrzésekre, jobban előkészíteni, és egyszerre csak egy ellenőrző szervet küldeni rá egy intézményre. (…) Sokkal inkább folyamatos, tervszerű és kiszámítható üzemmódban, apránként, a jóról a jobb felé terelni a körülményeket, a szakmaiságot, az emberséget, az életminőséget, és közben persze kiszűrni a tarthatatlant vagy megengedhetetlent.”
„…számos európai partnerszervezetünk esetében tapasztalhattuk: az ellenőrzés átvilágítja ellenőrzésének tárgyát, jobbító szándékkal egyeztetnek a szolgáltatóval, kölcsönösen megértve egymás szempontjait, együtt fogalmazzák meg a szükséges intézkedések ütemét, menetét. Ilyen módon elmélyülhet a kölcsönös megértés, tisztelet, és a hatóság nem büntető osztagként állna szemben a szolgáltatóval, hanem csapatként összefoghatnánk az élet kibontakoztatása érdekében. Ahogy egy kedves tanárom hangsúlyozta: tetszik, nem tetszik, az együttműködéssel szemben nincs alternatíva” – mondta Márton András.
Az interjú szövege teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Gyulafehérvári Caritas; Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
